Vájtfül Archívum

A Project 86 első két lemezétől nem kaptam mattot - bár mindkettőn fedeztem fel jó számokat -, így különösebben nem vártam kíváncsian a harmadikat. Vagy egy évig el is kerülte a figyelmemet - pontosabban tudtam róla, csak nem hallgattam meg -, aztán amikor mégis belefüleltem, kellemes meglepetésben volt részem.

Jóval dallamosabb lett a zene, sokkal több a dallamos ének, miközben a korábbi lemezek intenzitását sem áldozták fel a változás érdekében. Mondhatnánk talán egyszerűen, hogy fejlődtek a fiúk, legalábbis én egyértelműen nagy előrelépésként értékelem az albumot. Az biztos, hogy a kezdetekkor rájuk aggatott ‘rap-core’ jelzőnek nem sok köze van a ‘Truthless Heroes’-on hallottakhoz, de hogy helyette milyen jelzőt is kéne használnom, azt igazából nem tudom. ‘Nu metal’-nak nem szívesen nevezném a Project 86 muzsikáját, talán mondjuk azt, hogy modern hard rock némi hardcore hatással. Andrew Schwab énekes továbbra is inkább szaval és ordít, de azért dallamokat is csempész a produkciójába újra és újra. Utóbbi tevékenység nagy részét azonban nem ő, hanem a gitáros Randy Torres végezte helyette, mégpedig egész jól. Őt már korábban is hallhattuk énekelni, de most jóval több jut belőle a hallgatónak.

A ‘Last Meal’-ben vendégvokalistaként beszáll Mark Salomon, a Stavesacre énekese is, vele a turnék során barátkoztak össze. Valószínűleg rokonlelkek lehetnek Schwab-bel, hiszen mindketten írtak köny(ek)et is a muzsikálás mellett. A dallamok mellett a ritmusszekció munkája is élvezetes, Steven Dail és Alex Albert feszes alapokat teremt indokolt esetben, míg a líraibb részeknél diszkréten a háttérbe húzódik, ahogy kell. A szövegek Andrew Schwab elmondása szerint egy személlyel foglalkoznak, a benne lezajló lelki folyamatokkal, változásokkal, vagyis a ‘Truthless Heroes’ voltaképpen konceptalbumnak tekinthető. Mindez a CD-n található interaktív részből derül ki, ami koncertbevágásokat, interjúkat, meg kis színeseket tartalmaz, és bemutatja a zenekart illetve a lemezt. Kedves gesztus a kiadótól, hálám innen is jár nekik.

Noha bizonyos jelek arra utalnak, hogy a zenekarnak hosszú távon nem annyira jött be a ‘Truthless Heroes’ irányvonala, nekem továbbra is ez a kedvenc albumom az eddigi négyből. Különösen azoknak ajánlom figyelmébe, akik szeretik, ha a zúzás mellé némi intellektuális csámcsognivalót is kapnak zenehallgatás közben, ugyanis Andrew Schwab igazi gondolkodó típus, és ez akkor is érződik, ha valaki nem beszél angolul, vagy nem figyel oda a szövegekre.

Kovács Gergely