Vájtfül Archívum

A Narnia egyértelmű fejlődést mutatott az 1999-es ‘Long Live The King’ és a 2001-es ‘Desert Land’ között, ami bizakodásra adott okot a következő, negyedik lemezre nézve. 2001-ben az énekes Christian a Wisdom Call nevű projectje élén is egy jó lemezzel jelentkezett, ami szintén jó előjelként volt felfogható. Aztán a ‘The Great Fall’-ról is kezdtek szállingózni a hírek, melyekből kiderült: az új CD a végidőkkel foglalkozó konceptalbum lesz.

A várakozásokat csak fokozta, hogy vendégként meghívták a végidők igazi zenei szakértőjét, a Saviour Machine-énekes Eric Claytont. (Carl Johan többször szerepelt a Saviour Machine-ben, bizonyára innen az ismeretség.) Amikor viszont végre tényleg meg is jelent a ‘The Great Fall’, picit csalódott voltam. A borító, ami eddig a Narnia egyik erőssége volt, meglehetősen bénán nézett ki, és elsőre maga a zene se fogott meg. Az első kritikák, amiket olvastam, szintén nem hozsannázták agyon az anyagot. Ennek ellenére azért nem temettem el magamban teljesen a Narniát, de nem is kapkodtam valami nagyon, hogy beszerezzem az albumot. Mekkorát tévedtem! A ‘The Great Fall’ sokkal jobb, mint a ‘Desert Land’ volt!

Az intro, a ‘War Preludium’ után rögtön egy pörgős neoklasszikus szám következik, ami egyszer már bejött a bandának, mégpedig igen, a szépemlékű bemutatkozó korongon, az ‘Awakening’-en. A ‘The Countdown Has Begun’ jó kis dal, különösen tetszik a közepén hallható lassabb, kemény rész. A ‘Back From Hell’ úgy indul, mintha egy régi Impellitteri-darab lenne, de a versszakokban visszafogja magát a csapat, és egy icipicit - de tényleg csak - a hetvenes-nyolcvanas évek progresszív rock-zenekarait idéző témába kezd. Persze a refrénekben ismét beszigorítanak a fiúk, és nagyon jó a szólórész is, főleg a sikoltozó gitárral. Azt vissza kell párszor hallgatni, annyira jó!!! Főleg a váltás!!! Annyira váratlan, de mégis annyira odaillő! Az ilyen apróságokon múlik tulajdonképpen, hogy egy zenekar jó-, vagy NAGYON jó-e. Nem állítom, hogy a Narnia máris a legeslegjobbak közé küzdötte volna magát, de mindenképpen jó irányba halad. A ‘No Time To Lose’ egy lassú nóta, a ‘Long Live The King’-et idézi. Az ‘Innocent Blood’ megint egy olyan dal, amely jól példázza a Narnia fejlődését. Valamivel progresszívebb, mint amivel a Narnia lemezein eddig találkozhattunk.

A ‘Ground Zero’ egy instrumentális track, amelyben nagy hangsúlyt kap a kemény basszus, és a technika helyett inkább az érzés dominál benne, előbbit sem nélkülözve. A ‘Judgement Day’-ben hallhatjuk a másik sztárvendéget, a Hammerfall dobosát, Anders Johanssont, aki igen kellemesen üti végig a lendületes nótát. A ‘Desert Land’ szintén instrumentális, ha jól hallom, ebben a műben használja Carl Johan a Glissentart, ezt a keleties hangzású, gitárszerű hangszert. És jön, ami még nem volt: egy epikus, több mint tizennégy perc hosszú monumentális dal a Narniától! Változatos, dinamikus, jól felépített nóta, amely sikeresen idézi meg a Saviour Machine-féle apokaliptikus hangulatot. És nemcsak azért, mert Eric Clayton is szerepet kapott benne. Rajta kívül egyébként még egy vendégénekest hallhatunk, mégpedig azt a Pär Hagströmöt, aki jelenleg a System Breakdown nevű projectben együtt zenél Carl Johannal, korábban pedig a Delta tagjaként tette ugyanezt. A ‘The Great Fall Of Man’ nagyon jó dal, az ambiciózus darab remekül zárja le a lemezt, a témához illő drámával, katarzissal, mindennel.

Nemcsak a záródal jó - jó az egész korong, és hála Istennek nem a vendégek kellett, hogy azzá tegyék; a Narnia újabb lépést tudott tenni előre, és ismét optimistán várhatjuk a következő lemezt. De hogy addig se unatkozzunk, hamarosan várható egy DVD is a bandától!

Kovács Gergely