Vájtfül Archívum

Egyházi iskolába jártam, s szerettem volna találkozni Istennel. Kész voltam arra, hogy ha ez az Ő terve, pap legyek. Mivel azonban nem találtam meg, amit kerestem, arra a következtetésre jutottam, hogy Isten távol van tőlem, és nem törődik velem. Így aztán felhagytam minden vallásos tevékenységgel és más dolgokkal kezdtem el foglalkozni.

Húszéves koromban felkeltette az érdeklődésemet André Frossard «Isten létezik, találkoztam Vele» című könyve. Én is vágytam egy ilyen találkozásra, és most már rájöttem, hogy ez lehetséges. Aztán 1974 januárjában, mikor egyszer egyedül voltam benn a munkahelyemen, meg is történt velem. Két órán keresztül úgy éreztem, Isten a szívemhez szól, s öröm, békesség és szeretet vesz körül. Ekkor az életem megváltozott - már másképp láttam a jövőt.

Rögtön megértettem, hogy Isten valóban az én mennyei Atyám. Végre világossá vált, hogy Isten nincs messze, sőt, Ő azt akarja, hogy személyes kapcsolatom legyen Vele, ha kész vagyok megnyílni Őfelé. Azt is felismertem, hogy nem kell többé félnem a haláltól. Otthon, ugyanis, sokat hallottam a háborúról (a világháborúkról, az algériai háborúról és a hidegháborúról) és a háború okozta pusztulásról, s ettől halálfélelmem lett. Tudtam már azt is, hogy Jézus ma is munkálkodik ezen a világon - olvastam erről, s most tapasztaltam is. Mikor még papnak készültem, azt tanították nekem, hogy a csodák ideje lejárt. Meglepődve vettem észre, hogy a Biblia életre kelt, ahogy olvastam. Azelőtt csak olyan volt számomra, mint a történelem, most pedig Isten közvetlenül hozzám szólt belőle.

Akkor imádkoztam azért, hogy Isten szabadítson meg a dohányzástól. Másnap egyáltalán nem vágytam arra, hogy rágyújtsak. Először azt mondtam magamban: «Hát persze, vasárnap könnyű, de majd meglátjuk, mi lesz, ha bemegyek dolgozni.» De hétfőn a munkahelyemen se gyújtottam rá. Megszabadultam tőle! Nem ez volt az első alkalom, hogy próbáltam leszokni a dohányzásról. Egyszer sikerült is megállnom egy napig, hogy ne gyújtsak rá, de ezúttal tartós eredmény született, azóta soha nem dohányoztam. Számomra ez csoda volt!

Ezután találkoztam két emberrel, akik meghívtak egy keresztény csoportba, ahol láthattuk Isten hatalmát megmutatkozni. Imádkoztunk kábítószeres fiatalokért, ami szemmel látható eredményt hozott. Sokat olvastam a Bibliát. Különleges módon szólt hozzám János evangéliumának 10. része, ahol Jézus arról tanít, hogy «Az én juhaim ismerik az én hangom és idegent nem követnek.» Mivel apám farmer, tudom, hogy a juhok nem valami okos állatok. Így arra a következtetésre jutottam, hogy ha még a juhok is meg tudják különböztetni pásztoruk hangját, akkor én is biztosan meghallom az én «pásztoromat», mikor szól nekem.

Egyszer éreztem, hogy Isten azt mondja, hogy látogassak meg egy idős embert. Már este tíz óra volt, de azért elmentem hozzá. Megdöbbenésemre, már várt engem. Bizonyára imádkozott azért, hogy Isten küldjön valakit, aki segít neki.

Egyszer a buszon éreztem, hogy Isten azt mondja, beszélgessek egy lánnyal. Mint kiderült, egy barátját indult meglátogatni a börtönben, így tudtam őt vigasztalni. Később megtudtam, hogy elkötelezte magát Jézus Krisztus mellett.

Aztán olvastam arról, hogy Jézus követőiként milyen hatalmunk van (János evangéliuma 1,12-13): Mikor egyszer séta közben éppen ezt próbáltam megérteni, észrevettem, hogy valaki néz engem egy harmadik emeleti ablakból. Éreztem, hogy Isten azt mondja, hogy menjek és beszéljek vele az Ő szeretetéről. Azt mondtam, majd elmegyek, de valahogy soha se szántam el rá magam. Aztán egy reggel megtudtam, hogy az illető egy párnával megfojtotta kilenc éves kisfiát, míg az aludt. Bárcsak engedelmeskedtem volna Istennek akkor talán ez nem történt volna meg. Egy forgalomirányító rendőrt képzeltem el magamnak, aki ha fölemeli a kezét az autók megállnak, mikor pedig int nekik, elindulnak. Ha utcai ruhában állna oda valaki, senki sem figyelne rá. Így megértettem, hogy Isten az O hatalmát adta nekünk, de mint ahogy a rendőr engedelmességgel tartozik elöljáróinak és a törvényeknek, úgy nekünk is a Biblia és Isten Szent Lelkének vezetése szerint kell cselekednünk.

1986-ban egy svájci barátom, Jean-Marc Bigler meghívott a Keresztény Üzletemberek konferenciájára Párizsba. Azt mondta, hogy itt hozzám hasonló értelmiségiekkel találkozhatok, akik szintén elkötelezték magukat Jézus Krisztus szolgálatára. Az egyik legnagyszerűbb dolog ebben a közösségben az, hogy nem egy vallást hirdet, hanem olyan egyszerű embereket tömörít, akik engedik, hogy Isten mindennapi életük része legyen.

Feleségemnek, Agnésnek nehéz gyerekkora volt. 12 éves korában édesapja és testvére balesetet szenvedett és meghalt. Azóta mindenféle félelmekkel küszködött. Ahogy a Bibliából megoldást kerestünk ezekre, meggyőződtünk arról, hogy e félelmek nem Istentől vannak és Jézus nevében ellene kell mennünk ezeknek. Így tettünk hát, s Agnés megszabadult a szomorúságtól Igazi szabadságot talált Jézusban.

Három évvel ezelőtt egyik szememre megvakultam. Tíz nappal később feleségem imádkozott értem és Isten teljesen helyreállította látásomat. Istennek az a terve, hogy férj és feleség imádkozzanak együtt s egymásért.

Jézus ma is tesz csodákat!

Jean-Louis Chamouton