Ez igen! - Békés 2003
2003. április 15. | BeszámolókBékés, Sportcsarnok, 2003. április 11-13.
Minden év áprilisában fiatalok százai érkeznek az ország különböző pontjairól Békésre. A helyi baptista gyülekezet ugyanis ezidőtájt szokott konferenciát szervezni, mely az évek során egyre népszerűbbé vált a keresztény fiatalok körében. A tavalyi évben már mi is jelen voltunk a békési Sportcsarnokban, s nem akartuk idén sem kihagyni a jónak ígérkező hétvégét.
Péntek délután érkeztünk meg a helyszínre, s némi sorbaállás után sikerült a regisztrációt is elintéznünk. Ennek folyamán kaptunk egy zsebméretű programfüzetet, melyben részletesen megtalálhatóak voltak a legfontosabb információk, az órára lebontott program vagy a fellépő előadók, zenekarok bemutatása. Ez utóbbik között találtunk olyat is, mely meglehetősen feltűnő hasonlóságot mutatott egy, az általunk készített interjúval. Semmi problémánk azzal, ha valaki tőlünk vesz át információt, de azért egy forrásmegjelölésnek mindenképpen örültünk volna.
A hivatalos megnyitó után a Jákim stúdiótól láthattunk egy ötletes színdarabot, majd Raul Faure osztotta meg velünk gondolatait, aki Argentínából érkezett. Beszélt az ottani ébredésről, és arról, hogy ezek nálunk is megtörténhetnek. Úgy legyen. A hétvége során a dicsőítést Gál Dávid és zenekara végezte, mely a Tűzveszély névre lett keresztelve. Idéznék a fentebb említett programfüzetből: “Kicsit más, kicsit karcosabb, de a lényeg változatlan: Dicsérni örömmel és szenvedéllyel azt, aki egyedül méltó erre. […] A mi Istenünk emésztő tűz - ha megjelenik a dicséretek között, akkor bizony TŰZVESZÉLY van!”. Felhangzott több dal is az angol Delerious? zenekartól - magyar fordításban. Az énekek pergősek, lendületesek voltak, és a magyar szöveg is jól sikerült hozzá. Mindenképpen meg kell említenem Doublinszky Péter nevét, akinek gitárjátéka meghatározta az összes dal hangzását. Véleményem szerint a magyar keresztény körökben talán ő az aki a legjobban ért eme hangszerhez.
A szombati nap kínálta a konferencia fő programjait. A délelőtt folyamán két előadást hallgathattunk meg Lakatos Péter tolmácsolásában. A téma, mint ahogy az egész hétvége erre a témára épült, az Isten dicsőítése volt. Tetszett, ahogy kiemelte, hogy nem a dicsőítés stílusán van a hangsúly, hanem a dicsőítő szívén. Lényegtelen, hogy valaki modern rockzenével és táncolva tudja Istent dicsőíteni, más pedig komolyzene által és csendességben. Mindkét eset ugyanúgy tetszhet Istennek, ha megfelelő hozzáállással tesszük. A két előadás között rövid bábjelenetek töltötték ki az időt a Rákoshegyi bábcsoport közreműködésével.
Az ebédet követően több alternatív program közül választhattak a jelenlevők. Ilyen volt a helyi iskola tornacsarnokában rendezett floorball bajnokság, vagy Merényi Zoltán vezetésével a filmklub. Aki gondolta elmehetett szavazni is az EU-csatlakozásra, mi azonban egy negyedik programot választottunk, mégpedig a Fall-Over zenekar koncertjét. A programfüzetben a csapatot úgy jellemezték, hogy zúzós DJretek, ez még talán nem lett volna probléma, de valami folytán a bekonferálások alkalmával és a kivetített videón is ilyen néven illették a csapatot. Ezúton szeretném a félreértések elkerülése végett leszögezni, hogy a zenekar neve: FALL-OVER. A csapatnak még nincsenek saját számai, külföldi együttesek dalait játsszák, de többnyire ezeket magyar szöveggel. Többek között felhangzott Audio Adrenaline, Third Day, Augustine’s Garden, Petra, Creed és P.O.D. szám is. Bár még fél éve sincs, hogy megalakult a zenekar, mégis összeszokottnak tűnt a csapat és a zenei tudással sem volt probléma. Úgy vélem nagy jövő áll az együttes előtt, nagy hiányt pótolnak a szegényes magyar keresztény rockzenei palettán. Várjuk a saját számokat!
Az eredeti program szerint a Vészbejárat nem lépett volna fel a hétvégén, de mivel a tagok jelen voltak, így egy hirtelen jött szervezői ötlet után gyorsan megvalósítottak egy rövid koncertet. Az uzsonna után lépett színpadra a két rapper, a zenei alapot pedig a dicsőítő csoport egy része szolgáltatta. Nem is rosszul. Ezt követően már a Tűzveszély zenélt újra, majd pedig Tóth Sándor hirdette az evangéliumot. Újabb dicsőítés és a bábcsoport jelenetei után következett az est záróakkordja, a Testvérek zenekar koncertje.
Nagyon szimpatikus volt számomra a szervezők hozzáállása a hétvégéhez. Hiszen bár baptista rendezvény volt, szombat délelőtt egy szabadkeresztény előadó szolgált, este pedig egy katolikus zenekar kapott fellépési lehetőséget. Ha hozzávesszük, hogy tudomásom szerint eredetileg a Testvérek helyett egy HGY-s előadó invitálása volt tervben, valamint, hogy a szállásunk a helyi pünkösdi imaházban volt és hogy a jelenlévők között volt több református is, akkor egy minden tekintetben felekezetközötti alkalomról beszélhetünk. És senkinek nem volt baja senkivel. Wow, hát így is lehet csinálni?
De térjünk vissza Testvérek koncerthez. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit írjak róluk a beszámolómban. Mindig is tisztában voltam vele, hogy a Tesók egy igen jó zenekar. Mégis ezen az esten, mintha először hallottam volna őket, úgy ragadott teljesen magával a zene és csak ámultam, hogy milyen jól bánnak a hangszerekkel. Úgy döntöttem végül, hogy nem szaporítom fölöslegesen a szavakat, s csak annyit írok, hogy - véleményem szerint - a Testvérek ma Magyarországon az egyik legszínvonalasabb és legigényesebb zenét játszó keresztény együttes. És azt hiszem, hogy e véleményemmel nem vagyok egyedül, hiszen a többségében protestáns jelenlévők is szemmel láthatóan élvezték a produkciót.
Vasárnap délelőtt még folytatódtak a programok, mi azonban megelőzendő a tavalyi tömegnyomort a vonaton, inkább előbb elindultunk. Ismét egy kellemes hétvége volt, Isten jelenlétében és testvéri közösségben. Halleluja. És ma van két éve, hogy bemerítkeztem. Bár ez azt hiszem, már nem a beszámoló témájához tartozik :-)
Rencsényi Áron