Vájtfül Archívum

Nádasdy és Batthyány birtokokon

Nyugat-Magyarországon a 16. század közepén jelentek meg az első anabaptisták Nádasdy Tamás (1498-1562) jóvoltából. A nádor a nemesség körében elsőként szakított a mezőgazdasági termeléssel, és helyette gyümölcstermelést, borászatot vezetett be birtokain. Ehhez szakképzett gazdálkodókra és jó iparosokra volt szüksége, s mivel – katolikussága ellenére – a reformációval szemben türelmes volt, ezért számított az újkeresztényekre is. 1547-től kezdte letelepíteni birtokaira a hutterieket, akik között főként ácsok, bognárok, kádárok, ónosok, bádogosok és vincellérek voltak. Nádasdy halála után a hatalom egyre keményebben lépett fel ellenük, így hamarosan felmorzsolódott közösségük.

A Batthyány család birtokain is megjelentek az anabaptisták, de sokáig ellenségesen viszonyultak hozzájuk. A 16. század legvégétől kezdtek toleránsabbak lenni velük, aminek hatására már nem csak egy-egy mester, hanem egész családok telepedtek le. A fehérhegyi csata után részben közvetlenül Morvaországból, részben a Felvidék érintésével újabb csoportok érkeztek. Közöttük voltak a maskowitzi és az alexowitzi telepről elüldözöttek, akiknek egy kisebb csoportjuk, Putz Lőrinc molnár vezetésével fordult Nyugat-Magyarország felé, míg a többség tovább vándorlova az erdélyi Alvincra került.

A Batthyány-uradalmon szolgáló anabaptisták különböző városokban és falvakban települtek le, legtöbbjük Németújváron és Szalonokon. Fontos különbség azonban, hogy nem a hutteri közösségekre jellemző „haushabenekben” éltek, hanem egyénileg, a települések különböző pontjain. Mindannyian saját szerződéseket kötöttek a földesurukkal, melyek eleinte sokkal kedvezőbb fizetséget biztosítottak, mint a többi mestereké, ám az évek múlásával fokozatosan lecsökkent az anabaptistáknak jutatott összeg. A foglalkozási ágakat tekintve elsősorban korsósokat és molnárokat alkalmaztak, de előfordulnak más iparosok is, akik a Batthyányak építkezésein segédkeztek. A 17. század második felétől fokozatos bizalmatlanság jelent meg a nyugat-magyarországi anabaptisták iránt, melyet elsősorban a lakosság szított. Rontotta a helyzetüket Batthyány Ádám rekatolizációja, mellyel egyértelművé vált, hogy nem maradhatnak sokáig a birtokon. Pontos adataink nincsenek, de valószínűleg az 1660-as években hagyták ott Vas megyét és költöztek át a felvidéki Szobotistre és Nagylévárdra.

Rencsényi Áron

Lapozás: 1 2