Vájtfül Archívum

“Szeretnénk minél kevesebbet zenélni. Arra vágyunk, hogy a mai, zajos világban visszalopjuk az emberek szívébe a csendet, az elmélkedést.” - vall az imperfectum együttes önmagáról a honlapjukon. A zenekar vezetőjével, Gégény Istvánnal beszélgettünk arról, hogy ezt hogyan próbálják megvalósítani a gyakorlatban.

- Bevallom eddig nem hallottam együttesetekről, az imperfectumról. Mesélnél arról, hogy hogyan és mikor alakult a csapat?

- Volt egy kis előtörténet. Egykori szobatársammal sokat zenéltünk együtt, ekkor már mindkettőnknek voltak saját szerzeményei, emellett hétről-hétre együtt szolgáltunk a budapesti katolikus egyetemi lelkészség miséin, imaalkalmain. Mégsem lett “csapat” a dologból, egészen addig, amíg a barátom úgy nem döntött (nem minden előzmény nélkül), hogy elmegy karthauzi szerzetesnek. Ebből az alkalomból született egy dal és - akkor még ezt csak poénnak vettük - alakítottunk hozzá egy kétszemélyes együttest, imperfectum néven. Azóta, 2000 decembere óta sok új dal született, mégis 2003 márciusáig kellett várni, hogy egy állandó banda összeálljon és kvázi újrainduljon a együttes. Ez a mai felállás tehát csak azért nem imperfectum2 vagy hasonló néven fut, mert a lelkiség nem változott és amúgyis túl bonyolult lenne. De azért, bennem legalábbis, ez már egy másik történet.

- Kikből áll a zenekar, ki milyen hangszeren játszik, s mivel foglalkozik amikor épp nem együtt próbáltok?

- Jöjjön egy “száraz” felsorolás:

Bertha Veronika - hegedű / jogász hallgató / Celldömölk
Bogár Eszter - vokál, próza / pedagógus-könyvtáros / Nagykanizsa
Földeák Bori - vokál / tanítóképzős főiskolai hallgató / Bp., Békásmegyer
Gégény István - gitár, ének, zongora / hittanár / Nyíregyháza
Lábó Melinda - fuvola / leendő informatikus / Pécs
Mayer Miklós - gitár, vokál / érettségi előtt álló gimnazista / Budapest, Rákosszentmihály
Nagy Lajos (Lali) - gitár, ének / leendő hittanár / Iván
Nagy Lajos (Lala) - basszusgitár / informatikus / Budapest, Kispest
Radvánszky Éva - ének / magyar-angol szakos egyetemista / Budapest, Budafok
Sirály István - cselló / kertészmérnök / Budapest, II. ker.
Szabó Anikó - ének / leendő énektanár / Maglód
Szép Károly - dob, ritmushangszerek / geográfus hallgató / Fűzvölgy
Véghelyi Zoltán - vokál, ének / villamosmérnök-jelölt / Nagykanizsa

A csapat létszáma viszonylag nagy, az életkor 18 és 32 között mozog. Mindebből persze sok előny és kb. ugyanennyi hátrány származik, amiket igyekszünk helyükön kezelni. Leginkább a próbák összeszedettségében, az egymásra való odafigyelésben mutatkozik meg, hogy azért ez már egy relatíve nehezen kezelhető létszám - no meg a technikusunk arckifejezésén, amikor a keverő előtt ülve azon morfondírozik, hogy a maradék három kábelt a nemlétező helyek melyikéhez csatlakoztassa… A foglalkozásbeli és származási sokszínűség viszont igazi gazdagságként van jelen a közösségünk életében

- Milyen célokat fogalmaztatok meg az alakuláskor és hogyan sikerült ezeket eddig megvalósítani?

- A cél: közel hozni Istent az egyes emberhez. Nem intézményes, hanem egészen személyes formában. Nem hivatalosan - mondjuk egy keresztelési okirat, egy elismervény szintjén -, hanem a megérintettség, a ráhangoltság szintjén. Ez persze nem tagadja az előzőt, csak egészen máshonnan indul ki. Paradox módon úgy is megfogalmazhatjuk: azért éneklünk, hogy minél több csend legyen. Ez egyébként (gyakorlati értelemben) állandóan jelen van zenéléseink, áhítataink felépítésében. Kevés zene, sok csend. Mert mi csak feldobni tudjuk a labdát, “lecsapni” mindenkinek egyénileg kell, éspedig a sajátját. Foglalmunk sincs, ki hol áll lelki érettség, személyes Isten-kapcsolat tekintetében. Ez nem a mi ügyünk. A mi célunk, hivatásunk az eszköz-ség megélésében van: hangszernek leni, amely Istenre hangol. Ennyi múlik “csak” rajtunk, de ezért sokat tehetünk.
Siker? Aki átgondolja az előbbieket, belátja, itt nincs mérhető siker. A megtérés, a nagy Találkozás nem hangos, nem látványos. Akkor igazi az eredmény, ha rejtve marad. “Titkos” tehát a küldetésünk és épp ezért nem akarunk számokat, eredményeket látni. Egyszerűen csak hiszünk a célban. Kapunk természetesen visszajelzéseket bőven, közülük néhány a honlapunkon is olvasható, de ez inkább díszítés, adalék, megerősítés - hiszen emberek vagyunk, nekünk is jólesik a bíztatás, nem utolsósorban a segítő, építő kritika.

- Milyen a zenekar lelki háttere? Mennyire tartjátok fontosnak egyéni hitéleteteket?

- Az együttes közösségi alapjait és ezáltal “humán erőforrását” is a már említett egyetemi lelkészségből nyeri, amelyhez idővel külsősök is csatlakoztak. A “péntek reggeli hetes” misék szellemiségét hordozzuk. Aki járt már ott, további magyarázkodás nélkül is érti a dolgot, mert azt a légkört nem lehet leírni - meg kell érezni. Szeptember eleje óta a próbákat már közös szentmisével indítjuk a Ferenciek terén, amely egyben toborzó is, a gyülekezés, az elcsendesedés, az Istenre hangolódás ideje. Fontos, hogy még a próbáinkon se egyszerűen csak összejöjjünk, dalolgassunk, hanem az Urat hívjuk, vezesse Ő a próbát, mutassa meg, mit vállalhatunk, melyik felkérésre mondjunk igent, milyen dalok szerepeljenek a következő áhítaton, hol a határ szereplés és szolgálat között - ezek nálunk kimondva és kimondatlanul is a mindennapi csapatmunka részét képezik. Az egyéni hitéletért mindenki maga felel. Én csak a sajátomról tudnék beszámolni, de ez nem ide tartozik. Azért a példa kedvéért elárulhatom, hogy épp e hónap végétől hosszabb időre elhagyom az együttest is, meg egész budapesti ténykedéseim özönét, hogy hagyjam magamat helyrerázni az Úr által. Ezt a többiek először nehezen fogadták, de belátták, most ez az Úr akarata. És ez jó így, mert tudom, hogy hordozzuk egymást.

- Mi alapján választottátok az Imperfectum nevet és mit jelent ez?

- Először is lényeges, hogy nem nagy, hanem kis kezdőbetűvel írjuk. Sokan a szerénység erőltetett jelének gondolják - valóban az lenne. A mondanivaló itt inkább az, hogy nem egy tulajdonnév lebeg a szemünk előtt, hanem egy kifejezés, vele együtt egy “dinamikus hangulat” is. Az imperfectum egyszerre mutat Istenre, aki határtalan, egy megkezdett, most is történő és a jövőben is folytatódó valami, tudniillik a lét önmaga, a másik oldalról pedig megjelenik az emberi vágy, a teljességre, tökéletességre való törekvés, amely egy örökké elérendő cél és saját erőnkből lehetetlen. Leegyszerűsítve: a végtelen Isten és a tökéletlen ember dinamikus, mélységes kapcsolatának, egymáshoz tartozásának kifejeződése, egyetlen szóban. Nekünk legalábbis ezt jelenti, de nem akarjuk kizárni a további értelmezés, egyéni jelentéstartalmak hozzáadásának lehetőségét sem.

- Ha a stílust kellene meghatározni, hova sorolnátok be magatokat?

- “Keresztény Zorán”. Ez nem jelenti azt, hogy Zorán vallási hovatartozását firtatnánk, csupán annyit mondunk vele: a zenénk leginkább Zorán stílusához hasonlít, ám egyértelműen és kizárólagosan Istenről és az Ő dolgairól éneklünk. Kerüljük a digitális hangzásokat, a mű helyett valódi zenét keresünk és csinálunk, telve akusztikus hangzásokkal. A basszusgitár az egyetlen kompromisszum, ez ahhoz kell, hogy azért zene legyen és ne csak hangok összessége. A dobfelszerelés jellemzően a sarokban pihen - eddig egy alkalommal dolgoztattuk meg, egy ifjúsági táborban.
Csendes, szívhezszóló, mégsem light-os, csöpögős, romantikus a stílusunk. Egyszerű szavak, egyszerű dallamokkal kísérve, sok csönddel megtámogatva.

- Vannak kedvenc zenekaraitok, amelyeket szívesen hallgattok és esetleg a ti zenétekre is hatással van?

- Mindenki más zenét kedvel, nem is tudnék a többiek favoritjairól nyilatkozni. Kétségtelenül megjelenik az egyes hangszeresek előadásmódjában, hogy milyen zenét szoktak hallgatni. Nekem erre alig jut időm. Ám, minthogy a dalok jó részét (lásd következő pont) én írom, azt biztosan tudom, milyen hatásra születtek. A már említett Zorán mellett van még bennük Emberek, Demjén, Bródy és Tolcsvay.

- A dalaitok hogyan születnek? Ki írja a szövegeket és miről szólnak ezek?

- A dalok 90%-át én írom, de ez valószínűleg megváltozik, ha már nem fogok a csapatban zenélni. Előforul egy-két fordítás, vannak továbbá versmegzenésítéseink és Nagy Lali barátom is egyre jobban érzi a dalszerzés mikéntjét: a jövőben ő fogja igazán gazdagítani a repertoárunkat. Van azért egy “mesterünk” is, aki sokszor lektorál, kontrollál bennünket: Pipó József, egy érdemtelenül elfeledett “nagy öreg”. Neki nagyon sokat köszönhetünk. Van még egy fiatalaember, aki az összhangzattan, hangszerelés terén adott tanácsokat, néhány dalomat erősen átgyúrta, életre keltette, ám - úgy tűnik, ez nálunk valami fertőző betegség - idén decemberben ő is elvonul szerzetesnek.

- Merre voltak eddigi fellépéseitek, és mit tapasztaltatok, hogyan fogadott a közönség benneteket?

- Énekeltünk április hatodikán a Sportarénában egy nagyobb projekt keretében, azóta voltak hazai áhítatok, amiknek a fővárosi Magyar Szentek Temploma és a Piarista Kápolna adott otthont. Zenéltünk táborokban, esküvőkön, gitáros találkozókon, nemrég a Laudate fesztiválra is eljutottunk. Évek óta a csapatunk tagjai szolgálnak a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó Gyerekmaros programján, néhány hete egy gyermek-kazettát is megjelentettünk.
A fogadtatás széles skálán mozog. Különcök vagyunk, hiszen “nem szeretjük” a tapsot. Ez az első, ami különféle reakciókat vált ki az emberekből. Most csak egy esetet emelnék ki, amikor hat dalt énekeltünk egy zenei találkozón. Az elején még elcsattant egy-egy taps, kelletlenül, feszengve néztek az emberek. Mert ugye mindenki hozzászokott, hogy ilyenkor úgy illik, hogy… A negyedik dal után már harapni lehetett a csendet, ami nekünk is szárnyakat adott, s a végén úgy jöttünk le az emelvényről, mint aki olimpiai aranyérmet kapott. Miért? Mert a jelenlévők minden magyarázás nélkül, a dalok közti csendben megértették, miről is éneklünk és partnerek lettek. Azóta is erőt ad az a kedves alkalom.

- Jelent-e már meg valamilyen hanganyagotok, ha igen hogyan tudnak hozzájutni az érdeklődők?

- Nemhivatalosan összeállt egy album-féle, amely a “Minden kegyelem!” címet viseli és egy zenés áhítatunk élő felvételét tartalmazza, utómunka nélkül. Most látott napvilágot egy gyerekkazetta, “Döntöttem!” címmel és persze bőven vannak tervek. Ehhez azonban támogatás kell, amiről bővebb info a honlapunkon található. Ugyanitt számos dalunkba is bele lehet hallgatni - annak tudatában természetesen, hogy egyik sem stúdiófelvétel.

- Hol láthat bennetek a közönség legközelebb?

- Október 8-án, szerdán 19 órától lesz egy zenés este a budapesti Piarista Kápolnában. Itt előbb a már megnevezett Pipó József és csapata énekel, majd 20 órától következik egy zenés áhítat, amit mi vezetünk. Egy kivétellel csupa új dallal készülünk (izgulunk is egy kicsit) és egy igazi meglepetés is szerepel a dalok között. Majd ott leszünk még az október 18-i imavirrasztáson, aztán november 8-án a veresegyházi gitárostalálkozón és így tovább…

- Van esetleg még valami, amit fontosnak tartotok elmondani?

- Már ez is bőséges, talán feleslegesen részletes is volt. Aki érdeklődik, szeretne velünk találkozni, aki látogassa meg honlapunkat (www.imperfectum.hu), ahol program-ajánló is található. Minden észrevételt szívesen veszünk, akár vidéki meghívásnak is eleget teszünk. Nem kizárt, hogy ha valaki szerdánként este fél hétkor a Ferenciek terére jön misére Budapesten, akár még össze is futhat velünk személyesen.

Rencsényi Áron