Vájtfül Archívum

Budapest, BSE röplabdacsarnok, 2003. január 11-12.

Január második hétvégéjén immár hatodik alkalommal rendezték meg a 24 órás dicsőítést. Nekem ugyan ez még csak a harmadik volt, de az előző kettőn csak részleteiben voltam ott - épp itt volt tehát az ideje, hogy elejétől a végéig részt vegyek az alkalmon.

Bár tudom, hogy voltak problémák a mostani 24 órás szervezésével, és ezért lett végülis januárban megtartva az ősz helyett, mégsem tartom a legszerencsésebbnek, hogy a vizsgaidőszak kellős közepére került… Aki jár, vagy járt felsőoktatási intézménybe az tudhatja, hogy ilyenkor már nincs vesztegetni való idő, lázasan készülni kell a vizsgákra. Én mégis dacolva mindezzel - pedig egy nehéz vizsgám közeledik - úgy döntöttem ott leszek végig a 24 óráson. Aztán majd legfeljebb UV-zok egy jót :) *

Lemezbemutató egy évvel a megjelenés után

A Tenyérnyi Felhők 2 lemezbemutató koncertje indította a dicsőítések sorát, Debreceni István és Folk Iván vezetésével. A hangzás jó volt, a dalok mégjobbak, a hangulatra sem lehetett panasz. A Tenyérnyi Felhők sorozat lemezei mindenképpen hazánk legjobb dicsőítő albumai közé tartoznak. Reméljük lesz folytatás, és talán a Felhők 3 lemezbemutató koncertje már nem egy évvel a megjelenés után lesz, mint ahogy ez most volt…

A szombat este folyamán még fellépett a Szeret Közösség Folk Iván vezetésével, a Debreceni Szabadkeresztény Gyülekezet Lakatos Péter irányításával, valamint az Uszódi reformátusok és az Ében-Hézer Gyülekezet. A látogatók száma pedig igen szépen növekedett, már-már alig lehetett elférni a BSE városmajori röplabdacsarnokában. Sajnos a fenti csapatokról nem tudok túl sokat nyilatkozni, ezekben az órákban ugyanis régi-új ismerősökkel folytattam eszmecserét.

Gál Dávid és a Velencei Hajnalpír Baptista Gyülekezet dicsőítése volt a következő melyet végignéztem, és igen el is nyerte a tetszésemet. Az őket követő Shalom Gyülekezet is, Rontó Attila vezetésével. Eddig nem hallottam róluk, de kellemes benyomást tettek, több héber dallom, több roma zenész közreműködésével - garantált volt a jó hangulat. Időközben már éjfél is elmúlt, ám az otthoni ágyikó helyett nagyon sokan döntöttek amellett, hogy itt töltik az éjszakát alvás helyett további dicsőítéssel. Ez nagyon meglepett, mert úgy gondoltam csak maroknyi elszánt ember fog maradni, mégis több százan lelkesen dicsérték egész éjjel az Urat! Csak a reggeli órákra fáradt el a nép, ekkor többen nyugovóra tértek (a csarnok egyik felében volt erre kialakított hely), hogy a következő délután ismét újult erővel kapcsolódhassanak be az imádatba.

A dicsőítés kellékei: kabát, sapka, sál és kesztyű

A tények kedvéért az éjszaka, a hajnali és reggeli órákban a következő csoportok zenéltek: az Élő Kövek Gyülekezete, a Szugló Utcai szabadkeresztények, a Testvérek zenekar (bár csak 3 taggal, ami igencsak éreztette hatását), a Székesfehérvári Dicsőítők, az Autonóm Gyülekezet, a Budapesti Teljes Evangéliumi Gyülekezet, Kustár Attila és barátai, az Alsóhegy utcai baptisták, a Tolna megyei dicsőítők és az Élő Ige gyülekezete. Közülük voltak kevésbé felkészültek, de nagyon profik is. A pozitív oldalon kiemelném a Tolna megyeieket, akiknek a dicsőítése nagyon tetszett. Talán ebben a megyében is elindul valami, sokan munkálkodnak itt, aminek a jele, hogy tavasszal ha 24 órást nem is, de 12 órás dicsőítést rendeznek. Voltak kevésbé felkészült csapatok is, például olyan akinek a szöveget is a kivetítőről kellett figyelnie, és néha a hangosítás is elég gázosnak tűnt, de mindez fel sem tűnt, mert a reggeli órákra az emberek legjobban azzal voltak elfoglalva, hogy minél jobban felöltözzenek. A fűtés ugyanis elromlott, így szép fokozatosan kihűlt a terem, ami egy olyan éjszakán amikor hidegrekordok dőlnek szerte az országban nem a legkellemesebb dolog… Előkerültek a kabátok, sálak, sapkák és kesztyűk is, de volt aki magára pokrócot tekerve dicsőített tovább.

Az Agape gyülekezet dicsőítő csoportja mindent megtett a hangulat és ezzel együtt a testek felmelegítéséért, majd az őket követő Szlovákiából érkezett Marian Lipovszky is. Aki pedig még mindig fázott, annak csak a Keresztény Család Gyülekezetét kellett megvárnia. A fiatalos csoport lendületes, gyors dicsőítő számokat játszott, amire sokan megmozdultak a csarnokban. Hűséges olvasóink tudhatják, hogy számunkra nélkülözhetetlen hozzávalója egy keresztény rendezvénynek a pogó, s hála a Keresztény Család közösségének ez ezúttal sem maradt el. A “Táncolok és tombolok” című számra mi is roptunk egy kis dance-t. Időközben újra megtelt a stadion, egyre többen és többen lettek. A következő fellépő a Bárányfelhők nevű formáció volt, mely az Agape gyülekezet gyermekeiből és tinijeiből állt Debreceni Magdolna vezetésével. Őket követte Csiszér László és az Új Jeruzsálem közösség, majd következhetett a 24 órás sztárvendége: Graham Kendrick!

Az Angliából érkezett dicsőítés-vezető előadására már csordultig megtelt a terem, szinte mozdulni sem lehetett. Megmondom azonban őszintén számomra csalódás volt a koncert. Több okból is. Egyrészt tudom, hogy egy dicsőítő alkalomba igencsak belefér az imádkozás, de túl soknak tartottam, hogy többször is hosszú percekre szakította meg a zenét. Ha mégis zene volt, azok közül is sok nem is saját dal volt, és bár minden tiszteletem Rich Mullins, Robin Mark vagy Darlene Zschecz dalai iránt, egy Graham Kendrick koncerten inkább az ő dalait hallgatnám. Ha pedig Kendrick nóta csendült fel, akkor is magyar dicsőítés vezetők közreműködésével magyarul szóltak. Nem ellenük szólok, minden tekintetben nagyra tisztelem mindhármukat, de így, ha még hozzávesszük, hogy elhangzott egy hosszabb tanítás is Grahamtől, a két órás dicsőítésen nem sok dalt hallhattunk, pláne nem magától a sztárvendégtől. Így viszont nem volt sok értelme meghívni…

Összességében ennek ellenére tetszett a végül 26 órásra duzzadt dicsőítés. Legközelebb a három napos Ez Az A Nap rendezvényen lesz hasonló alkalom, ráadásul a tervek szerint 2×24 órás dicsőítés. Aki ott volt a mostanin azért, aki kihagyta, annak pedig azért van ott a helye a következőn! Tehát foly.köv. június 27-29. között!

Rencsényi Áron