Vájtfül Archívum

Budapest, Aréna, 2003. április 6.

Az év egyik legnagyobb keresztény rendezvényére került sor vasárnap a Budapest Arénában. A néhány hete átadott vadonatúj sportcsarnokban, Kit Kerestek? címmel a II. Keresztény Ifjúsági Találkozóra került sor. A csordultig megtelt Arénában egy színes programokat kínáló nap elé néztünk.

Hatalmas tömeg gyülekezett a Budapest Aréna környékén vasárnap reggel. A tömeg csak nőtt és nőtt, a kapuk azonban csak nem akartak kinyílni. Az idő egyre múlt, a parkoló felé különbuszok sora tartott, a metró- és a villamosmegálló felől is fiatalok tucatjai érkeztek. A program szerint már két együttes vezetésével énektanításnak kellett volna mennie, de még mindig kint fagyoskodott mindenki. Aztán egyszercsak feltűnt két ember a rács túloldalán, s néhány pillanat múlva megnyíltak az ajtók. Az emberáradat sebesen megindult a következő akadály felé, a közvetlenül az Arénába vezető bejáratokig. Újabb hosszú percekig tartó várakozás után megnyíltak ezek is, s lassú lépésekben sikerült bejutni a létesítménybe. Körülbelül egy óra küzdelem volt szükséges ahhoz, hogy elfoglalhassuk helyünket az Arénában - de még így is az elsők között voltunk, akik bejutottak.

A némi késés után hamarosan már tényleg megkezdődött a közös éneklés, majd a hivatalos megnyitóra is sor került. A nap programjáról részletesen tájékozódhattunk már az elején, hiszen a szervezők mindenki számára egy igen részletes, 60 oldalas programfüzetet biztosítottak. Ebben megtalálható volt minden az Aréna alaprajzától kezdve, az egyes fellépő zenekarok bemutatásán át, különböző ifjúsági szervezetek nyári programnaptárjáig, de nem maradhattak ki a közösen énekelt dalok szövegei sem és még sok más hasznos információ sem. A nap három fő részből, a délelőtti, a délutáni és az esti programokból épült fel. Mivel a rendezvény iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy nem férhetett be mindenki az Arénába, így a be nem jutottak a közelben lévő SAP csarnokban felállított kivetítőn kísérhették figyelemmel az eseményeket, de külön programok, koncertek itt is voltak.

A délelőtt fő programját tanúságtételek tették ki. Különböző életkorú és hátterű emberek tettek bizonyságot a keresésről, az Istennek adott válaszról, a családról, közösségről, egyházról, valamint az ökumenizmusról és a közös küldetésről. A személyes tapasztalatok között a programot jelenetek és énekek színesítették. Többször feltűntek a Lónyay utcai Református Gimnázium fiataljai, akik különböző jeleneteket adtak elő. A délelőtt folyamán a zenével egy-egy szám erejéig a pop-rock zenét játszó Tandem, a rapben nyomuló Vészbejárat és a gospeles Anthem szolgáltatott. De hallhattunk néhány szerzeményt Gryllus Dánieltől is, aki a Pál apostol című művéből adott elő ízelítőt Halmos Béla közreműködésével, valamint többször megjelent a Testvérek zenekar az ÉgÍgérő gospel kórus társaságában, többek között előadták a találkozó himnuszát, az Utam a fény c. dalt. Fellépett egy fiatal kecskeméti lánycsapat is, a NOS, akiknek a produkciója alatt a Fokoláre mozgalom tagjai tánccal színesítették az előadást. Nem szabad említés nélkül hagyni a kazincbarcikai Don Bosco Szakképző Iskola fiataljait sem, akik nagy közönségsikert arattak roma táncukkal.

Az ebédszünet alatt alternatív programlehetőségek vártak a különtermekben. Ilyenek voltak a lelki beszélgetések, katolikusoknak gyónási lehetőség, kiscsoportok, a Láthatatlan Színház vagy a lehetőségek piaca. A nagyteremben ezalatt a Só együttes zenélt.

A délután folyamán sem hiányozhatott a zene, pl. Sillye Jenő barátaival több klasszikus dalt is elénekelt, de ebben a részben inkább a lelkiségé volt a főszerep. Eredetileg a találkozóra érkezett volna Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítónője, azonban ő nem tudott eljönni. Helyette egyik közeli munkatársa/barátja érkezett Olaszországból, aki személyes élményeit osztotta meg, majd Chiara videóüzenete következett. A délután folyamán rövid köszöntőt mondott a három történelmi egyház püspöke valamint sor került egy hosszabb ökumenikus liturgiára is. Ebben már nem csak katolikusok, reformátusok és evangélikusok vettek részt, hanem képviseltette magát az ortodox és a baptista egyház is. A ceremónia után ünnepélyesen lezárták a napot - hangsúlyozva, hogy még koránt sincs vége a programoknak, hiszen ezek után jönnek az esti koncertek.

Véleményem szerint nagy hibát követtek el a szervezők azzal, hogy az ezt követő rövid szünet alatt nem vitték el a székeket a színpad előtti részről. Néhány perc alatt megoldható lett volna, így a koncerteken nagyobb hely lett volna elől, ám mivel maradtak a székek, csak kevesen tudtak előre jutni, sokan pedig az ülőhelyek között nyomorogtak. Mozgásra, táncra nem sok esély volt, pedig szemmel láthatóan lett volna rá igény, hiszen a terem túlsó végében hatalmas körtánc, vonatozás alakult ki az egész este alatt. A koncertek sorát a kőbányai Cédrus kezdte. A csapat 98-ban alakult, s főleg a magyar és a moldvai népzenét ötvözik más műfajokkal. Ugyanúgy használnak elektromos hangszereket, mint ütőgardont, csángófurulyát vagy kavalt. A következő bandát aligha kell bemutatnom, hiszen a Testvérek zenekar hazák egyik legismertebb keresztény alakulata. Elég csak arra gondolni, hogy rendszerint adnak a csordultig megtelő Petőfi Csarnokban koncerteket. Nem is véletlen ez, hiszen igényes, soft rock zenéjük széles rétegeknek bejön. Így volt ez most is, őket figyelték a legtöbben, bár épp a nagy tömeg miatt mozdulni nem igazán lehetett, legalábbis elől a színpadnál. Az estet végül az ÉgÍgérő gospel kórus fellépése zárta. A három éves, főleg egyetemistákból álló énekkar ismert és kevésbé ismert gospel számokat adott elő. Mindezzel egyidőben a SAP csarnokban a Promise és a Só adott koncertet.

Összegzésképpen most sem tudom másként zárni beszámolómat, mint a tudósítások nagy részét, azaz azzal, hogy pozitív élményekkel tértem haza. Jó látni, hogy egyre több keresztény rendezvény van, melyen különböző felekezetű hivők egységben vannak együtt. A mostani alkalmon sem csupán a történelmi egyházak tagjai vettek részt, voltak baptisták, pünkösdiek és szabad keresztények is. Sőt olyanról is tudok, aki a Hit Gyülekezetébe jár, és tervezett menni. Ő ugyan végül nem tudott ott lenni, de talán tényleg jó úton járunk afelé, hogy elfeledjük a merev felekezeti határokat, és ne azt nézzük ki milyen gyülekezetbe jár, hanem, hogy milyen szívvel teszi mindezt. Meggyőződésem, hogy Isten is így néz bennünket.

Rencsényi Áron