Vájtfül Archívum

Budapest, Margitsziget, 2006. július 29.

A mai magyar kultúrában szokatlan koncertre került sor hétvégén a margitszigeti Szabadtéri Színpadon, egy olyan úttörőmunka jelentős állomásaként, ami felvállalja Istent és Jézust – tudósítás Friderika gospel estjéről.

Heves zivatar és égi játékkal fűszerezett borult felhők jelezték, ez az est el fog maradni. A színpadra többször bevert a jégeső, a takarításra is többször rászorult a felület. Mégis egy csodaként indult az est, hiszen a koncert kezdésére elállt az eső, sőt a legjobb időt szerezte meg mindenki számára a kellemesen hűvös este.

Ahogy megérkeztünk a Szabadtéri Színpad lelátójához, a színpadon lévő fény, látvány technika és a háromrészes kivetítő nagyon jó dolgokat vetített előre – várhatóan nem egy átlagos estére jöttünk el. Ezt már sejteni lehetett a stílusból is, hiszen gospel stílusnak Magyarországon nincsen hagyománya, de ahogy egyre nőtt a tömeg, demonstrálta, hogy igény viszont van rá.

A koncert Friderika életpályáját vonultatta fel, bemutatva, hogy honnan indult és hová tart. Ez a koncert lezárása volt a régi kornak és egy új korszak kezdetét hirdette: a Vidám Vasárnapból ismert Friderikának nagyobb sikere van, mint az Eurovíziós Dalfesztivál 4. helyezett az élet nagy kérdéseiben eltévedt lánykának.

Friderika az első néhány számmal feloldotta a közönség hangulatát, sőt talán még Budapest is megállt egy szám erejéig (Állítsd meg a nagy várost! című számmal). Miután már mindenki belemelegedett, jött Friderika kis adóságának a törlesztése, felkonferálta az est vendégfellépőjét, Somló Tamást. A magyar zenei élet egyik meghatározó személyisége évek óta hívta Friderikát a koncertjeire, és ezt szerette volna viszonozni. Néhány kedves szó egymáshoz, a közönséghez, majd egy közös duettel vezettek be minket édenkerti állapotba. A háttértechnika, világítás és a színpad közepén elhelyezett kivetítőn megjelenő képek, videók művészi igényességgel és kreativitással illeszkedtek az Édenkert dalához. Aztán Somló Tamásé lett két számig a színpad, a régi LGT időszak egyik slágeréből követelt részt a hitnek (Adj tért a hitnek!), majd szaxofonnal és jamaikás sapkában énekelte el: annyi mindent nem szeretett még!

Friderika új ruhában jelent meg a színpadon, sejtetve, hogy valami más fog következni: a kivetítőn az 1994-es Eurovíziós Dalfesztiválon segítségért kiáltó Friderikája tűnt fel – Kinek mondjam el vétkeimet? Aztán lehalkult a zene és Friderika őszinte, boldog szavakkal mondta el a közönségnek, hogy kiáltása meghallgatásra talált, már nem az az eltévedt lány, teljesen megváltozott az élete és a gondolkodásmódja, amikor megtalálta Istent és Jézust. Elmondta boldogságát, hogy megnyerte az örök életet, a mennyei életet és ennek az öröméből énekel, dalol, lép fel a színpadon és adja át az embereknek az örömhírt, hogy nem a gyermekeinkben, munkánkban adjuk tovább magunkat, hanem nekünk van meg az örök életre való lehetőség.

Ezután következett az örömteli és dinamikus Feltárcsáztad a szívem című szám, amely 1998-ban az év egyik legtöbbet játszott magyar dala volt.

Innentől kezdve az igazi gospelé volt a főszerep, és Friderika Sáron Rózsája című új lemezének bemutatása. A HIT Gyülekezete alkotóműhelyében készült, nagyrészt saját számokból összeállított albumból igényesen voltak kiválogatva az esti produkció gyors és lassú dalai, amelyek felveszik a versenyt az amerikai és ausztrál szerzeményekkel is.

Az est fénypontjaként hatott, amikor Friderika Jézushoz szólva, egy dalban imádkozva énekelte el az alabástrom szelencét: „ezért most én is megteszem, a Mester lábát megkenem, és kiöntöm elé a szívem, Szeretlek Uram!”

Friderika minden dala olyan üzenetet hordoz, ami a négy evangéliumban található: Jézus személye és a vele kapcsolatos történetek. Ez a fő jellemzője a gospelnek, amelynek nincs még itthon hagyománya, de a Vidám Vasárnapból jól ismert Friderika munkája és ez az est is megmutatta, hogy erre a műfajra is van igény itt, Magyarországon.

Friderika: „Ez a koncert is erre hivatott, hogy egy kicsit másképp, más világlátásban lássuk az életünket, és a jövővel kapcsolatos elképzeléseinket. Van egy olyan természetfeletti személy, Isten, akiben, ha bízunk, akkor nem kell félnünk a jövőtől és ez bátorságot ad a továbblépéshez, sőt, arra inspirál, hogy ne adjuk fel a hétköznapokat és merjük vállalni a nagy dolgokat.”

Tóth Tamás