Két évvel ezelőtt a Mafia: The City of Lost Heaven című játék magával ragadott. Zseniális története, pörgös, izgalmas játékmenete, csodaszép grafikája rákényszerített arra, hogy szerkesszek egy honlapot, ami játékokkal foglalkozik, és egy fő pozícióba helyezzem bele újdonsült kedvencemet, hogy az egész világ megismerhesse. Utána ugyebár fenn kellett tartani a lapot friss cikkekkel, előzetesekkel, úgyhogy fejest ugrottam a játékvilágba, és egy olyan játék után kutattam, aminek sikerül megütnie, túlszárnyalnia a Mafia szintjét. Idén nyáron kialudt a tűz, hogy játékokkal foglalkozzak, hogy megkeressek valamit, ami legalább kicsit hasonló a Mafiához. Úgy tűnt, hogy a GTA:SA lesz az utolsó cikk, ami megláthatja a napvilágot az indulás óta kétszer is alakot váltott Top 3D Gamez lapján. De mindez pár napja megváltozott, a keresésnek vége szakadt, megleltem a játékot, ami újra képes volt magával rántani!
Az Atari az úgymond "csúfos" bukása után már valószínűleg fél játékokat kiadni, de valamilyen úton módon mégis rászánta magát, hogy a Quantic Dream által fejlesztett játékot kiadja. A Fahrenheit egy teljesen új stílust tár elénk. Hiába kutatunk elménkben, hogy mihez is hasonlítsuk a játékot, TPS-hez, FPS-hez, RPG-hez, valamilyen logikai dologhoz, nem fogjuk megtalálni azt, amibe beleillik. A fejlesztőknek ez is volt a célja, kreálni valamit, ami teljesen eltér minden ismert játéktól.
 Az alaptörténet a következő: New Yorkban vagyunk, a világvárosban, ahol általában minden különös esemény zajlik (ezt irónikusan a játék elején még a mesélő főhős is megjegyzi), Lucas Kane-t valamilyen különleges erő ejti rabul, és arra kényszeríti, hogy egy ártatlan ember öljön meg. A gyilkosság után vesszük át az irányítást, tudjuk mozgatni emberünket, és meg tudjuk mondani neki, hogy mit csináljon (tüntesse el a hullát, mossa fel a padlót, mosson kezet, pisiljen, szinte bármit megadhatunk neki). Kicsit ugyan fura az irányítás (az egér bal gombját lenyomva kell ide oda huzigálni a kurzort, hogy megtegye azt, amit akarunk...), így elsőre az értelmetlenebb, magatehetetlenebb játékosoknak, mint például nekem, nem is biztos, hogy leesik elsőre, de később elég kényelmes, hogy szinte csak az egeret kell használni mindenhez.
 Természetesen főhősünk depressziós lesz a gyilkosságtól, de megpróbálja túltenni magát a dolgon, és ki akarja deríteni, hogy mi is történt vele azon a hideg téli éjszakán a Doc's kávézójában, a mellékhelységen. Azonban nem merül ki itt a játék. Ugyanis nem csupán egy szereplőt irányítunk, hanem hármat. Két nyomozónak is megmondhatjuk hova nézzen be nyomokért, így kutatva az "ismeretlen" gyilkos után.
Fura, hogy igazából semmiben sem kapunk szabad kezet a játék során (csak abban, hogy egyik pontról a másikra olyan úton sétálunk el, amilyenen akarunk...), mégis hihetetlen szabadságérzetet ad. A nyomozások, kutatáok során ugyanis amikor valakivel beszélgetünk, akkor feltehetünk pár kérdést, amit mi választunk ki (ezt nagyon gyorsan kell eldönteni, pár másodperc alatt, és okosan is kell gondolkodni, hogy nyomra vezető információt tudjunk meg, mert a feldobott, mondjuk négy kulcsszó közül csupán kettőt, vagy hármat tehetünk fel a gyanusítottnak, szemtanunak stb.).
 Az azonnali gondolkodás mellett szükségünk lesz gyors reflexekre is. Ugyanis amikor hősünk menekül üldözői elől, akkor csapdákat kell kikerülnie. Ezeket akkor képes áthidalni, ha mi azonnal le tudjuk nyomni a nyolc szín egyikének megfelelő gombot. Eleinte szép lassan kapjuk a színeket, de a játék végén már majdnem követhetetlenül gyorsan jönnek (mégis, amikor játszottam csak a pozitív csipogásokat hallottam, hogy jó gombot nyomtam meg, azonban fogalmam nem volt mit csináltam, mert már úgy beidegződtek a mozdulatok, hogy ösztönösen csináltam mindent).
Összesen ennyi az egész játékmenet, pár egészen alap mozdulatot kell tennünk és kész. Akkor miért is olyan élvezetes ez az egész? Tehetjük fel a kérdést! Én pedig válaszolok: azért, mert az egész játék olyanná válik mint egy film, aminek mi vagyunk a főszereplői, a mi cselekedeteink, kérdéseink, reflexeink határozzák meg a végkimenetelt, így részesei leszünk egy elképesztő kalandnak. Hisz egy jó film megtekintése után ki nem akarta volna belehelyezni magát a főszereplő helyébe, ki az, aki nem akart úgy repülni mint Superman, úgy kikerülni a lövedékeket, mint Neo, úgy ugrálni a városban, mint Pókember?
Ahhoz, hogy méginkább a filmben érezzük magunkat, szép grafikával áldották meg a játékot, hihető hangokkal társították. Emellett rengeteg apró kis részletet rejtettek el a játékban (mint a Mafiában, ott is lehetett pisilni, berúgni stb.). Mivel azt tehetünk, amit akarunk, ezért nézegethetjük magunkat a tükörben, a gyilkosság helyszínén, női nyomozótársunk előtt végezhetjük a dolgunkat a piszoárba, gitározgathatunk apartmenünkben stb.
Azt hiszem egy sikeres új műfajt teremtettek a fejleszték. Valószínűleg fog még sok hasonló játék napvilágot látni, ahol csak a film tárgya fog eltérni. Építhetnek csak a horrorra, félelemre, vagy az akcióra, hogy minél pörgősebb jeleneteket láthassunk.
Szóval két év után találtam egy játékot, ami ugyanúgy magával ragadott, mint a Mafia, így szépen, keretbe foglalva zárnám le a Top 3D Gamez frissítését, ha nem is örökre, de egy jó időre...
Élvezhetőség: 10.0
Grafika: 9.6
Hang: 9.8
Nehézség: Közepes fokozaton végigvittem úgy, hogy egyszer haltam meg, szóval szerintem könnyű.
Átlagosan: 9.9
Azért 9.9, mert mint tudjuk nem létezik 100-as játék...
|
