Vájtfül Archívum

Még 2003. februárjában vonult stúdióba a Testvérek együttes, hogy rögzítse a karácsonyi koncertjükön előadott “Mi Atyánk” című számot, ami az imádság legújabb feldolgozása. Az elkészült hanganyagot egy hasonló nevű válogatáslemezen jelentették meg, melyet hiánypótlónak szántak a keresztény könnyűzenei “piacra”. Személy szerint kíváncsi voltam a korong tartalmára, mivel a katolikus könnyűzenében nem nagyon vagyok otthon, és érdekelt, hogy azok együttesek, akiknek csak a nevüket szoktam hallani, valójában milyen zenét is csinálnak.

Induljon a show
mondhatnánk, ha mindenáron szóviccekbe szeretnénk bonyolódni, mivel az első számot a Só együttes játssza. A Bevezető című számban az együttes eldalolja, hogy Istenről csak dadogva tudnak beszélni, ezért énekelnek. Ehhez képest a dal igen színvonalasra sikerült, a jazz-es, soul-os, csapat kitett magáért. A második szám, a Lázadó elején egy kissé elvont zongoraszólóval nyit a Tandem együttes, amibe az egész dal során csak az énekes kapcsolódik be. A kissé borús hangulatot közvetíteni próbáló zene nem igazán fogott meg, de a szöveg terén minden elismerésem az övéké. A harmadik tétel a Vészbejárat Kiált-ja, ami baptista körökben az első rapszámok közé tartozott, és a rapzenék között abba a kategóriába tartozik, amit még rá lehet tenni egy ökumenikus könnyűzenei válogatáslemezre.

A negyedik dalt a keresztény könnyűzene fő veteránja, Sillye Jenő és barátai adják elő. Az előző számhoz hasonlóan itt is egy kiáltásról énekelnek, tipikusnak nevezhető keresztény könnyűzenei stílusban. A következő dalról ez egyáltalán nem mondható el. A Promise együttes a 120 évszak című számában szövegileg és zeneileg is egyaránt egyedit és igényeset alkotott, amibe belefért egy refrénnyi húzós zene is. Húzós, de igényes. A hangulatot ami kialakult bennem, az Anthem együttes szólóénekese fokozta. A Minden nap új reményben eszméletlen hangmagasságot kiéneklő hölgy, egyértelműen a legtehetségesebb szólista a korongon.

A következő számra már igen kíváncsi voltam, mivel aNOS együttesről eddig csak azt hallottam, hogy tagjai csak lányok. Korábban reménykedtem abban, hogy az első hazai keresztény r&b együtteshez van szerencsén, de a szám meghallgatása után minden ilyesfajta reményemet feladtam. A dal ennek ellenére nagyon kellemes, bővelkedik kitűnő, egyedi zenei ötletekben, emellett populáris, széles réteg számára élvezhető. Ami számomra negatívumként tűnt fel: a refrénben az ének hangzása olyan, mintha vendégszerepelne a “Kecskemét és vidéke összevont fokoláre gyermekkórus”. Abszolút tiszta, de a sok egyforma hangszín egyszerre érdekes hatást ad. A nyolcadik számot a korongon a Testvérek együttes készítette el és szerintem nem szorul különösebb bemutatásra, egyedül az előtt állok értetlenül, hogy miért nem a Röpke fohászt tették fel. Csiszér László két száma, ami a címadó dalt fogja közre, stílusban számomra teljesen eltérőnek hatott, az Atyám, Istenemet inkább az általunk általában kortársnak nevezett kategóriába, míg az Egy a testet egyértelműen a dicsőítő dalok közé sorolnám. Következzen a fő attrakció, a címadó dal. A szám a másodikhoz hasonlóan egy zongoraszólóval indul, de átlagemberi fül számára sokkal élvezhetőbb, és a biciklis csapat zongoristájának játékával ellentétben külön van vágva magától a daltól, úgyhogy aki nem bírja a zongoraszólót, csak egy gombnyomás…

…és kezdődik is a várva-várt zene.
El kell mondanom a minden keresztények imádságának egyik legjobb és legigényesebb feldolgozása készült el. Külön piros pont jár az élőben feljátszott vonósokért, manapság nem sokan erőltetik meg magukat, inkább lefogják az akkordokat egy szintetizátoron. Nincs vita, a Testvérek ismét kiváló munkát adtak ki a kezük közül. A már előbb emlegetett Csiszér-szám után ismét rap együttes következett. Rap együttes, de nem rap zene. A legnépszerűbb Vészbejárat szám, a Jöjj Úr Jézus szerepeltetése előtt értetlenül állok, mert szerintem ha egy a’capella szám szerepelt a koncepcióban, helyesebb lett volna egy Bolyki Brothers, vagy egy Canify dalt rátenni, ha pedig Vészbejáratot szerettek volna hallgattatni a lemez vásárlóival, szerény véleményem szerint pl. az Üzenet az Úrtól című szám hitelesebb képet adott volna az együttes tevékenységéről, és stílusirányzatáról.

A Signum együttes hozta a formáját, őket már a Ne félj! c. számuk óta ismerem, ők is a kortárs stílusban alkottak maradandót. Az újabb igényes, és zenei ötletekben gazdag Só szám után következik Borka Zsolt - akit nyilvánvalóan zenekara kísért*, - Te vagy a holnap című dala. Megmondom az őszintét, többszöri próbálkozások közepette sem tudtam eljutni az énekes belépéséig. A nyitó akkordok nagyon tetszettek, felkeltették az érdeklődésemet, de ami utána jött az számomra maga volt a zenei alakot öltött borzalom. A dolog siralmassá akkor vált igazán, amikor végighallgattam a számot. Kérdem én: A TEHETSÉGES(!) Borka Zsolt, aki a refrént iszonyatosan jól, és színvonalasan megírta, meghangszerelte, miért megy bele ilyen ‘gyerekes’ keménykedésbe? A bevezető akkordok után olyan stílusú zene kezdődik, ami általában úgy szokott keletkezni, hogy pár unatkozó tizenéves elhatározza, hogy ők durva zenét fognak csinálni, és vesznek egy basszusgitárt, egy villanygitárt, egy dobszerkót, és egy torzítót, majd nekiállnak zenélni. Szerintem Borka Zsolt ennél a szintnél sokkal magasabban van, és ezt bizonyította a refrénben is. Záróakkordként a Cédrus együttes egy hatalmas, utcazenész-feelinggel megfűszerezett unplugged zenéje szól, amibol nekem kicsit hiányzott valamilyen ütőshangszer, de e nélkül is helyén van a dolog.

Végezetül, azon kívül, hogy Borka Zsolték egy kicsit felhúztak, kellemes, és mindenki számára hallgatható válogatást állítottak össze a kiadók, ami elérte a célját, a hiánypótlást. Engem stílusomtól függetlenül, igazán a Promise, és a NOS fogott meg, de ez teljesen szubjektív vélemény. Magyar keresztény r&b még mindig nincs, de kárpótol az, hogy a helyzet már egyáltalán nem siralmas, egyre több ember találhatja meg a számára tetsző, és hozzá stílusban illő zenét. “És látta Isten, hogy ez jó”.

* Mint utólag megtudtuk Borka Zsolt ezen a lemezen hallható szerzeményét nem a “szokásos” zenekarával rögzítette, hanem egy korábbi Signum-Sillye-Borka közös kiadvány készítésekor összeállt alkalmi csapattal: a felvett dalban Krisch András (Signum) billentyűzik, Görgényi Gábor (Signum) dobol, Sillye Benedek (Steel Cross, Sillye Jenő és Barátai) szólógitározik és Kőszeghy Miklós (Sillye Jenő és Barátai, Borka Zsolt) basszusgitározik.
Ezúton szeretnénk elnézést kérni Borka Zsolt zenekarának tagjaitól az őket ért méltánytalan sérelem miatt.

Kübler Dániel