Zápor szakadt. Törtem felfelé a hegyre, de közben én is megtörettem. Mikor a gerincre értem, nem gyönyörködtem, nem is fújtattam - mindent elnyomott a torkomból előtörő kiáltás, az éhezők, szomjazók, a sebzettek kiáltása. A szemközti kopár sziklafal és az egész csupa-kő völgy visszaverte a hangom, de szavaimmal különös összhangzatba keveredve a bölcsesség és a tudás […]
'Novellák' rovat archívuma
Csak egy pillanat
2002. november 10. | NovellákBorús az ég. Reggel óta nézem de nem változik. Aztán a lemenő nap hirtelen előbukik; amikor már nem is reménykedetem benne, és nem is tűnt törvényszerűnek a beteljesedése. Egy vékony sávnyi felhőtlenség engedi rám ömleni a fénysugarakat. Aztán hirtelen eltűnik a Nap. De nem baj. Bepillanthattam a felhők fölé, és ezt már semmi nem homályosíthatja […]
Minden, amit az enyémnek nevezhetek, csak azért van, hogy elvonja a figyelmem arról, hogy semmim sincs. Nincs olyan dolog, amit biztosan tarthatnék a kezemben, bármilyen körülmények vesznek is körül. Amíg csak por voltam, még semmit sem tudtam magamhoz szorítani, hogy ne üres kézzel érkező ember legyek én is, és semmilyen tulajdonomat nem tudom úgy magamhoz […]
Emberek a konyhában, avagy az élvezetekről
2002. október 20. | Novellák- Sajnálom, már hiába keresed a sült halat.
- Miért, mi lett vele? Emlékszem, hogy idetettem.
- Megettük mi. Minek tartogattad olyan sokáig?
- A megfelelő hangulatot vártam hozzá.
- Ha nem tartogatod, nem szárad össze, és nem is kívántuk volna.
- Ti is összeszáradva szeretitek a legjobban, csak nem bírjátok kivárni.
- És különben is, van halevő-hangulat?
- Nincs. De néha […]
Kiskonyhában
2002. október 10. | NovellákTölt apának, majd magának. Visszaül a támlátlan székre, egy nyeletre begurítja felesét.
- Állítólag a szakértők ízlelgetik, de nem tudom, én már ezt így szoktam…
- Képzeld, ángyim Legénden legalább ugyanannyi pálinkát “ivott”, mint a férfiak, csak ő nem kis pohárkából, hanem vágott egy jó deszka kenyeret, meglocsolta, azt ette.
- Hát igen, vidéken nyomatják a témát, az […]
A sötétkéket suhogó habozza, gyűri, a világoskéken fehérek futnak bégetve, s hogy hol érnek össze, nem tudni. Vidámak pirosoznak visongva a forrón, a csendesek lassan […]
Amint a hirtelen letakart várost áztatni kezdi az eső, az emberek beszaladnak a házakban és kiteregetik ruháikat. Az öreg falakon fehér csíkokat mosnak a guruló csöppek, majd a járdát mossák föl, és mire a csatornához érnek, olyan érzésem támad, mintha egész épületeket koptattak volna el. Aztán lábam megérzi az út alatti csövek remegését, melyek a […]
Futunk mi is a nagy futkosásban, még frissen, remény-bigyóktól hajtva. Jönnek mások is, de velük csak egy-egy útkereszteződésben találkozunk. Arcunkba csapják jeges szivacsukat, vagy csak izzadságbimbókat törölnek. Oly jó veled futni, közösen megtenni néhány métert. Annyiszor húztál és húztalak, adtál a magadéból és én is az enyémből, hogy nem bánom azt a kis acélsúlyzót, melyet […]
Ellenszélben
2002. szeptember 20. | NovellákA jégdarabkás, metsző szél azelőtt mindig hátrataszított, amerre nem akartam, és arra kényszerített, hogy előtte fejet hajtva feladjam az ellenszegülést. De amióta átlyuggattak a hit […]
A Nagy Öreg - Zsidókhoz írt levél 11
2002. szeptember 10. | NovellákMindnyájan tisztelték a Nagy Öreget, a legidősebb, s így a legalsó ágat. Nemcsak azért, mert valamennyiük születésénél ott izgult, hanem mert azóta is mindennap sok-sok alulról érkező támadástól óvta meg őket. Többet tudott, mint bármelyik ág, és sokat mesélt a fáról, az őalóla elpusztult testvérekről (érdekes módon így hívta összes, közeli és távoli szomszédját), a […]