Vájtfül Archívum

Lapunk oldalain egyre sűrűbben tűnik fel a NOS együttes neve, különböző fesztiválok, koncertek és válogatáslemezek kapcsán. A kecskeméti lányok, akik a Fokoláre mozgalom elkötelezett tagjai, a nyáron jelentették meg a sokak által várva-várt első albumokat, Választhatok címmel.

Ez itt a helyzet.
Kicsit nehéz helyzetben éreztem magam a CD előszöri meghallgatása után. Kínos helyzetben, mivel nem tudtam, hogyan írjak pozitív hangvételű kritikát, egy első hallásra a szánalmasság határait súroló anyagról. Első hallásra. Másnap reggel újra meghallgattam a CD-t, kezdett tetszeni, aztán újra, és újra, addig-addig, hogy ki merem jelenteni: a NOS Választhatok című albuma jó zene. Mielőtt még bárki is azt hinné, hogy ez a cikk kizárólag a személyes élményeimről fog szólni belekezdek.

Essünk túl rajta.
Vannak dolgok, melyeken mindig túl kell esni, dolgok amelyek - bármennyire is szeretnénk - nem maradnak el. Ilyen például a foghúzás, a gerincműtét, a biológia dolgozat és nem utolsó sorban a negatív kritika megfogalmazása. Szerény véleményem szerint a stúdió minősége gyenge. A gitár nem zeng, a lábdob nem üt (nem is kéne, hogy üssön, csak legalább hallatszana), a basszus nem rezegteti az ablaküveget. Az énekhangok effektezése szerintem egyhangú (ha van egyáltalán rajtuk), egyedül átlagemberi fül számára érzékelhető effektet a gitárszólókon, és a szintetizátoron fedeztem fel. Ebből kifolyólag a dalok hatása (tisztelet a kivételnek) eléggé próbafelvétel hangulatú. És ezt sajnos majdnem minden felvételhez le lehetne írni, ami azért szomorú, mert legalább hat nagyon jó szám hangzása lett e dolgok miatt gyenge. A hangszerelés is néhol igen érdekesre sikerült, erre kiváló példa az amúgy sem mindennapi “Kozmosz sorsa” című szám. A számból legalább 3 különböző számot lehetne szétollózni. Egy aprócska fekete pont járna még egy-két szöveg magyartalansága miatt, de utólag megtudtam, hogy a fordítások nem sajátok, a dalokat már több tíz éve éneklik az emberek a Fokoláre mozgalom összejövetelein.

Savanyúságra édesség.
Eddig korlátoztam magam a negatívumokra, hogy ebben a részben tényleg igazán ki tudjam hangsúlyozni a korong jó tulajdonságait, amiből egyértelműen több van, mint a rosszakból. Fő pozitívumként szeretném kiemelni a “Te vagy itt bennem” című számot, ami egy dicsőítő dalnak is teljesen beillene. A refrén kétszólamúsága, a kétütemnyi a’capella indítás, a gitárszóló, és az egyik énekes improvizálása a refrénben egyértelműen a lemez legjobb számává emeli a dalt. A “Túl a láthatatlanon”-ban a basszusgitáros csellójátéka színesíti az amúgy sem átlagos éneket, amit jól kidolgozott zene követ. A cselló feltűnik még az “Itt az idő”-ben is, ami szintén a lassabb számok közé tartozik. A lassú számok kifejezetten jól sikerültek a nagy átlagtól eltérnek, nem lehet ezeket egyszerűen ‘lekortársozni’. Az előbb említett műfajban is készültek dalok rendesen, erre jó példa az “Új útra lépünk”, a “Csillagképek” és a “Maradj mellettem” is. A “Hello, jó reggelt!” a gyors számok közül nálam a második helyet érdemelte ki, mivel tele van jó zenei ötletekkel és lendületes, valamint a kiállásban a basszusgitár-húrokat sem kímélték. Egyetlen kérdés, ami felmerült bennem, hogy hogyan fogják ezt a számot egy (mondjuk) este kilenc órakor kezdődő koncerten. :-) A kedvenc gyors számom a CD-ről egyértelműen a címadó dal. A “Választhatok”-ról azt hallottam, hogy sokkal gyengébb, mint a Mi Atyánkon. Sikerült kellemesen csalódnom, mivel (a stúdióminőségen kívül) egy sokkal jobb számot ismerhettem meg. Sokkal jobb számot, ami egyedibb, absztraktabb akkordokat tartalmaz, és sokkal jazz/blues-osabb a hangzása, ennél fogva sokkal egyénibb, ami szerintem egy nagyon fontos tulajdonság manapság. Meg szeretném még említeni az első szám (“Végtelen az örömünk”) vége felé lévő kiállást, amit hasonlóam eltaláltak a lányok.

Végtelen az örömünk.
Végtelen, mivel a hazai keresztény könnyűzene palettáján újabb szín tűnt fel, ami tartósan megmaradhat a felszínen az igényes zenélés miatt. Örömmel tudatom mindenkivel, hogy a Mi Atyánkon tapasztalt “gyermekkórus” effektus mára már a múlté, a lányok hangszínét, és hangjuk tisztaságát nem érheti kritika. A kezdeti kínok után mára már az élvezet miatt is tudom hallgatni a NOS bemutatkozó albumát, persze a hangkártyámon megtalálható zengető effekt használata mellett. :-) S hogy mi volt a tanulság számomra? Többször nem próbálok fáradtan kritikát írni, inkább alszom egyet…

Kübler Dániel