Vájtfül Archívum

A sötétkéket suhogó habozza, gyűri, a világoskéken fehérek futnak bégetve, s hogy hol érnek össze, nem tudni. Vidámak pirosoznak visongva a forrón, a csendesek lassan […]

Tovább »

Amint a hirtelen letakart várost áztatni kezdi az eső, az emberek beszaladnak a házakban és kiteregetik ruháikat. Az öreg falakon fehér csíkokat mosnak a guruló csöppek, majd a járdát mossák föl, és mire a csatornához érnek, olyan érzésem támad, mintha egész épületeket koptattak volna el. Aztán lábam megérzi az út alatti csövek remegését, melyek a […]

Tovább »

Carman (teljes nevén Carman Licciardello) New Jerseyben született egy olasz családba, ahol mindig sok volt a zene és a nevetés. Gyermekkorában gitározott és dobolt, és tizenévesen énekelni is elkezdett.
Ahogy a pályafutása fejlődni kezdett, először klubokban kezdett el játszani, onnan pedig Las Vegasba ment. Egy Andrae Crouch koncert után adta az életét Jézusnak és kezdte el […]

Tovább »

A hazai keresztény keményzenének - sajnos - meglehetősen kevés képviselője van. Mégis időről-időre feltűnnek ígéretes zenészek. Közéjük tartozik a Resurrection nevű banda is, mely a kezdeti punk/hardcore/rock próbálkozások után a klasszikus heavy metalt választotta.
A csapat 1997. december 23-án alakult meg, akkor még három taggal a dobos-énekes Barassevich Krisztiánnal, testvérével Tamással, aki a gitáros posztját töltötte […]

Tovább »

Budapest, Erzsébetligeti színház, 2002. szeptember 21.
A tavalyi év után másodjára került megrendezésre a Mindenki Valakiért elnevezésű evangelizációs és dicsőítő alkalom az Erzsébetligeti Színházban. Az eseményt a csömöri, illetve a cinkotai baptista gyülekezet készítette elő, de a szervezők mindig hangsúlyozták, hogy felekezet közötti alkalmat kívánnak létrehozni, melynek célja Isten dicsőítése és az evangélium hirdetése.
Némileg késve […]

Tovább »

Futunk mi is a nagy futkosásban, még frissen, remény-bigyóktól hajtva. Jönnek mások is, de velük csak egy-egy útkereszteződésben találkozunk. Arcunkba csapják jeges szivacsukat, vagy csak izzadságbimbókat törölnek. Oly jó veled futni, közösen megtenni néhány métert. Annyiszor húztál és húztalak, adtál a magadéból és én is az enyémből, hogy nem bánom azt a kis acélsúlyzót, melyet […]

Tovább »

A jégdarabkás, metsző szél azelőtt mindig hátrataszított, amerre nem akartam, és arra kényszerített, hogy előtte fejet hajtva feladjam az ellenszegülést. De amióta átlyuggattak a hit […]

Tovább »

Piruló hajnal
sejlik a vízen,
puhán dereng
a közelgő reggel.
Izzó parázson
sül a hal,
ráköszönt
Tibériás tavára
a hajnal.
Ki parton állt,
míg vízen voltak,
most csendesen
megszólalt:
“Simon, János fia”
szeretsz engem?”
Igen, Simon volt,
a János fia,
nem volt már Péter,
nem volt szikla.
“Szeretlek Uram.”
felelte,
de most
nem ígért
semmit se.
Elszállt a kérdés
és visszajött.
Harmadszor is elsuhant
Tibériás tava fölött.
Fájt a kérdés,
a harmadik,
de jól tudta,
nem lázadozhatik.
Elröppent a szó
a tó fölött,
de amit Jézus mondott
az mind örök.
Századok […]

Tovább »

Akkor még
eldugott bokorból
jött a felelet.
Ma már Ádám
nem tartja szégyennek
a pőreséget,
az üres lelket,
álnok szívet
és csalárd nyelvet.
Inkább kérkedve
káromkodik
szórja szitkait
és hangoskodva ejti ki
ocsmány szavait.
Hazugságra nyílik ajka,
és csupán csak
egy gondja van,
hogy ne kapják rajta.
Szíve kemény,
szemén hályog,
nem veszi észre
a sivárságot.
Szemed eltakarhatod,
hogy ne lásd
a szakadékot.
De magad
hiába áltatod.
Benedek Laura

Tovább »

Mindnyájan tisztelték a Nagy Öreget, a legidősebb, s így a legalsó ágat. Nemcsak azért, mert valamennyiük születésénél ott izgult, hanem mert azóta is mindennap sok-sok alulról érkező támadástól óvta meg őket. Többet tudott, mint bármelyik ág, és sokat mesélt a fáról, az őalóla elpusztult testvérekről (érdekes módon így hívta összes, közeli és távoli szomszédját), a […]

Tovább »