Vájtfül Archívum

Keresztény zenei és hitéleti írások

Infó

A Vájtfül Magazinban 2001 és 2006 között megjelent cikkek archívuma. Keresztény zene, interjúk, beszámolók, hitéleti írások, érdekességek, és ki tudja mi még?

Ghoti Hook: R.I.P.

2004. december 21. | Lemezajánlók
Levitra For Sale Evecare No Prescription Buy Lanoxin No Prescription Buy Online Revia Buy Retin-a Online Femcare For Sale Actos No Prescription Buy Gasex No Prescription Buy Online Zantac Buy Serophene Online Styplon For Sale Lipitor No Prescription Buy Cialis Soft No Prescription Buy Online Cialis Soft Tabs Buy Imdur Online Elimite For Sale Cardizem No Prescription Buy Topamax No Prescription Buy Online Levitra Buy Lopid Online Zyban For Sale Trandate No Prescription Buy Viagra Soft Tabs No Prescription Buy Online Desyrel Buy Lariam Online

Nem vagyok elkötelezett koncertlemez-rajongó, ám pl. a Rez, az MxPx, a Saviour Machine, vagy éppen Darrell Mansfield koncertalbumai nagyon beváltak. A Ghoti Hook ‘R.I.P.’-jébe belehallgatva először a jó hangzás fogott meg, másrészt láttam, hogy jópár dalt (a hatból négyet) felraktak rá az utolsó, ‘Ghoti Hook’ című EP-ről, így a CD beszerzése mellett döntöttem.

A ‘R.I.P.’ anyagát a banda utolsó Cornerstone-ján rögzítették, 2002. július 7-én. A koncerten az együttes az EP mellett mindegyik nagylemezéről játszott dalokat: a ‘Sumo Surprise’-ról egyet, a ‘Banana Man’-ről négyet, a ‘Songs We Didn’t Write’-ról kettőt, a ‘Two Years To Never’-ről pedig négyet, így végigkövethetjük a zenekar evolúcióját a punk rocktól a dögös rock ‘n’ rollig. Az eseményre vendégként egy-egy dal erejéig meghívták a Ghoti Hook korábbi gitárosait: Mark Lacasse-t és az alapító Conrad Tolosa-t. Előbbi a ‘Chevy Nova’-ban, utóbbi a ‘My Bike’-ban kapott lehetőséget.

Persze nem a Ghoti Hookról lenne szó, ha nem hallhatnánk megannyi ökörséget a lemezen. A legemlékezetesebb ezek közül kétségkívül a ‘My Bike’ előadása, a már eleve nem normális dal őrültségét ugyanis tudták fokozni a fiúk: az eredetileg sem teljesen épelméjű szöveget ‘bla-bla-bla’-zással pótolták - végig az egész szám során. A ‘Lullaby’ után pedig a frontember Joel Bell bejelenti, hogy a koncert hanganyagát rögzítik. Ennek megfelelően szeretné megkérni a közönséget, hogy fújolja ki - elvégre egy nap gyerekei lesznek, akik mindezt hallani fogják… Azért a ‘Banana Man’ és a ‘The Box’ - a túlzásoktól vissza nem riadó - felkonferálása sem akármilyenre sikeredett, de minden poént nem akarok előre lelőni. A korongon emellett számos kedvencem is hallható: ‘Just Fools’, ‘One Step Away’, ‘Lullaby’, meg persze az EP négy dala. Hiányolom viszont a ‘Walkin’ On Sunshine’-t, amely szvsz jobb választás lett volna a ‘Songs We Didn’t Write’-ról, mint a ‘Where Is My Mind’. Persze ez csak egy vélemény, Joel Bellék nyilván másképp képzelték a tökéletességet.

Ugyan a ‘R.I.P.’ a legnagyobb hasznot valószínűleg a kiadónak hozza, amely a banda feloszlása után még két Ghoti Hook lemezt adott ki (amelyek közül az egyik egy ‘best of’ válogatás, a másik pedig a szóban forgó koncertalbum). Ennek ellenére a zenekar rajongóinak is megéri hozzájutni a koronghoz, mivel az amellett, hogy jó, egyfajta búcsúüzenetként is felfogható a társulattól.

Kovács Gergely