Vájtfül Archívum

Budapest, Pesti Est Café, 2003. október 23.

A finn, Deep Insight nevű hívő rock-zenekar érkezéséről úgy egy héttel a koncert előtt értesültem. Nosza, megtekintettem az együttes honlapját, és meghallgattam az onnan letölthető mp3-akat. Hát, nem győztek meg. Olyannyira nem, hogy egész a koncert napjának délutánjáig nem is akartam elmenni megnézni őket.

A zenei stílus különben amolyan standard emo volt, ami önmagában nem lett volna baj (lásd The Evan Anthem, szintén underground standard emo, és nagyon tetszik), csak éppen nem érintettek meg a dalaik. A hatások között említett metal-bandákat nem nagyon éreztem ki a zenéből sajnos.

Lényeg, hogy végül mégis elmentem a koncertre, egyrészt a finn-magyar testvériség jegyében, másrészt mert tapasztalataim szerint sok zene sokkal jobb élőben, mint CD-n. Meg hát még mindig jobb lehet, mint politikai árkokat ásni október huszonharmadika jegyében.

A Deep Insight előtt a magyar érdekeltségű Fish lépett fel, amely a szórólap szerint ‘funkpopmetalt’ játszik. Nem csigázott fel a dolog, de az énekes első megnyilvánulásai végképp elvették a kedvemet a csapat meghallgatásától. Maradjunk annyiban, hogy nem egy értelmiségi típus benyomását keltette ‘explicit’ nyelvezetével. Mindenesetre volt, akiknek tetszett a produkció, talán ennek is köszönhető, hogy meglehetősen hosszúra nyúlt a fellépésük. Mialatt bent folyt a mulatság, kint eltársalogtunk a Deep Insight gitárosával, aki nagyon nyitott, könnyen kapcsolatokat teremtő személyiségnek tűnt. (Gy.k. ‘jó fej’ volt.) Próbáltam pólót is venni tőlük, de sajnos ‘M’-es volt a legnagyobb méret, ami maradt nekik, így erről a tervemről le kellett tennem. Pedig egy ‘Csak a döglött halak úsznak az árral’ feliratú ruhadarabnak örültem volna…

Türelmünknek ugyan nem csakhamar, de végül meglett a gyümölcse, és a Deep Insight nekilátott a muzsikának. Mint az várható volt a közönségre vetett rövid, ám átható pillantás után, a hallgatóság nem volt 100%-ig kompatíbilis az előadással. Így hiába feszültek meg a gitárosok, a közönség nem indult be a gyorsabb számoknál sem, bár néha mindez érezhetően nem sokon múlt. Talán ha az énekes többet mozgott volna, a közönségre gyakorolt hatás is nagyobb lett volna. Azért a tapsot így is megkapták a dalok után, de többre nem nagyon futotta. A show nem tartott valami sokáig, és még ráadásnótát se kaptunk. Viszont még a koncert közben megtanítottuk az énekesnek, mi is a magyarok… na nem istene, hanem pénzneme (bár biztos vannak, akinek a kettő egy és ugyanaz, hacsak a forint helyett nem a dollárra vagy az euróra esküsznek). Rövid gyakorlás után már a helyes kiejtés is ment.

Noha élőben sem ejtett ámulatba a Deep Insight produkciója, koncerten tényleg sokkal jobb volt, mint az előzőleg hallott stúdiófelvételeken. Hazafelé pedig újabb ‘finn’ élményben lehetett részem, amikor félórát kellett a szakadó hóban hegynek fölfelé gyalogolnom, miután az utolsó rendes buszt is bőven lekéstem.

Kovács Gergely