Vájtfül Archívum

Zwingli és a zürichi reformáció

A korai reformáció egyik központja a német területek mellett Svájc volt. Zürichben, Ulrich Zwingli irányításával az 1520-as évek legelején jelent meg az egyház megújítására való igény. Zwingli, az egyik legjelentősebb zürichi templom, a Grossmünster plébánosaként jelentős befolyással volt a svájci egyházi életre, így hamarosan az érdeklődés középpontjába került. Lutherhez hasonlóan ő is bírálta az egyház világi életmódját, többek között megfogalmazta ellenérzéseit a papi nőtlenséggel, a szobrok tiszteletével és a búcsú-üzérkedésekkel szemben. Nem értett azonban mindenben egyet a német reformátorral. Míg Luther tanításainak középpontjában az egyedül hit által („sola fide”) való megigazulás állt, addig Zwingli jelentős szerepet tulajdonított a cselekedeteknek is.

Zwingli fontosnak tartotta a Biblia személyes tanulmányozását, így amellett, hogy naponta prédikált belőle, kisebb bibliakörök alakítását is támogatta. Ő maga is létrehozott egyet, melyhez széles műveltségű fiatalok csatlakoztak, sokkal inkább kulturális érdeklődésük miatt, mintsem Istenhez fordulásuk jeleként. Ezek a fiatalok között jelentek meg a pacifista anabaptista mozgalom első vezetői, Conrad Grebel és Felix Manz.

Grebel, Manz és Blaurock

Conrad Grebel (1498-1526) előkelő családból származott, ennek köszönhetően neves egyetemeken tanulhatott. Megfordult Bázelben, Bécsben és a párizsi Sorbonne-on is. Az egyetemi fokozatot azonban nem sikerült megszereznie. 1521-ben került Zwinglihez, ahol közösen tanulmányozták a bibliai görög és héber nyelvet. Az 1522-es év volt a fordulópont Grebel életében. Részleteket nem ismerünk, ám bizonyos, hogy jelentős változásokon ment keresztül. Jól mutatja ezt az a tény, hogy 1522-től leveleit nem díszítik a korábban előszeretettel használt görög és római istenekre való hivatkozások, hanem ehelyett szüntelenül Krisztusra, Isten Igéjére és szentírási figyelmeztetésekre vonatkozó utalások találhatók. Grebel hamarosan a reformerek sorába került, ám alig egy évvel megtérése után már szembekerült mesterével, Zwinglivel is. 1523. október végén hitvitát rendeztek, melynek eredményeként elvetették a latin misét és a képek tiszteletét, valamint bevezették a két szín alatti úrvacsorát. Grebel és a társai a reformok azonnali megvalósítását sürgették, Zwingli azonban a városi tanácsra kívánta bízni az ügyet.

Az első ellentét tehát az állam és egyház viszonyában jelentkezett, de a végső szakítást a csecsemőkeresztség érvényessége tekintetében vallott nézetek idézték elő. A kérdésben eleinte Zwingli is bizonytalan volt, ám végül arra a meggyőződésre jutott, hogy – az eredendő bűn miatt – szükséges a gyermekeket megkeresztelni. Azok, akik ezzel nem értettek egyet külön összejöveteleket kezdtek tartani Felix Manz házában. Manz (1500-1527) egy római katolikus pap törvénytelen fia volt, tanulmányait Rómában és Párizsban végezte. 1522 januárjában társult az Újszövetséget tanulmányozó fiatal tudósok lelkes köréhez. Az otthonában tartott összejövetelek hamarosan történelmi tetthez vezettek: 1525. január 21-én megtartották az első felnőtt keresztelést. Az események ilyen irányú alakulásának közvetlen előzménye a január 18-21. között tartott városi tanácsi ülés volt. Ezen betiltották a bibliaköröket, valamint elrendelték, hogy büntetésben kell részesíteni azokat, akik nem keresztelik meg gyermekeiket. A keresztelésekről pedig anyakönyvezést tettek kötelezővé. Ez volt az első anyakönyvi rendelkezés a világon.

Nyilvános bűnvallás és bizonyságtétel után egy kancsó vízzel (tehát nem teljes alámerítéssel) megtörtént az újrakeresztelés. Az összejövetel részleteit megörökíti „A hutteri testvérek nagy krónikája” :

„Úgy történt, hogy mindaddig együtt voltak, amíg szorongás szakadt rájuk, igen, annyira megterhelődtek szívükben. Erre kezdtek térdet hajtani a magasságos mennyei Isten előtt és segítségül hívták őt mint a szívek oktatóját, és azért imádkoztak, hogy adja nekik isteni akaratát és mutassa meg nekik irgalmát. Mert test, vér és emberi buzgóság nem hajtja őket, mivel jól tudják, mit kell szenvedniük emiatt. Az imádság után a Jacob házából való George felállt és kérte Conrad Gebelt Isten irgalmára, hogy keresztelje meg az igazi keresztyén keresztséggel hite és ismerete alapján. Amikor letérdelt ezzel a kérelemmel és vággyal, Conrad megkeresztelte őt, mivel akkor nem volt ott kirendelt lelkipásztor, hogy egy ilyen feladatot elvégezzen.”

Az idézetben szereplő „Jacob házából való George” nem más, mint George Blaurock (1491-1529) a svájci anabaptizmus harmadik legjelentősebb alakja. Pályafutása katolikus papként indult, ám néhány évi szolgálat után megnősült és csatlakozott a svájci radikálisokhoz. A keresztelkedést követő hónapokban – az „anabaptizmus tavaszán”, ahogy Fritz Blanke, a zürichi egyetem professzora nevezte a korszakot – megkezdődött az újrakeresztelők több évszázados üldöztetése. Száműzetések, bebörtönzések, szökések után Grebel 1526 nyarán pestis áldozata lett, Manzot 1527. január 5-én halálra ítélték és vízbe fojtották, Blaurockkal pedig 1529-ben máglyán végeztek.

Lapozás: 1 2