Vájtfül Archívum

Szüleim iszákosak voltak, és sokat veszekedtek, sértegetve és fenyegetve egymást. Láttam, amikor apám kezét átszúrta egy kés. Láttam, amikor anyám az erkély szélén állt, és ugrani készült. Nekem kellett gondoskodni a húgomról. Életünk pokol volt. A családunknak nagy lehetőségei voltak, de az alkohol mindent tönkretett.

Szüleim iszákosak voltak, és sokat veszekedtek, sértegetve és fenyegetve egymást. Láttam, amikor apám kezét átszúrta egy kés. Láttam, amikor anyám az erkély szélén állt, és ugrani készült. Nekem kellett gondoskodni a húgomról. Életünk pokol volt. A családunknak nagy lehetőségei voltak, de az alkohol mindent tönkretett. Egy putriban éltünk, rosszul öltözködtünk, és heti kétszer kaptunk tisztességes eledelt.

Megszabadulva a múltam gyötrelmétől most egy főiskola igazgatója, és a 16 és 26 év közötti fiatalokat segítjük, bátorítjuk. Nagyszerű dolog a fiatalokat bátorítani, főleg mert az én gyermekkorom igen rossz volt.

Az iskolában megvetetek minket, mert a szüleink “azok az alkoholisták” voltak. Emiatt keserűn és a társadalom ellen lázadva nőttem fel. Lakásunkkal szemben volt egy nagy templom. Időről-időre ünnepséget rendeztek a helyi gyerekek részére, de a Marye gyerekeket nem szívesen látták ott. Csak viszonyaink bemutatásául: féltestvérem a nagyanyjánál élt, és neki volt versenybiciklije, utazhatott, és jól öltözött.

Anyám anyja beíratott egy protestáns Bibliaiskolába. Az élet sötétségében reményt láttam. A péntek esték voltak a legrosszabbak. Ilyenkor kapott apám fizetést, és megkezdődött a buli. Sajnos, mire 15 éves lettem, szüleim nyomdokaiba léptem. 19 évesen több időt töltöttem az utcán és a kocsmákban, mint otthon. Néha eszembe jutott, mit tanítottak a Bibliaiskolában, és ilyenkor felkiáltottam “Mire jó ez? Jézus, lehet nekem jövőm? Kérlek, adj egy feleséget, akivel családot alapíthatok, és megtudhatom, mi a szeretet!”

Isten válaszolt az imára. Adott egy kiváló, átadott életű katolikus feleséget. ő tanított meg normálisan élni alkohol nélkül, Istent elfogadva. Isten kellett, hogy a háttérben legyen, hogy egy ilyen nő engem szeressen.

Elméletileg én protestáns voltam, ő pedig katolikus. Szüleim mindent megtettek, hogy tönkretegyék kapcsolatunkat. Szerintük feleségem túl jó volt hozzám. Még féltestvéremmel is megpróbálták összehozni, és tőlem elszakítani.

Tíz év telt el. Vallásosak voltunk, de annyi volt az egész, amíg negyedik gyermekünk meg nem született. Feleségem nagyon beteg lett, és semmilyen házimunkát nem tudott elvégezni. A személy, aki kisegíteni jött hozzánk, odaszánt életű keresztény volt, és beszélt nekünk Istenről. Hittünk Istenben, de ő messze volt, és az egyetlen kapcsolatunk vele a vallásunk hagyományai voltak. Egy kis normandiai közösségről beszélt, amelynek 40 tagja van. Érdekesen hangzott, így elmentünk megnézni. Azok az emberek annyira telve voltak szeretettel, hogy visszakívánkoztunk.

Abban a kis közösségben szántuk oda életünket Jézusnak, és egy teljesen új dimenzióba léptünk vele. Mindezek felett a feleségem meggyógyult, és minden nehézség nélkül szülte meg a gyermeket.

Néhány hónappal a szülés után az orvosok azt mondták, hogy a lányunk csípőficamos. Speciális alsóneműt kellett volna viselnie. Nem lehetett valami kellemes, mert a kicsi állandóan sírt miatta. Nem akartuk tovább kínozni, nem adtuk rá többet. Megkértük a gyülekezetet, hogy imádkozzon érte és Isten meggyógyította. Amikor néhány hónappal később elvittük ellenőrzésre, az orvos azt mondta, hogy kitűnően halad a gyógyulás, és hogy nem kell tovább a speciális alsóneműt hordani. Nekünk ez bizonyíték a gyógyulására, mert nem is hordta az alsóneműt.

Isten sokat tett értünk. Begyógyította a házasság első éveiben ejtett és kapott sebeket, és családdá tett bennünket. Megalapozta az anyagi helyzetünket is. Meggyógyított egy kellemetlen bőrbetegségből, és megszabadított az alkoholtól. Azóta mindig jó állásaim Addig a nyomor és bűntudat mindig beavatkozott. Kétszer vesztettem el az állásom, de Isten mindkétszer adott újat. Ma egy üzleti oktatóközpont igazgatójaként szolgálom őt.

Az élet nem volt kihívások nélkül. Egyszer például csődbe mentem, mint magánvállalkozó. De Isten abban a helyzetben is velem volt, és segítet átjutni.

Isten egyensúlyt és célt adott életembe. Vannak nehéz idők a mi életünkben is, de tudom, hogy nem vagyok egyedül. Jézus velem van, és emelt fővel járhatok. A Róma 8, 35 mondja: “Ki választana el minket a Krisztustól?…” és a 38. vers: “Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők”. Hálás vagyok Istennek azért, amit tett értem és családomért.

Cristian Marye Malaunay