Vájtfül Archívum

Keresztény zenei és hitéleti írások

Infó

A Vájtfül Magazinban 2001 és 2006 között megjelent cikkek archívuma. Keresztény zene, interjúk, beszámolók, hitéleti írások, érdekességek, és ki tudja mi még?

Levitra For Sale Evecare No Prescription Buy Lanoxin No Prescription Buy Online Revia Buy Retin-a Online Femcare For Sale Actos No Prescription Buy Gasex No Prescription Buy Online Zantac Buy Serophene Online Styplon For Sale Lipitor No Prescription Buy Cialis Soft No Prescription Buy Online Cialis Soft Tabs Buy Imdur Online Elimite For Sale Cardizem No Prescription Buy Topamax No Prescription Buy Online Levitra Buy Lopid Online Zyban For Sale Trandate No Prescription Buy Viagra Soft Tabs No Prescription Buy Online Desyrel Buy Lariam Online

A lemez indulásakor még nem is sejtené az ember, hogy bármi ‘baj’ lenne, nem sokkal később rájön azonban, hogy valami ‘nem stimmel’. Aztán hogy örül-e neki, vagy nem, az már személyes ízlés és vérmérséklet dolga.

Gyorsan megmagyarázom, mire is gondoltam. Az előző nagylemez, a ‘Synergy’ némi meglepetést okozott azzal, hogy a banda black/death gyökerei helyett a thrash felé mozdult el, mégpedig elég erőteljesen. A ‘Synergy’ után a két gitáros kiszállt, helyüket két volt Lengsel-tag vette át (akik közül Tor korábban is játszott már az Extolban, akkor basszusgitáron), ezzel logikusnak tűnt a feltételezés, hogy az Extol visszatér a blackesebb irányvonalhoz - logikusnak tűnt, ám az Extol minden, csak nem prediktálható zenekar. Így aztán amit most kapunk tőlük, az fényévekre van nemcsak a ‘Synergy’-től, de a kezdetektől is.

Mindez azonban nem derül ki az első másodpercekből, mert azok még ráfértek volna az előző korongra is, de utána ilyen témák csak ritkán fordulnak elő, helyettük a művészies, progresszív, dallamos dolgok uralkodnak. A dallamos éneket is át kellett venni a távozó gitárostól, Ole Borudtól, a feladatot többnyire az énekes Peter vállalta magára, de segít neki a volt Lengsel-dobos, a most itt gitározó Ole Halvard Sveen (hát igen, egy Ole nélkül nem Extol az Extol). Az Extol is átment tehát azon a ‘felpuhulási’ folyamaton, amin előtte sok nagy metal-banda átesett (Amorphis, Paradise Lost, Anathema, Sentenced, stb.), de a nagyokhoz hasonlóan az Extol sem veszítette el identitását, a mostani dalokon is rajta van az ‘extolos’ bélyeg. És azért maradt valamennyi az extrém énekhangokból is, szóval nagymamánk valószínűleg továbbra sem lesz Extol-rajongó, bármennyit változott is az együttes hangzása.

Azt gondolom, az Extolért eddig sem a beszűkült ízlésű zenehallgatók rajongtak igazán, szóval szerintem akinek az első három lemez tetszett, bátran szerencsét próbálhat a negyedikkel is - ha furcsa is, abszolút szerethető. Aki vállalja a ‘kockázatot’, és a lemez megvásárlása mellett dönt, válassza a kéktokos limitált verziót, amin egy bónusz nóta és egy videoklip is helyet kapott.

Kovács Gergely