Vájtfül Archívum

Jézus? Isten? Kereszténység? Bizonyára sokat hallottál ezekről a dolgokról, ám én mégis arra kérlek, olvasd el ezt a néhány sort, talán nem az lesz benne, amire számítasz.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hangyaboly. Ebben a bolyban nagyon sok kicsi hangya élt, sürögtek, forogtak, tették a dolgukat. Voltak akik kiemelkedtek a többiek közül, mások lustábbak voltak. Látszólag teljesen normális hangyaéletet éltek. Csupán egy probléma volt: mindannyian egy olyan úton haladtak, amely egy szakadék felé vezetett. Ezt ők nem tudták, így szép sorjában beleestek a mélységbe, s ott lelték halálukat. Te mindezt felülről nézed, s nagyon sajnálod ezeket a parányi lényeket, ezért próbálod nekik megmondani, hogy ne arra menjenek, az az út a halálba visz! De mindez nem ér semmit, a hangyák nem értik meg szavaidat, s továbbra is szép sorjában mennek egymás után a pusztulásba. Végül egyetlen lehetőség marad. Van egy fiad, aki rendelkezik egy olyan csodás tulajdonsággal, hogy hangyává tud változni. Át is változtatod, s leküldöd közéjük, hogy ő mutassa meg nekik a helyes utat. A többi hangya azonban nem hallgat rá, csak néhányan szívlelik meg tanácsát, s térnek át a helyes útra, a többiek azonban még mindig a szakadék felé mennek. A fiad mindent megpróbál, hogy a jó útra vezesse őket, ám mindez nem használ, sőt a hangyák úgy feldühödnek az idegen jövevényre, hogy végül fellázadnak ellene, s megölik.

Egyszer volt, hol nem volt - de nem a mesében, hanem itt a Földön -, volt egy ember, akit Jézus Krisztusnak hívtak. Ezt az ember Isten küldte a világra, hogy segítsen nekünk, és megmutassa melyik az az út, amely az életbe, s nem a halálba visz. Sokan Őt sem értették meg, kinevették és keresztre feszítették. Az Atya azonban annyira szerettte az embereket, hogy feltámasztotta fiát a halálból, hogy azoknak, akik hisznek Őbenne, s rálépnek a helyes útra örök életük legyen!

Ok, ok, ez mind szép és jó, de mi közöm van nekem ehhez? - kérdezed magadban. Én nagyon jól megvagyok így is, nincs szükségem Jézusra meg hasonlókra. Különben is, a keresztény élet csupa lemondásokból áll, s én bizonyos dolgoktól nem tudok, nem akarok elszakadni. Nem, nem barátocskám! A hívő élet nem azt jelenti, hogy nem tehetsz semmit, hogy egész nap csak imádkoznod kell bezárkózva a szobádban, vagy a templomban ücsörögnöd! Nem! Ez az élet tele van örömmel, boldogsággal és szeretettel, de annyira, hogy az elképzelni sem tudod!

Talán az jár az eszedben, hogy lehet tényleg nem is olyan rossz ez a dolog, de hát én nagyon bűnös vagyok, engem biztos nem is szeret az Isten, de ha mégis, akkor sincs erőm, hogy rálépjek arra a másik útra, meg egyébként is, mi az hogy megtérés? Hogyan kell megtérni? A megtérés egy nagyon egyszerű dolog: egy döntés. A megtérés nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyik pillanatról a másikra teljesen más leszel, s csak a neved marad a régi. A megtérés egy “sima” döntés. Döntés arról, hogy én Jézus Krisztust akarom követni. Felismerve, hogy bűnös vagy Isten elé léphetsz bűnbocsánatért, s hozzá fohászkodva meg fog hallgatni téged, és ha kéred új életet ad neked. Ő fog segíteni abban, hogy ezentúl ne térj le a helyes útról, de ha mégis, Ő mindig visszavár, s örökké szeretni fog!

Csodálatos dolog belegondolni, milyen hatalmas Istennek a szeretete, nagyon hálás vagyok neki, hogy én már megtaláltam azt az utat, mely az élet felé vezet. Valamikor én is a sötétség útján jártam, ám Isten megmentett engem, s egy fantasztikus új életet adott! Kívánom, hogy te is tapasztald meg Isten csodálatos kegyelmét!

Rencsényi Áron