Vájtfül Archívum

Ha az album címéből kiindulva csöndes háttérzenére számítunk, hamar ki kell ábrándulnunk a ‘Silence’ hallgatásakor. Ugyan az első néhány ütem során még tarthatja magát tévhitünk, ám utána gyorsan rá kell döbbennünk, hogy egy hihetetlenül energikus, lendületes rock-lemezhez van szerencsénk.

Nem is csoda: a Blindside eredetét illetően a hardcore világából származik, a ‘Silence’ már a harmadik lemeze, ám az első, amely jelentős multinacionális kiadónál (Warner) jelent meg. A két korábbi lemez folyamatosan vezetett a mostani stílushoz, fokozatos fejlődést mutatva; a zenekar energiája, lendülete mellé felzárkózott kreativitása, zenei tudása is. Ennek eredménye, hogy a korongot hallgatva annak címe új jelentéstartalommal telt meg számomra: nekem állt el a szavam az új Blindside révén, és csöndes áhítattal figyeltem a CD-re.

A banda lendülete jól lejön a ‘Pitiful’ klipjéből is, ahol bőven van alkalmunk megcsodálni a tagok fellépését, mivel végig őket veszi a kamera. Fantasztikus, hogy megőrizte energiáját a csapat - sőt, talán fokozta is - annak ellenére, hogy kicsit finomodott a stílus a 2000-es album óta. Christian nem felejtette el ugyan, hogy is kell egy egészségeset beleordítani a mikrofonba, ám már csak viszonylag ritkán kamatoztatja ebbéli tudományát; sok a lírai rész, de a hangja kiválóan alkalmazkodik ezekhez is. A hangszerek továbbra is termelik a zúzós témákat, ám a lágy részekben sem fullad unalomba a játékuk, a váltások pedig a végletekig tudják fokozni a feszültséget - vagy éppen feloldani azt. A hangulatos gitáreffektek is még színesebbé teszik a hangzást. Nem véletlen a jó megszólalás: a producer ugyanaz a Howard Benson, aki a P.O.D. ‘Satellite’-jával megmutatta, hogyan kell jó rock-albumot készíteni, hogyan kell egy tehetséges csapatból kihozni a maximumot.

A Blindside erőssége azonban mindig is az volt, hogy a jó zene mellett jó szövegeket is írtak. Most sincs ez másként, sőt, e téren is sikerült még előbbre lépni. A ‘Silence’ szövegei ötletesek, gondolatébresztők, helyenként kifejezetten költőiek, másutt egyszerűbb szavakba csomagolják a mondanivalót.

Érdemes követni a példámat, és némi odafigyelést áldozni a svéd kvartett legújabb remekművére. Ezzel zárom is soraimat. (Néha a csend többet elmond a legszebb szavaknál is.)

Kovács Gergely