Az S.O.S. nem oszlott fel, csak átalakult
2003. szeptember 15. | Hazai előadókAz idei SOZO-n sokan hiányoltak egy állandó fellépőnek számító bandát, az S.O.S.-t. El is terjedt a hír, hogy ennek hátterében az áll, hogy feloszlott a zenekar. Megkerestük a zenekar vezetőjét, Németh Lacit, hogy ő mondja el, mi is történt valójában.
- Térjünk rögtön a lényegre, mi az igazság a feloszlással kapcsolatban?
- “Az energia nem vész el csak átalakul” - ugyanígy Az S.O.S. sem szűnik meg. Az igazság az, hogy ISTEN megmutatta hogy ki kell szállnom a zenekarból. Több okból, az első, hogy szolgálati és magánéleti elfoglaltságaim miatt már nem jutott energiám az S.O.S.-re, és őszintén nem tudtam volna folytatni. Másképp meg ezt a műfajt nem lehet. Ha nincs a szíved benne, azt az emberek rögtön látják. A másik ok, pedig az hogy ISTEN adott egy látást, hogy Ő egy új munkát szeretne végezni, de ehhez új emberek kellenek. (Biblia: Új bor, új tömlő példája). Úgyhogy ez az igazság. A zenekarból egyelőre úgy néz ki, hogy két folytatás lesz. Az egyiket Rudi vezeti, az S.O.S. nevet tovább hordozva, 2-3 új sráccal. Dejan még nem döntötte el, hogy marad-e, mert Ő meg a keményebb, grind-osabb HC hangzást szeretné csinálni, neki is van 1-2 potenciális segítője, sőt ha jól emlékszem már zenekar nevet is választott. Upright lesz talán a formáció neve.
Tehát a zenekar nem feloszlott, nem vesztünk össze, stb. A mai napig is rendszeresen felhívjuk egymást, segítünk egymásnak, csak ISTEN valami újat szeretne látni és ennek ez volt a folyamata a mi esetünkben…
- Hogyan élted te meg személyesen a történteket, és hogy fogadták a többiek amikor bejelentetted a döntésedet?
- Először, nagyon-nagyon nehéz volt, de ezt gondolom mondanom sem kell. A döntést meghozni nehezebb volt, mint elmondani nekik, és vállalni a következményeit. Mikor elmondtam nekik, nagyon jófejek voltak, mert bátorítottak és mondták, hogy fölnéznek rám, hogy ilyen döntést megtudok hozni, mert sokan önzőségből, vagy félelemből nem tennék ezt meg.
- Jópár évet eltöltöttetek együtt a zenekarral. Hogyen tekintesz vissza erre az időszakra? Van-e esetleg valami olyan nagyobb élmény, vagy érdekes sztori amit szívesen elmesélnél az olvasóknak is?
- Húha, sok is. Nagyon sok emlék fűződik mindehhez. Jó, rosz, nehéz, könnyű. De mindezek közül a legfontosabb, az hogy ha visszatekintek, akkor ISTEN áldásáról az tesz tanúbizonyságot, hogy látom a megtérteket a gyülekezetekben, akiknek évekkel ezelőtt eszük ágában sem volt ISTENnel járni, Láthatom azokat akik gyengék voltak, de ISTEN bennünket használt a megerősítésükben… Chuck Smith egyszer ezt mondta: “70 évesen ha vissznézek az életemre, láthatom azt, hogy több mint 50 éve KRISZTUSsal járok, s soha de soha nem hagyott el vagy csapott be. Ez az ami biztonságot és bizonyosságot ad a mai nehézségekkel való szembenézéshez.”
Ha nem is 50 évről van szó az S.O.S. esetében, de ha erre a kb. 10 évre visszatekintek, bátorítólag hat rám és a mindennapi járásomra az Úrral, mindaz amit Ő tett, az S.O.S.-en keresztül ebben az időszakban és tudhatom, hogy noha hiányzik is a zenekar, de a szolgálat az Ő kezében van a legbiztosabb helyen.
- A jövőben elképzelhetőnek tartod-e, hogy valamikor ismét zenei szolgálatba álljál, akár az SOS-ben, akár más csapatban?
- Mint keresztény igyekszem úgy élni az életem, hogy azt tegyem és akkor amikor az Úr akarja. Hiszem azt, hogy erre törekszünk legtöbben. Éppen ezért ostobság lenne azt mondani, hogy: “Á, nem soha” bármire is. Én nagyon szívesen megtenném azt, hogy bármilyen zenekarban részt vegyek (na jó nem bármilyenben - annak azért valamiyen szinten zúznia kell), ha az ÚR akarja. Beismerem, nagyon furcsa, hogy nincsenek koncertek meg minden, de most ennek van itt az ideje.
- A két új zenekar hogyan áll, várható-e már valamikor koncert, vagy még nagyon a kezdeti stádiumban vannak?
- Nagyon kezdeti stádiumban vannak. Koncert most még nem, de amint lesz tuti összekötjük a vájtfülű nemzettel a híreket. Hogy S.O.S. vagy Upright, vagy mindkettő lesz nem tudom, de bárhogyan is legyen egy a fontos: ISTENt dícsőítse.
Rencsényi Áron