Vájtfül Archívum

Kevesen vannak a keresztény zenei életet figyelemmel kísérők között, akik ne hallották volna a dc talk nevét. Sőt, a banda a világi zenekedvelők számára sem teljesen ismeretlen. A dc talk kétségkívül az elmúlt bő egy évtized alatt az egyik legismertebb keresztény zenekarrá vált. Érdemes tehát mindenképpen részletesen is megismerkedni ennek a három tagból álló együttesnek a történetével.

Toby McKeehan egy fehér rapper volt, aki DC Talk néven kezdett el énekelni a 80-as évek legvégén. A név onnan jött, hogy Toby Washington DC-ből származott. A főiskolai évek alatt új barátra tett szert Michael Tait személyében, s hamarosan már együtt zenélt a két cimbora. Miután elkészítettek egy rövid demo anyagot - “Christian Rhymes to a Rhythm” címmel - csatlakozott hozzájuk Kevin Max (eredeti nevén Kevin Smith) is, majd a trió szerződést kötött a ForeFront kiadóval 1989-ben. Eleinte a csapat a “ DC Talk and The One Way Crew” nevet használta, de a kiadóval való szerződéskötéskor már az egyszerűsített DC Talk névre cseréltek.

A fiúk még ugyanennek az évnek (1989) a végén megjelentették az első albumukat is, melynek egyszerűen a “DC Talk” címet adták. Habár eredetileg a nevükben a DC a Washington DC-re utalt, a ForeFront annak érdekében, hogy több hallgatót szerezzen a kezdő csapatnak, megváltoztatta ezt “Decent Christian”-re, azaz “illedelmes, rendes keresztény”-re. Ez a kiadványuk az egyik első keresztény rap album volt a piacon, így mindenképpen ők számítanak a stílus egyik úttörőjének. A következő esztendőben, 1990-ben napvilágot látott a csapat második lemeze is, “Nu Thang” címmel; valamint kiadtak egy karácsonyi összeállítást is, amely a “Yo, Ho, Ho!” elnevezést kapta. Köszönhetően a többféle zenei stílus, így a harmonikus dallamok valamint a rap összeforrasztásának, az alakulat egyre ismertebbé vált.

1991-ben Michael W. Smith előzenekaraként turnéztak, aki már akkor is a keresztény zenei világ egyik legelismertebb személyisége volt. Miután kiadták első videókazettájukat is (“Rap, Rock, n’ Soul”) a csoport egyre szélesebb hallgatóságot tudott elérni. Talán ennek is volt köszönhető, hogy az év végén első alkalommal vehettek át Dove-díjat. Mégis a DC Talk számára az igazi sikert a harmadik album, a “Free At Last” hozta meg. Az 1992-ben megjelentetett kiadvány platinalemez lett, s nem kevesebb, mint 34 héten át vezette a Billboard keresztény zenei listáját. Talán mindez annak is köszönhető volt, hogy ezen az albumon a srácok már szakítottak a szigorú rappel és már sokkal populárisabb muzsikát készítettek. 1994-ben a lemeznek köszönhetően Grammy-díjat kapott a banda, a “Legjobb Rock Gospel Album” kategóriában. Ezzel mindörökre beírták a nevüket a keresztény zene történelmébe.

Amikor az együttes 1995-ben kiadott egy dalt a következő albumáról (“Jesus Freak”) a csapat megváltoztatta nevének kezdőbetűit nagyról kicsire (DC Talk-ról dc talk-ra). A név megváltozásával a hangzás is sokat újúlt. Amikor kijött a negyedik lemez a hallgatók is felfigyelhettek rá, hogy az új korongon a szövegek sokkal mélyebbek, személyessebb ihletésűek, valamint, hogy a stílus is inkább a rock/alternatív vonalra tolódott el, a rap betétek pedig egyre ritkábban fordultak elő. Mike Tait így nyiltkozott erről a Billboard-nak: “Úgy érzem, hogy a vátozások ellenére, azok akik eddig kedvelték a zenénket továbbra is ki fognak tartani melletünk. Ugyanakkor az albumon megjelenő új hangzásnak köszönhetően talán sok új rajongót is szerzünk.” Mike-nak teljesen igaza lett. A Jesus Freak minden idők legsikeresebb dc talk albumává vált. Minden addigi rekordot megdöntött az eladásban, valamint a különböző slágerlistákon való szereplésben, s mindez természetesen újabb díjakat jelentett a csapatnak.

Az 1996-os évben, a lemez további népszerűsítése érdekében nagyszabású turnéra indultak a tagok. A Freakshow keretében koncerteket adtak az Egyesült Államok mellett Kanadában és Európában is. A dc talk ugyanakkor bemutatkozott a világi közönségnek is a “Just Between You and Me” című számmal, mely a 12. helyet érte el a Casey Top 40-en. Szintén ugyanebben az évben történt, hogy a banda szerződést kötött a Virgin Records kiadóval, abból a célból, hogy ezáltal könyebben juttasák el üzenetüket a nem keresztény hallgatóság felé is. Ez nem jelentette ugyanakkor azt, hogy szakítottak volna a ForeFront-al, hanem azt, hogy ezentúl a világi közönség között a Virgin, míg a keresztény berkekben a ForeFront népszerűsítette a megjelenő anyagaikat. “A nagy reményünk a Virginnel kötött megegyezésünkben az az, hogy ők segíteni tudnak nekünk abban, hogy a világi emberekhez is eljusson a zenénk. Mindig is erre vágytunk, de önerőből erre képtelenek lennénk. Ezzel most egy álmunk és célunk valósul meg, hogy a dc talk üzenete mindenkihez könnyen el tud jutni.” - fogalmazott McKeehan a Billboardnak a szerződéskötést követően.

1997-ben a dc talk megjelentetett egy koncertvideót “Live in Concert: Welcome To The Freak Show” címmel. A felvételek az előző évi egyesült államokbeli koncertekről lettek összeválogatva. Hamarosan hasonló címmel egy koncertalbumot is kiadtak a fiúk. Három évvel az előző nagylemez megjelenése után, 1998-ban került sor ismét arra, hogy új számokat tartalmazó korongot dobjanak piacra. Az ötödik, “Supernatural” című kiadványukkal véglegesen szakítottak a rappel, és most már egyértelművé vált, hogy a dc talk egy pop/rock zenekarrá alakult át. A közönség jól fogadta az átalakulást, hiszen a negyedik helyen debütált a lemez a Billboard Top 200-on, ami a mai napig a legjobb eredmény a keresztény előadókat tekintve.

A következő évben a csapat nagyszabású koncertturnéra indult, ez volt a Supernatural Experience Tour. A több mint 60 várost érintő fellépések során több jelentős helszínen is megfordultak, s a koncertek általában teltházasak voltak. ‘99 őszén a tagok megjelentettek egy könyvet “Jesus Freaks” címmel a keresztény mártírokról, sok segítséget kaptak ebben a The Voice of The Martyrs szervezettől is. Az év novemberében újabb videókazetta kiadására is sor került (“The Supernatural Experience”), melyen az előző turnén készült felvételekből válogattak, valamint tartalmazott videóklippeket, interjúkat is.

A 2000-es év változásokat hozott a dc talk életében. Számos pletyka kezdett terjedni arról, hogy a banda feloszlott, vagy, hogy Kevin elhagyta a csapatot. Ez így nem igaz, feloszlásról szó sincs, inkább szünetről. A három barát is igyekezett gyorsan megcáfolni minden szóbeszédet, s november 21-én kiadtak egy válogatásalbumot, “Intermission: The Greatest Hits” címmel. Bejelentették azt is, hogy a következő évben mindhárman szóló lemezt terveznek kiadni. Az elképzelések valóra is váltak, 2001 áprilisában a csapat megjelentetett egy kislemezt “Solo” elnevezéssel, melyen mindhárom tag 2-2 dala szerepelt a megjelenés előtt álló szólóalbumokról, valamint egy közös régi kedvencük, a “40″ koncertváltozata. Ezt követően pedig Tait júniusban (“Empty”), Kevin Max augusztusban (“Stereotype Be”), míg TobyMac októberben (“Momentum”) jelentette meg szóló albumát. A dc talk történetét azt ezt követő időkben is elsősorban a szólózás határozta meg, Toby 2003 júniusában adta ki “Re:Mix Momentum” című albumát, míg a legfrisebb dc talk anyag a november 4-én megjelenő második Tait album lesz “Lose This Life” címmel.

Rencsényi Áron