Vájtfül Archívum

Hübmaier, az újrakeresztelők legjelentősebb teológusa

A svájcival közel egy időben, s vele szoros kapcsolatban a dél-német területeken is terjedt a pacifista irányzat. Vezetőjük, az egész anabaptista mozgalom egyik legjelentősebb teológusa, Balthasar Hübmaier (1481-1528) volt. Az Augsburghoz közeli Friedbergben született, tanulmányait követően katolikus pappá szentelték, majd teológiai doktorátust is szerzett. 1515-ben a regensburgi székesegyház lelkészévé nevezték ki, ám miután kiderült, hogy szimpatizál a reformált tanokkal egy kisvárosba, Waldshutba kényszerült távozni.

A település közel volt a svájci határhoz, így Hübmaier többször is ellátogatott Bázelbe és Zürichbe. Részt vett néhány hitvitán, s találkozott az itteni anabaptista vezetőkkel is, de ekkor még nem csatlakozott hozzájuk. Waldshutba visszatérve kidolgozta a hittételeit tartalmazó tizennyolc cikkelyét. 1524-ben kérte felmentését a plébániáról, majd a katolikus egyházzal való végleges szakítása jeleként megházasodott. Vándorprédikátorként kezdte tanításait népszerűsíteni a svájci kantonokban valamint a dél-német területeken. 1524-ben jelentette meg „Az eretnekekről és azokról, akik megégetik őket” című iratát, melyben keményen támadta a katolikus fejedelmeket.

„(eretnekek) akik hazug módon aláássák a Szentírást. (…) Ugyanakkor szintén eretnekek, akik elrejtik a Szentírást és nem úgy magyarázzák, ahogy a Szentlélek követeli. (…) Az inkvizítorok az összes között a legnagyobb eretnekek, mivel Krisztus tanításával és példájával szemben az eretnekeket tűzre ítélik.”

Hübmaier ezután ténylegesen is csatlakozott az anabaptista mozgalomhoz, miután Wilhelm Reublin által megkeresztelkedett. „A hívők keresztyén keresztsége” című könyvében tagadta, hogy a keresztség szükséges az üdvösséghez, hangoztatta viszont, hogy fontos az egyház életéhez. A művet széles körben terjeszthették, hiszen Zwingli néhány hónappal a megjelenés után már elkészítette cáfolatát „Igazi, alapos válasz dr. Blathasar Hübmaier keresztségről szóló kis könyvére” címmel. Waldshutot 1525 decemberében osztrák katonaság szállta meg, Hübmaier Zürichbe menekült, ahol azonnal börtönbe vetették. Testileg és lelkileg egyaránt összetört, aminek következtében visszavonta „tévelygéseit”, és cserébe szabadon engedték. Később mély bánkódás és bűnvallás után visszatért eredeti nézeteihez. Így ír erről „Rövid mentegetőzés” című munkájában:

„Tévedhetek – ember vagyok –, de eretnek nem lehetek, mert állandóan kérem Isten Igéjének oktatását. (…) De a hit Isten munkája és nem az eretnek tornya, amelyben az ember nem lát sem napot, sem holdat, és csak vízen és kenyéren él. Ó, Isten, bocsásd meg gyengeségemet!”

Zürichből való távozását követően Nikolsburba érkezett, ahol Hübmaier és az anabaptisták történetük egyik leggyümölcsözőbb korszakába léptek. Becslések szerint alig egy év alatt több mint hatezren keresztelkedtek meg a prédikátor szolgálatának hatására. Még az uradalom tulajdonosát, Lichtenstein herceget is megnyerték mozgalmuknak, aki maga is a felnőtt keresztség lelkes apostolává vált, melyet mártírhalálával pecsételt meg. Hübmaiert 1527. augusztus végén egy általános rendelet értelmében bebörtönözték, s 1528. március 10-én kivégezték.

Hans Denck, az „anabaptisták pápája”

Denck (1495-1527), a nürnbergi teológus szülővárosában élt 1524-ig, amikor is mint „hamis tanítót” kiutasították. Néhány hónapos vallási zarándoklat után érkezett Szt. Gallba, ahol megismerte és azonosult az anabaptista eszmékkel. Hübmaier által megkeresztelkedett, majd Augsburgan már egy gyülekezet alapjait is lefektette. Következő állomása Strassburg volt, ezt követően pedig a Rajna völgyben végzett misszionáriusi munkát. Wormsban egy héber tudós barátja, Ludwig Hetzer segítségével lefordította az ószövetségi próféták könyveit német nyelvre, mely nagy népszerűségnek örvendett a nép körében. Worms után Bázelbe utazott, majd Zürichen át ismét Augsburga ment. Ezt követően az „anabaptisták pápája” – ahogy Butzer, a kor egy másik reformátora nevezte – rövid ideig Nürnbergben és Ulmban fáradozott. A halál 1527 novemberében, Bázelben érte, de sok hittársával ellentétben nem mártírhalált halt, hanem a pestis végzett vele.

A Marbeck-kör

Pilgram Marbeck (1495-1556) előkelő családból származó értelmiségi volt. A tiroli Rattenberg városában köztiszteletben álló bányászmérnökként élt. 1527-ben történt megtérése után azonban először állását vesztette el, majd javait is elkobozták. Valószínűleg, ha nem lett volna kiemelkedő család tagja, még szigorúbban bántak volna vele. Ez sem mentette meg viszont attól, hogy menekülésre kényszerüljön. Ha ideiglenesen is, de Strassburg fogadta be, ahol egy anabaptista gyülekezet élére állt. Marbeck műszaki ismereteit felhasználva jelentősen hozzájárult a városban folyó építkezések fellendítéséhez, miután egy gátrendszer kialakítása által vízi utat létesített az építkezésekhez szükséges fenyőrönkök számára. Mégsem kerülhette el az anabaptisták sorsát, 1531 októberében bebörtönözték. Sikerült azonban elérnie, hogy hitvitát rendezzenek Martin Butzer, valamint közte. A kollokvium a városi tanács jelenlétében ment végbe, és három napig tartott. Az állam és az egyház különválasztásáról, a hatóság és a törvények iránti engedelmességről és végül a felnőtt keresztségről volt szó. Butzert hirdették ki győztesnek Marbecket pedig, más vezető anabaptistákkal együtt száműzték a városból.

A következő bő évtizedet Marbeck vándorként töltötte. Eljutott Svájcba, de elsősorban Dél-Németországban magyarázta a Bibliát a népnek. Gyülekezeteket alapított, valamint már meglévőket egyesített, s ezek lettek a későbbi Marbeck-kör magja, azaz a „Krisztus-hívő szövetséges társak, és társak a szomorúságban Krisztusért.” Befejezve a szüntelen vándorlást, 1545-től Augsburban telepedett le, ahol mérnökként alkalmazták. Fél évtizedes előkészületek után 1550-ben itt adta ki életének fő művét, a „Testamentum magyarázat”-ot. Ebben tagadja a két testamentum egyenlő értékét, és hangsúlyozza az Újszövetség nagyobb jelentőségét. Továbbá fontos bibliai fogalmakat magyaráz, például a bűnt, a bűnbocsánatot, a kegyességet, az igazságot, vagy az üdvösséget. A mű, melynek összeállításában Marbeck körének számos tagja segédkezett, az anabaptista teológia egyik fő összefoglalója lett. A mérnök 1556 decemberében hunyt el. 1557-ben Strassburgban összeült az anabaptisták addigi legnagyobb konferenciája, melyen kimondták szinte valamennyi német anabaptista gyülekezet egyesülését.

Rencsényi Áron