Újra elővéve a Splinter Cellt, azt kell mondjam, ez a cikk még mindig úgy igaz, ahogy van:

Sajnos az eredeti Splinter Cellel nem játszottam, de a második verzió meggyőzött arról, hogy az első is remek lehetett. Igazi titkosügynök hangulat, rengeteg kaland, rejtőzködés, különféle pályák (lehetünk francia TGV vonaton, ami 300 km/h-val száguld, vagy Jeruzsálem utcáin bújkálhatunk, de még Los Angeles repterét is megtekinthetjük.) és gyönyörű grafika párosul mindezekhez.

Beszéljünk kicsit az átvezető kisfilmekről. Nos hogy őszinte legyek először nem akartam hinni a szememnek, annyira gyönyörű volt a grafikája! ráadásul nagyon ötletes! WNM (World News Media) műsorát láthattuk, ahogy nyomon követi a világ eseményeit (kb. mint a CNN). A világ legfontosabb eseménye pedig egy Sadano (eléggé hasonlít a név egy volt iraki elnök nevéhez...) nevű ember terrorista akciói. Indonéziában vagyunk, meg kell fékeznünk Sadanot. Természetesen egyedül dolgozunk, csak néha kapunk segítséget, ilyenkor elvezetnek minket a megfelelő helyekre.

A történet érdekes, persze már egy alapsztorinak is tekinthetjük, hisz sok filmnek is hasonló témája van. Lopakodva kell elintéznünk Sadano embereit, ha azt akarjuk, hogy ne vegyenek észre, mert ha észrevesznek, akkor bizony riasztják a főnököt és a küldetésnek lőttek. Általában 3 riasztási fokozat van, de néhol akár 1 apró baki is elég ahhoz, hogy lebukjunk.

Lopakodásunknak elég látványos mozdulatai vannak. A legjobb, amikor két fal között megtámasztjuk magunkat és ha esetleg egy rendőr arra jön, akkor csak a nyakába ugrunk és jól elküldjük alukálni... Persze ahhoz, hogy jól végezzük munkánkat nem elég az, hogy leütjük, vagy megöljük az embereket. El is kell őket rejteni, mert ha egyet világosban hagyunk, akkor azt később észreveszik és máris kapunk egy riasztási fokozatot. Azt, hogy mikor ölhetünk a nagyfőnök mondja meg. Általában ha már krízishelyzetben vagyunk, akkor lehet ölni, de a játékban a hangsúly a lopakodáson van.

Mit is mondhatnék még? Az irányítás egyszerű, főleg, hogy nem kell shiftet, vagy egyéb gombokat kell nyomogatni a gyorsított menethez, hanem elég az egér görgetősávját tologatni. A zene nem a legjobb, de azért feszült helyzetekben elég idegtépő. Ezenkívül, ha figyelmesek vagyunk, akkor rengeteg rejtett poént találhatunk a játékban (pl.: Érdemes a földre ledobott papírokat megnézni, nicsak hát nem az Ubi Soft egy másik játékának reklámját találjuk? Vagy például érdemes megfigyelni milyen bögréből iszik a főnök, milyen logó is van rajta? :) ) .

Az éjjellátó és a hőérzékelos szemüveg (vagy hogy is mondják) eléggé fontos lesz a játék során. Én például szinte mindig abban járkáltam. Azonban néha idegesítővé válik. Például ha el akarjuk vakítani az ellenfelet, akkor vigyázzunk, nehogy mi is elvakuljunk, de egy pályán még villámlott is az ég, no az idegesítő volt! De pl. ha egy reflektor ránk világít, akkor egy ideig lebénulunk, ha nem kapcsolunk gyorsan át normál módba. A hőérzékelőre meg akkor lesz szükség, ha egy falábú ember kell beazonosítani stb.

Mindennel meg voltam elégedve, csak az utolsó kisfilm volt egy kicsit rossz. Nem akarom lelőni a poént, de elég egyszerűen lett megoldva, kicsit extrább dolgot vártam, de azért így is egy remek játék volt (és még most is az)!

Élvezhetőség: 10.0
Grafika: 9.5
Hang: 9.5
Nehézség: Közepes és nehéz között van. El kell gondolkodni sok helyzetben, hogy mit is kéne csinálni.
Átlagosan: 9.8