Vájtfül Archívum

Vannak olyan együttesek amelyek a legutóbbi divatot követik és az utánzással zenei papagájokká válnak. Aztán vannak olyan együttesek is amelyek a saját ösvényükön haladnak. Már a debütáló albumuk első nyers akkordjairól látható, hogy a The Benjamin Gate a második csoporthoz tartozik. Az öttagú zenekar agresszív pop-rock melódiákat vegyít merész hang kísérettel. Vegyünk szélsőséges dicséreti szövegeket, plusz a dél afrikai otthoni alap energiáját, és az eredmény egy hangzás, amely semmihez sem hasonlít amit a zenevilág eddig létrehozott.

A csapat viszontagságban született és ez a kulcs ahhoz hogy az együttest valaki megértse. 1998-ban egy 20 éves zenész, akit Bennek hívtak egy autóbalesetben meghalt. A halálát gyászolva számos barátja és az együttesének tagjai egyesültek hogy egy zenei csoportot alkossanak, ezzel is tisztelet adni a társuknak. “A barátunk halála újraértékeltette velünk az életünket” - mondja Adrienne Liesching, az énekes. “Rájöttünk, hogy valami fontosat kell tennünk az életünkkel, ahelyett hogy egész nap csak üldögélnénk.”

Ez a csoport fejlődött a The Benjamin Gate nevű együttessé, Adrienne Liesching énekessel, Marc Pautz és Chris Poisat gitárosokkal, Brett Palmer dobossal és Costa Balamatsias basszusgitárossal. Az együttes neve mélyen szimbolikus, mind tisztelet a halott barátjuk iránt, mind képletes az együttes küldetésével kapcsolatban. “A tényleges Benjamin Gate (Benjámin Kapuja) az eredeti kapu volt Jeruzsálem ősi falainál amelyet arra használtak hogy keresztültereljék a fiatal juhokat,” magyarázza Brett Palmer. “Számunkra ez egyenesen viszonyul a fiatalsághoz, és hogy a zenénk az átjáró legyen az egyház és a világ között.” Ez egy találó analógia is egyben az együttes haladó stílusához. “Benjámin bibliai törzsének eléggé háborús hozzáállása volt,” teszi hozzá Costa Balamatsias. “A csatában ők előre mentek, más izraeli törzsek elé. A mi zenénk feltétlenül előre megy.”

Az együttes hangjának sarokköve Adrienne drámai hangja. Ő csatlakozik az olyan egyedi női hangok soraihoz, mint Sinead O’Connor, Dolores O’Riordan a Cranberries-ből és Shirley Manson a Garbage-ból, plusz egy robbanékony éllel rendelkezik ami teljes mértékben az övé. “Csak hagyom hogy kijöjjön ami bennem van,” mondja Adrienne a hangjával kapcsolatban. “Hogy honnan jön azt én magam sem tudom - Istennel való kapcsolatom, dél afrikai életem, ez mind kijön a zenémen keresztül.” Az együttes többi tagja adja hozzá ehhez a hanghoz azokat az egyedi zenei érintéseket amely a csapatot olyan különlegessé teszi. “A gitárosaink ismertek arról hogy teljesen bepörögnek ezekkel az atmoszférikus hangokkal,” nevet Costa. “Brett és én megpróbálunk jobban odafigyelni a groove-alapú részletekre, mert szeretnénk ha a zenénk táncolható maradna.”

Az együttes minden zenéjét maga írja. Az, hogy a dalszövegeket szélsőséges dicséretként jellemzik az nem helytelen elnevezés, mert ha valaki meghallgatja valamelyik albumot, ráébred hogy ezek a dalok a hit szenvedélyes kifejezései, habár a teljes hangzás messze áll a keresztény zene modern dicséreti mozgalmától. Az első lemezen minden dal tükröz egy jellegzetes pillanatot az együttes életéből. A “Live Out Loud” című szám a csapat szerzeményeinek a magva, mivel a megírását Ben barátjuk halála ihlette meg. A dal az alapvető leckét fejezi ki: sose vedd az életet készpénznek, minden pillanatnak számítania kell. “Számomra ez egy himnusz,” mondja Costa. “Már sok olyan emberrel találkoztam keresztény életem során akik miatt, valamilyen furcsa módon, megszégyenítve érzem magam azért mert keresztény vagyok. Nagyon sokan vannak akik állandóan kritizálnak. Ez a dal arról szól hogy éljünk hangosan és bátran Jézusban! Bármi az amit Isten belém ültet, az az én dolgom hogy hangosan éljem meg.”

Az első, címtelen albumot hallgatva az ember egy világot talál meg tele fortélyos daccal, ahol a hit kifejezése egy új módon a dicséret cselekedetévé válik. A csapatnak megvan a szükséges kreatív energiája, szenvedélye Jézus felé, és az egyik legerőteljesebb női énekese. A The Benjamin Gate egy olyan együttes amely kész arra hogy haladjon egy új ösvényen a zenei világon keresztül. Az együttes második, 2002-ben megjelent Contact című albuma is hasonló dalokat tartalmaz, s a közönség körében ezek is rendkívül gyorsan népszerűvé váltak. Sajnos azonban, a dél-afrikai csapat már csak 2003 végéig zenél együtt, ekkor ugyanis Adrienne férjhez megy, ami mellett már nem tudja vállalni a folyamatos turnézást. Ez pedig egyben az együttes feloszlását is jelenti.

Hock Zsuzsanna