Vájtfül Archívum

A keleti ihletettségű új vallások erősen hinduista és buddhista színezetűek, de a világ szinte minden vallásának elemeit beleötvözik tanaikba. Gyökereik a múlt századi spiritizmusba és teozófiába nyúlnak vissza, melyek mintegy megmutatták a Nyugatnak a keleti miszticizmus és az ezoterikus tanok útját. Főleg az elvilágiasodott nyugati társadalmakban hódítanak és – bár egyenként nem képesek túl nagy tömegek megmozgatására – agresszív missziós tevékenységük, a tömegtájékoztatási eszközök által biztosított popularitásuk folytán a modern világ egyik jellegzetességévé, a történelmi vallások komoly ellenlábasaivá váltak.

Spiritizmus

A spiritizmus az 1850-es években indult hódító útjára, miután az amerikai John Fox és családtagjai állítólag érintkezésbe léptek a szellemekkel, kérdéseket tettek fel nekik az ember halhatatlanságáról, túlvilági életéről és azok készségesen válaszolgattak nekik. Az ügyből világszenzáció lett, Foxék színházakban léptek fel szellemidéző mutatványaikkal. A mozgalom tanait azonban a francia Hippolyte Léon Denizard Rivail (1804–1869) foglalta rendszerbe, azon kinyilatkoztatások alapján, melyeket a történelem legjelentősebb szellemei – János apostol, Szent Ágoston, Szokrátesz, Platon stb. – adtak neki. Ám e kinyilatkoztatásokban erősen érződik az akkoriban Nyugaton is ismertté váló keleti világkép hatása.

A spiritiszták szerint az ember három részből áll: szellemből, lélekből és testből. A szellem az én-tudat, a lélek pedig a szellemet és a testet összekötő, finom anyagú, láthatatlan asztrális test. A halál után a test felbomlik, de a lélek által körülvett szellem tovább él, mert megsemmisíthetetlen. Hisznek Istenben, de tagadják az örök kárhozat létezését. A bűnösök újjászületések révén válnak alkalmassá a boldog örökkévalóságra. A spiritizmus új és felsőbbrendű vallásként jelentkezett. Rivail szerint a neki megjelenő szellemek egyike ezt mondta: “Nem lesznek többé vallások, ezért szükség lesz egy olyanra, amely méltó a Teremtőhöz. Egy nagy, igaz és szép vallásra”. Összejöveteleik – vagy ahogy ők nevezik: szeánszaik – vallási jellegűek. Az énektől, imától és prédikációtól azonban sokkal fontosabb maga a szellem megidézése, melynek különböző módszerei és szabályai vannak. A helyiséget tisztán kell tartani, gondoskodni kell a megfelelő hőmérsékletről. Nem lehetnek jelen olyan személyek, akik kételkednek, vagy nem óhajtják a szellem megjelenését. Szükséges továbbá, hogy a szellemidéző összejövetelek félhomályban történjenek. A túlvilági lények, az önmagukat nekik teljesen átadó médiumok által szólnak a jelenlevőkhöz.

A keresztény egyházak továbbra is elítélik a szellemidézés gyakorlatát, mely által – mint mondják – a sátán vagy más gonosz démonok kerülnek kapcsolatba az emberrel és e kapcsolatteremtések káros következményekkel járnak.

Teozófia

A teozófiát Helena Petrovna Blavatsky (1831–1891) hozta létre és terjesztette el. Az általa alapított Teozófiai Társaság programjában ez áll: “A teozófia isteni bölcsességet jelent, azaz olyan bölcsességet, amelyet az istenekhez hasonló tökéletes emberek birtokolnak… Az évszáza­dok során a világ különböző részein jelent meg, tételei az összes vallás alapját képezik”. A teozófia elismeri ugyan minden vallás igazságát, de azokat önmagához viszonyítva, mintegy kezdetleges megnyilvánulási formának tekinti.

Tanításuk szerint a világ és az emberiség az istenségtől származik, s az ember végső célkitűzése az, hogy visszatérjen az istenségbe. Az emberi személyt hét összetevő alkotja: a látható test, az életelv, a láthatatlan asztrális test, az állati lélek, az emberi lélek, a szellemi lélek és az “atma”, azaz az isteni lélek. Úgy vélik, hogy a lélek a halál után az asztrális testben él tovább, mindaddig, amíg újjá nem születik, hogy az indiai karma törvénye szerint tisztuljon és tökéletesedjen, mert csak a tökéletesség elérése után juthat az istenséggel való teljes egyesülés állapotába. Mivel az emberben jelen van az isteni összetevő is, elméletileg nincs olyan képesség, amit ne tudnánk birtokolni. Az asztrális test lehetővé teszi, hogy a tökéletesség magas fokára eljutott személy elhagyja fizikai, látható testét és valahol másutt jelenjen meg, olvassa mások gondolatait és az okkult erők használatával mindenféle csodákat műveljen. Maga Helena Petrovna Blavatsky állítólag éveken át levelezett a tibeti tanítók titokzatos rendjének tagjaival, akiknek levelei egyszerűen materializálódtak lakásában. A levelezés idővel megszűnt, mert a tanítókat zavarta az a pszichikai erőkoncentráció, amelyet a kíváncsi emberiség érdeklődése feléjük sugárzott. A teozófusok hite szerint azonban továbbra is léteznek, s valahol a Himalája lejtőin munkálkodnak az emberiség üdvén. Blavatsky asszony követői a titokzatos tanítók (mahatmák) mellett hisznek az avatárokban is, vagyis azokban a tökéletességre jutott emberekben, akik már megszabadultak minden karmikus következménytől, és isteni lényekként egzisztálva segítik a tökéletességre törekvőket. Ilyen avatárok voltak a nagy vallásalapítók is.

A csodálatos képességeket bárki elsajátíthatja, ha különböző okkult gyakorlatokkal megszabadul a test vonzásától és felemelkedik a tökéletesség szféráiba. A legfontosabb gyakorlatok a koncentráció, meghatározott ülésmódok, légzési gyakorlatok melyek segítségével az adeptus (a tan titkaiba beavatott személy) a “mindenség leheletét” szippantja magába. Minden gyakorlat az önszuggesztióra épül, és ezt a teozófusok nem is igyekeznek leplezni.

Antropozófia

A teozófiából vált ki a Rudolf Steiner (1861–1925) által alapított antropozófia. Steiner egy időben a Német Teozófiai Szekció főtitkáraként működött, s az okkult tudományok tanulmányozása mellett különleges érdeklődést tanúsított azonban Jézus Krisztus személye és a kereszt misztériuma iránt, amelyeket az okkult ismeretek fényében próbált tolmácsolni. Idővel arra a meggyőződésre jutott, hogy a teozófusok által felmagasztalt indiai guruk és bölcsek semmiképpen sem tekinthetők jelentősebbeknek egy olyan lelki tanítómesternél, mint amilyen Krisztus volt. 1910-ben kiadott, “Okkult tudomány” című művében ezért részletesen foglalkozott a Golgota misztériumával és azt állította, hogy Krisztus az ember Jézus testében megszületett isteni kisugárzás volt.

Steiner nem vetette el teljesen az indiai karma, reinkarnáció és avatár tanokat. Azt tanította, hogy a tökéletességet az ember akkor érheti el, ha okkult gyakorlatok segítségével megszabadul a test korlátaitól és megtanul természetfeletti módon látni. Követői az összejöveteleiken különböző meditációs gyakorlatokat végeznek, előadásokat hallgatnak, fojtott fénynél részletek hangzanak el Steiner könyveiből, akit kultikus tiszteletben részesítenek és várják közeli újjászületését.

Szabadkőművesek

A szabadkőművesség mintegy 6 milliós tagságával valószínűleg a világ legnagyobb titkos társasága. A mozgalom tagjai az ókori Egyiptom, az Ószövetség, az ógörög misztériumok és a templomosok lovagrendjének hagyományaitól származtatják tanaikat. Történelmileg azonban a szabadkőművesség a középkori katedrálisok építőinek céheihez vezethető vissza. E céhek számos tiszteletbeli tagot vettek fel soraikba, akik idővel túlsúlyba kerültek a tényleges kőművesekkel szemben, majd szabadkőművesek néven különváltak tőlük és titokzatos vallási rítusokat kezdtek alkalmazni. 1717-ben alakult meg az első angol nagypáholy, majd a mozgalom Európában és Észak-Amerikában is elterjedt. A keresztény egyházak többsége elítélte a szabadkőművességet, többször szenvedtek üldöztetést, a kommunizmus idején működésük tiltva volt.

Elméletileg minden keresztény, zsidó, muzulmán, hindu vagy budd­hista egyszersmind szabadkőművessé is válhat. Istent legfelsőbb lény ként, a világegyetem nagy építőmestere ként tisztelik. Rítusaik és tanaik a léleknek a sötétségből a világosság felé haladását hivatottak előmozdítani. A Biblia mellett a Védákat és a Koránt is kinyilatkoztatásnak tekintik. Rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek az erkölcsös életre, küldetésüknek tekintik a szegények segítését, a társadalom igazságosabbá tételét. Szertartásaikban okkult elemek keverednek a középkori kőműves céhek szimbolikájával.

Transzcendentális Meditáció

A Transzcendentális Meditáció története 1959-ben kezdődött. Ekkor jelent meg az Egyesült Államokban Maharishi Mahesh Yogi és kezdte hirdetni a leegyszerűsített indiai sivaizmusra és a vedanta meditációs gyakorlatára épülő tanait. Azt állította, hogy az általa népszerűsített meditációs technika segítségével az emberiség képes lesz lelkileg újjászületni és létrehozni az ún. védikus kommunizmus utópikus társadalmát. Üzeneteit elsősorban a fejlett társadalmak pszichikai feszültségektől gyötört emberéhez intézte. Felszabadulást, a lappangó benső energia aktivizálását, a kreativitás kibontakoztatását ígérte nekik. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a Transzcendentális Meditációt nem vallásnak, hanem tudományos technikának mutassa be. Azt állította, hogy mozgalmában a hittételek nem játszanak szerepet. Elég, ha az ember a hindu upanisádok szellemében hisz az egyéni és univerzális lélek egységében, azaz abban, hogy meditáció által korlátlan erejű, rejtett belső energia szabadulhat fel.

Beavatás alkalmával azonban a tanítómester titokzatos erejű szent szavakat (mantrát) ad át az érdeklődőnek, melyet csendben és összpontosítva kell ismételgetni, naponta legalább 15-20 percig. Ez biztosítja a benső lelki egyensúly kibontakoztatását és a feszültségektől való szabadulást. Minden korosztálynak különböző hangzású mantrái vannak. A 40-44 évesek például a hrim mantrát ismételgetik, mely Síva istent, Sakti istennőt, valamint a világ teremtőjét és a maja (azaz illúzió) erejét szimbolizálja. A szekta előrehaladottabb tagjai a rendelkezésükre álló mantrához már néhány új szent szót kapnak, s ily módon értelmes (jóllehet a kívülállók számára értelmetlen szavaknak tűnő) imát mondanak. A “tiszta tudat” elérésének következő fokozata már a latens természetfeletti képességeket hozza felszínre az emberben. A beavatott, aki eljut eddig a fokig, nem mant­rákat, hanem ún. szútrákat (vezérfonál) ismételget magában. A levitáció varázsszútrája például így hangzik: “A test pamutfonál könnyedségével válik el az Akasától”.

Maharishi a hetvenes évek közepén meghirdette a “megvilágo­so­dás korszakának” közeledtét, és a szolgálatában álló lelki tanítómesterek vezetésével hívei az infláció csökkenéséért, a bűnözés megfékezéséért, a különféle társadalmi konfliktusok megoldásáért végzik intenzív tömeges meditációikat.

Lapozás: 1 2 3