Akkor még
eldugott bokorból
jött a felelet.
Ma már Ádám
nem tartja szégyennek
a pőreséget,
az üres lelket,
álnok szívet
és csalárd nyelvet.
Inkább kérkedve
káromkodik
szórja szitkait
és hangoskodva ejti ki
ocsmány szavait.
Hazugságra nyílik ajka,
és csupán csak
egy gondja van,
hogy ne kapják rajta.
Szíve kemény,
szemén hályog,
nem veszi észre
a sivárságot.
Szemed eltakarhatod,
hogy ne lásd
a szakadékot.
De magad
hiába áltatod.
Benedek Laura