Vájtfül Archívum

Steven Spielberg legújabb filmje, a Különvélemény egy újabb utópisztikus világba vezet minket. 2054-ben megszűnik a gyilkosság, legalábbis Washingtonban, köszönhetően a Pre-crime bűnmegelőzési programnak.

A rendszer tévedhetetlennek tűnik, ugyanis a három pre-cog - kik egy tejszerű folyadékkal töltött medencében “élik” életüket - látnoki képességével a rendőrök előre látják az erőszakos cselekményeket. Az persze kevés mozinézőnek tűnik fel, hogy az egész film során csupán két gyilkosságot kell megakadályozniuk a jövő szuperzsaruinak. Pedig nem hiszem, hogy ötven év múlva kevesebben vétenének az ötödik parancsolat ellen, különösen egy olyan megapoliszban, ahol több tízmillió ember lakik. (Zárójelben jegyzem meg, hogy jelenleg naponta 1424 gyilkosság történik átlagosan a világon.) A sztori annak a Philip K. Dick 1956-ban írt novellájából készült, aki annak idején megalkotta a Szárnyas fejvadászt, az Emlékmást és az Imposztort is, bár valószínű, hogy a mű atyja sem ismerne rá a 2002-es moziváltozatra.

Bevallom tényleg lenyűgözött az, ahogy Spielbergék Jules Verne-t megszégyenítve lerajzolták nekünk a XXI. század közepét. De bizonyára azért sikerülhetett ez ilyen jól, mert a rendező meghívására a technika, az orvostudomány, a számítástechnika, a bűnüldözés és még ki tudja hány szakterület legkiválóbb koponyái, tudósok, építészek, feltalálók és írók egy Santa Monica-i szállodában gyűltek össze, hogy megosszák egymással és a filmesekkel a jövőről alkotott elképzeléseiket. A háromnapos konferencián az építészettől az áruszállításon át az orvostudományig minden fontos kérdést érintettek, megtárgyalták még azt is, hogyan mossák utódaink a fogukat ötven év múlva. Ezzel sikerült elkerülniük azokat a mosolyfakasztó túlkapásokat, amiknek semmiféle realitása nincs a jövőre nézve. Nem öltöztették például a szereplőket ezüstszínű, csillogó overálokba, nem tupírozták és festették zöldre hajukat, sőt meglepő módon ma is konzervatívnak ható ruhákban jelenik meg előttünk Tom Cruise és társai.

A film nem tár elénk apokaliptikus jövőképet, nem beszél atomkatasztrófáról, kozmikus csapásokról, gazdasági világválságról. Az emberek hatalmas felhőkarcolókban laknak, amelyek mindenféle kényelemmel fel vannak szerelve. A mágneses levitáció elvén működő villámgyors, áramvonalas autók egyenesen a szobájukig viszik tulajdonosukat. Persze a szegények akkor is csak nyomornegyedekben élik komfort nélküli életüket. A városban minden fel van szerelve írisz-skennerrel, amely a szem retinájáról azonosít mindenkit. Mindenkiről tudnak mindent, senki sem bújhat el az ellenőrzési rendszer elől. “Orwell látomása megvalósul, csak épp nem a XX., hanem a XXI. században - véli Spielberg. - A Nagy Testvér már most figyel bennünket, húsz-harminc év múlva pedig a falon is átlát, és legbensőbb titkainkat is kipuhatolja.” Ha valaki mégis megpróbál eltűnni, robotpókok indulnak felkutatására. Az egységes ellenőrzési rendszer jót tesz a gazdaságnak is, a mindenütt jelenlévő reklámok ezáltal személyes üzeneteket közvetíthetnek a potenciális vásárlók felé.

A film főszereplője John Anderton (Tom Cruise), a Pre-crime csoport parancsnoka, csak a munkájának él, és a médiumok segítségével rutinosan csípi el a potenciális gyilkosokat. De nem boldog, szabadidejében háromdimenziós házimozirendszerén keresztül nézi meggyilkolt kisfiát és elhagyott feleségét.

Egy nap azonban furcsa dolog történik. A pre-cogok új gyilkosságot látnak, az elkövető pedig a rendőrparancsnok, John Anderton. A probléma csak azzal van, hogy főszereplőnk számára sem a gyilkosság helye, sem a meggyilkolandó személy nem nem ismerős.
“Elképzelhető, hogy én is gyilkos legyek?” “Nem lehet, hogy tévednek a látnokok?” “S ha nem tévednek, megváltoztathatom-e a jövőmet” - kérdések, amikkel hősünknek szembe kell néznie. S hogy kérdéseire választ találjon menekülnie kell, az immár ellene dolgozó rendszer, s annak tehetséges nyomozója Danny Witwer (Colin Farrel) elől.

Eddig feltétlenül hitt a rendszerben, most viszont kiderül, hogy vannak esetek, amikor létezik “különvélemény”, amikor a három látnok nem ugyanazt a víziót látja. A múltban előfordult már ilyen, így vagy ártatlanok lettek elítélve, vagy igazi bűnösök menekültek meg az igazságszolgáltatástól. John keresi a saját ügyének különvéleményét, ha egyáltalán létezik, s közben egyre közelebb kerül gyilkosságának helyszínéhez és áldozatához. Úgy gondolja, ő irányítja tetteit, pedig épp azon munkálkodik, hogy beteljesítse a próféciát. Egy logikai paradox bontakozik ki előttünk: hősünk akkor is eljutott volna a gyilkosságig, ha nincs jóslat, vagy épp a jóslat miatt kerül bele egy olyan szituációba, mikor gyilkos lesz? De még az utolsó pillanatban is megváltoztathatná sorsát, s egy pillanatig úgy is tűnik sikerül ez hősünknek, aztán mégis eldördül a fegyver…

A történetbe viszont egy új szál szövődik, kiderül, hogy Anderton is, és az egész gondolatrendőrség is egy eszköz, a Max von Sydow által alakított Lamar kapitány hatalmi törekvéseiben.
A film látványos és egyben elgondolkodtató, a közel két és fél óra hasznos szórakozást ígér a mozinézőknek.

Merényi Zoltán