Vájtfül Archívum

Eljutottam arra a pontra, hogy azt mondtam, nem érdemes élni. Csodálatos családom, szép otthonom, virágzó üzletem volt. Minden megadatott, ami pénzen megvehető, de mégis hiányzott valami. Az életem értelmetlennek tűnt: ettem, ittam, aludtam és dolgoztam, de nem láttam magam előtt semmi célt. Esténként ezt mondogattam Metának, a feleségemnek: Biztos, hogy több ennél az élet!

Azon vettem észre magam, hogy iszom, ráadásul vezetek is olyan állapotban, amikor nem kellene. Valami változásra volt szükség, annyi bizonyos! Aztán egyik reggel egy különleges istentiszteleten vettem részt. Ekkor volt tíz éve, hogy a pap a mi parókiánkon szolgált, és tudtam, hogy tőlem is elvárják a megjelenést. Megdöbbenésemre gitárokkal, modern zenével dicsőítették Istent, és néhányan elmesélték, Isten hogyan változtatta meg az életüket. Nagyon más volt ez, mint amit én megszoktam, sose láttam még ilyet.

Az emberek lelkesen beszéltek arról, Jézus mit tett értük. Furcsa módon, minden, ami elhangzott és történt, úgy tűnt, mintha csak nekem szólna. Minden alkalommal, mikor felmerült bennem egy kérdés, aki éppen beszélt, ezt mondta: «Ha nem érted, hogy…» és választ adott a bennem felmerült kérdésre. Majdnem olyan volt, mintha tudták volna, mit gondolok magamban!

Még azon a héten rájöttem, hogy ez az, amit kerestem - Jézusra van szükségem. Mivel fontosnak tartottam, hogy nyilvánosan kötelezzem el magam, elmentem egy keresztény összejövetelre, de valahogy mégis kitértem ezelől és nem kértem, hogy imádkozzanak értem. Mikor este hazaértem az összejövetel után, letérdeltem a fürdőszobában és egyedül imádkoztam Jézushoz.

Ez az ima drámai változást hozott az életembe. Trágár beszédem azonnal megtisztult. Izgatott lettem, talán egy kicsit ideges is. Mivel Belfastnak egy elég kemény városrészében dolgoztam, úgy éreztem, nekem is dörzsöltnek kell lennem, hogy megtartsam, ami az enyém. Ekkor még senki nem tudta, hogy mi történt velem, csak azt, hogy megváltoztam.

Nem sokkal ezután meghívtak egy hétköznapi imaalkalomra, ahol különböző egyházakhoz tartozó keresztények gyakoroltak közösséget egymással. Ekkor vettem részt először felekezetközi istentiszteleten és nagyon jó hatással volt rám. Az volt benne csodálatos, hogy Jézus középpontba állítása összekötött bennünket.

Fokozatosan növekedtem a hitben, és a Szent Lélek segítségével, bátran elkezdtem beszélni az embereknek Jézus Krisztusról.

A korábbi években, míg Írország nehéz időket élt, a mi családi vállalkozásunk is különböző kihívásokkal nézett szembe. Becsaptak a boltvezetőink. Egyik boltunkat felrobbantották. Tizennyolc évi fennállás után az üzlet annyira veszteséges lett, hogy a csőd szélén álltunk.

Nagyon nehéz időszak volt ez nekem, bár az imádság és keresztény barátaim bátorítása által Isten olyan belső békét adott, hogy képes voltam tovább folytatni. Egyszer, mikor úgy tűnt, mindenünket elvesztettük, két lányommal - akik szintén megismerték már személyesen Jézust - böjtöltünk és imádkoztunk a helyzetünkért. Az utolsó pillanatban, mikor már semmilyen megoldást nem láttunk, Isten megadta a kivezető utat és vevőt találtunk az üzlet egy részére. El kellett adnunk a házunkat, az autónkat, a tévénket és a videónkat, de nem mentünk csődbe. Isten napról napra gondoskodott rólunk, kaptunk Tőle lakást, és mindent megadott, amire szükségünk volt. Találtam egy jó munkát, ahol emberekkel foglalkozhatok. Ebben az időszakban Isten sok csodát tett az életünkben.

Ekkoriban hívott meg az egyik barátom a Keresztény Üzletemberek összejövetelére. Nagyon feldobott, hogy olyan üzletemberekkel találkozhatok, akik, hozzám hasonlóan, keresztények. Így aztán tagja lettem a csoportnak. Feleségem egyik üzleti vacsoránkon döntötte el, hogy ő is teljes szívből Jézust követi.

Egyszer az unokahúgom nagyon beteg lett. Mivel előtte Márk evangéliumának olyan részéből hallottunk bibliai tanítást, amelyben Jézus betegeket gyógyít, elmentünk, hogy imádkozzunk érte. Megtudtuk, hogy méhrákja van, és komoly műtéten kell átesnie. Ekkor még csak tizenhat éves volt.

Pár nappal azután, hogy imádkoztunk érte, megtudtuk, hogy a műtét folyamatban van. Pedig én igazán azt hittem, hogy Isten csodát fog tenni! Még aznap visszahívott minket a kislány édesanyja, hogy a sebész tudni szeretné, ki imádkozott a lányért, mert az összes rosszindulatú terület a méhszájnál rakódott le. Ez teljesen új helyzetet eredményezett és a kislány életben maradt.

Később az egyik munkatársnőm csúnyán megégette magát. Három nappal előbb meséltem neki az unokahúgom gyógyulásáról. A balesete utáni reggelen deréktól a feje búbjáig bekötözve jött be munkahelyünkre, csak a szája látszott ki. Elkéredzkedett a kórházból, hogy bejöjjön hozzám, mivel korábban hallotta tőlem, hogy Jézus ma is gyógyít. Megfogtam a kezét és csendben imádkoztam, de azt tanácsoltam, menjen haza és feküdjön le.

Nem sokkal ezután arra kért, látogassam meg. Kiderült, hogy mikor én a munkahelyünkön elmondtam azt a rövid kis imát, egy meleg érzés futott föl karjain és elmúlt a fájdalom. Kérte, hogy a gyülekezet is imádkozzon érte. Nem tudtam, mit tegyek, így felmentem az irodámba és, kiöntöttem a szívem Isten előtt. Így éreztem, Isten azt akarja, hogy menjek el hozzá és imádkozzak tovább.

Az orvos azt mondta, hogy az egész arcán bőrátültetést kell végrehajtani. Még a szemgolyói is megégtek. Mivel úgy éreztem, meg kell látogatnom, elmentem hozzá, kezemet a fejére tettem, és egyszerűen csak azért imádkoztam Istenhez Jézus nevében, hogy gyógyítsa őt meg. Imádság közben azt éreztem, mintha odaragadtak volna kezeim a fejéhez. Mikor megszűnt ez az érzés, befejeztem az imádkozást és leültem mellé. Megkérdezte, levegye-e most már a kötést. Kishitűen azt feleltem, ne tegye, hanem várja meg, míg reggel megjön az ápolónő.

Másnap reggel odatelefonáltam, hogy megkérdezzem, hogy van Jacqueline, a kolleganőm. így válaszoltak: «Megjött az ápolónő, levette a kötést, sikított egyet, visszatette, és azt mondta, menjen gyorsan a kórházba.» Körülbelül egy órával később a fiatal lány bejött hozzám, mindenféle kötés nélkül, sötét szemüveggel orrán. Isten meggyógyította Jacqueline-t, a szemeit is beleértve. E csodát látva elkötelezte magát Jézus Krisztus mellett.

Egyszer egy alkoholista férfi hívott fel, akinek valaki megadta a telefonszámom. Meglátogattam és Jézusról beszéltem neki. Öngyilkossági hajlama volt, de miután beszélgettünk, megfogadva tanácsomat, egy imádságban rábízta az életét Jézusra. Másnap bírósági tárgyalásra kellett mennie. Bár egy rövid időre elvesztette gyermekeit, de Isten megváltoztatta az életét. Ma odaszánt életű keresztény, teljesen “átalakult”. Felesége és gyermekei mindnyájan átadták az életüket Jézus Krisztusnak. Isten valóban csodát tett ebben a családban!

Bert Laverty