Vájtfül Archívum

Kedves Testvér, Aki olvasod ezt a levelet!

Szeretettel köszöntelek Téged a Fall-Over zenekar nevében. Calix vagyok. Ha olvastad előző leveleinket, biztos tudod, mit jelent ez a zenekarral kapcsolatban: Rock Est, Újkígyós, 2003.04.05. Kicsit lehet, hogy lehangoló lesz, amit most olvasni fogsz, de a célom és a célunk nem az, hogy lelombozzunk, hanem hogy értesítsünk: a zenekar nem lesz ott ezen a világi szervezésű fesztiválon. A főszervező kezéből kikerült a dolog, az új programba nem kerültünk be, a fesztivált pedig áttették péntekre, vagyis 4-ére, amikor mi Dunaharasztiban szórjuk a sót.

Hogy miért történt ez így? Igen, bennünk is felmerült ez a kérdés, és személyesen ki-ki megadta rá a választ is, ami kb. ez: “Talán nem voltunk elég felkészültek rá.” Azt gondolom, Isten önmagát hazudtolná meg, ha nem Tőle jövő lett volna ez az egész missziós lehetőség. És azt is gondolom, hogy nem teszi ezt. Már csak azért sem, mert sziklaszilárd meggyőződésünk van arról, hogy egymást Istentől kaptuk, Neki terve van az együttessel. Elég arra gondolni, hogy hirtelen mennyi lehetőség tárult fel egy november- decemberben indult keresztyén amatőr banda előtt - a dicsőség az Úré ezért. De az biztos, hogy az ígéretek mindig feltételhez kötöttek és a Jóatya nem tud arra alkalmatlan eszközt használni.

Úgy sejtjük, itt lehet a bibi. Őszintétlenség és balgaság lenne be nem vallani, hogy bizony az együttes lelkületét érték sérülések, amiket nem biztos, hogy kezeltünk. Az első szeretet tüze csodálatos, de ha nem vigyázunk rá, kiég. Ez lehetett a baj nálunk is. Nem egyszer figyeltem meg önmagamon, hogy egyszerűen fogalmam sincs, miről éneklek. A hangszerek mögül kifigyelő révedt arcok sem kerülték el egyikünk tekintetét sem. Azt hiszem, minden hívő ember életében van úgy, hogy kiég a tűz. Ez megjelenik egy együttesnél is. És nem arra kell gondolni, hogy untuk a zenét vagy a szolgálatot! Nagyon élveztük és elvezzük. De célt tévesztettünk. Közhelyes, de lekerült a tekintetünk Istenről. És őszintén: lehet így missziózni? Bemutatni azt az Istent, Akit még mi sem érzünk közel magunkhoz?

És Isten irgalmas volt hozzánk: felismerhettük ezt, és most már tudunk ellene küzdeni. Nem állunk le. Megyünk a dunaharaszti ProChristre és a békési konfira, tervezgettük és tervezgetjük azt, hogy fellépünk. Budapesten a Rocktogonban, szeretnénk szórni a sót! Ezt a levelet köszönetképpen írjuk azokért az imákért, amik értünk szálltak fel a Mindenhatóhoz. És azért is írunk Nektek, mert fontosnak tartjuk, hogy nyíltak legyünk Felétek, akik mellettünk állva tusakodtok az Evangéliumért! Kérlek, maradjatok mellettünk, imádkozzatok értünk! Meghallgattattak imáitok, csak másként. Isten szabad az imameghallatásra és a válaszadásra is.
Köszönünk Benneteket Istennek! Áldott legyen az Ő neve!

Sok áldást kíván a Fall-Over együttes.