Az EFOTT-on jártunk
2006. augusztus 2. | BeszámolókZamárdi, 2006. július 18-22.
A Vájtfül régi olvasói számára talán már nem olyan nagy meglepetés, hogy néha bizony „világi” rendezvényekről is írunk. Így történik ez ezúttal is, szerkesztőségünk egyik tagja ugyanis leruccant a Balaton partjára az Egyetemisták és Főiskolások Országos Találkozójára, azaz az EFOTT-ra. Szubjektív élménybeszámoló következik.
Hogy milyen is volt az idei EFOTT? A legegyszerűbb, ha az elején, azaz az indulásnál kezdem, ami számomra kissé nehézkesre sikerült, amit ráadásul tetézett a helyért való gyorsasági verseny a vonaton. Mivel a vonat népességének nagy részét az EFOTT-ra igyekvők alkották, már ott sikerült néhány embernek bővítenie az ismeretségi körét. Amikor megláttuk a Balatont, nagy izgalom öntött el minket, a téma pedig mi más lehetett volna mint, hogy ki fog sátrat állítani először, és ki fürdeni. Nekem az „A” verzió sikerült.
A fesztiválokon megszokott komor biztonsági őrök helyett vidám, mosolygós security fogadott a bejáratnál. Mire végeztem a letelepedéssel, már kezdett sötétedni, gondoltam majd fürdök holnap, Beatrice koncertet nem lehet kihagyni fürdőzésért. Megérte, nagyon jól éreztem magam. Nagy Feró politizált rendesen a színpadról, egy-két rögtönzött szavazás alapján gyorsan kiderült, mi a véleménye a mai fiatal értelmiségnek a jelenlegi kormány munkájáról. De ez nem a politizálás helye, úgyhogy lépjünk is gyorsan tovább :)
Másnap délben sor került a fesztivál hivatalos sajtótájékoztatójára. Kiderült, hogy 30-40 ezer vendégre számítottak, de már az első napon többen jöttek a vártnál. Ebből kifolyólag bővíteni kellett a kempinget, infrastruktúrával együtt. Az önkormányzat meglepő rugalmassága miatt ez viszonylag gyorsan sikerült is. A tájékoztató végén az első kérdések között szerepelt, hogy hogyha ez egy elsősorban diákoknak szervezett rendezvény, akkor miért ilyen drága a sör… Erre természetesen értékelhető választ nem kaptunk. Nem is baj, így legalább kisebb a kísértés a keresztény fiatalok számára, hogy többet igyanak a kelleténél :)
A tájékoztató után célba vettem a Balcsit, ha nem tettem volna, akkor belőlem keletkezett volna valami hasonló tó. Rengeteg sportolási lehetőség akadt, az egyik amit sikerült kihasználni, az az állóvízben felállított vízilabdapálya. Mintha egy Fanta reklámban éreztem volna magam, amint küzdöttünk a labdáért, miközben a partról szólt a zene. Nagy feeling volt. Fürdőzés után kimerülve sikerült kissé túlzásba vinni a napozást, aminek következtében hasonlóságot fedeztem fel néhány ollós állatfaj és önmagam között. Ebben a dologban meglehetősen sok sorstársam volt.
Ezen az estén került sor a Tankcsapda fellépésére. Bevallom nekem nagyon tetszett a koncert, utána az egyetlen kérdésem a pult felé menet csak az volt, hogy tudok-e olyan gyorsan nyelni, mint amilyen tempóban várhatóan önteni fogom magamba a folyadékot. Hát igen, kiszárító dolog végigénekelni több mint másfél órát. Felfrissülés után átmentem egyik szeretett külföldi zenekarom, a System Of A Down tribute-bandájának a koncertjére. Bár ne tettem volna, mert nagy csalódást okozott a dolog, a zenészek ugyan profin nyomták, de az énekessel kéne valami komolyabbat kezdeni.
Csütörtökön nehezen indult a nap, egyre inkább nagyobbnak tűnt a hőség. A Balaton így könnyen elcsalt, erősebbnek bizonyult a víz kísértése a bőröm intő jelzéseitől. Este meghallgattuk a Republicot, a közönségnek érzékelhetően tetszett, engem valahogy nem tudott lekötni. A koncert után leragadtam a már említett biztonságiaknál. Jókat beszélgettünk, ők valóban nem a megszokott „portásemberek” voltak, rengeteg tanáccsal elláttak, mosolyogva(!!!). Talán a napok okozta fáradalmaknak köszönhetően pénteken egy koncertet sem sikerült végignéznünk, helyette inkább végignéztük az összes sátor aktuális kínálatát.
Például gondoltátok-e volna, hogy kifejezetten keresztény sátor is volt az EFOTT-on? Tíz fiatal ült körben Bibliát szorongatva, imádkozva a Meghallgat-lak sátorban. Az EFOTT-ért, a rendezvény sikeréért imádkoztak, azért, hogy Isten áldja meg a rendezvényt, és őrizze meg az embereket a bukásoktól. Délelőtt hangos tapsolás és éneklés mellett olvasták az igét, dicsérték Istent. Fesztiváli áhítat, vallás és hit is volt a koncertek között, no meg a kocsmák mellett.
A Frontvonal Alapítvány által működtetett sátorban teával, keksszel várták a betérőket az önkéntesek a fesztivál ideje alatt. A Biblia eszközével kívántak hatni az érdeklődőkre, de az ellenhatásokat, a társadalom deviáns megnyilvánulásait sokkal erősebb folyamatnak tartják. Mint azt Prekopa Vilmos misszióvezető elmondta, a nagy többség kíváncsiságból érkezett a sátorba. Az életről, hitről társalogtak, igazán vitákba nem bocsátkoztak. A hőbörgő személyekkel egyszerűen tudatták, hogy valószínűleg sátrat tévesztett.
A társaság egyébként természetesnek fogadja el, ha valaki másként gyakorolja vallását, de ők a Biblia szavait szorosan értelmezve járják az országot fesztiválról fesztiválra. Lelki sebeket gyógyítanak és segítenek a fiataloknak az élet minden területén.
Másnap a reggeli fürdőzés után úgy döntöttünk, ideje meleg ételt ennünk, elmentünk tehát egy étterembe. Le a kalappal! Senki sem bírta megenni az adagját, nem is beszélve a minőségről! Itt sikeresen eltöltöttük a nap „tikkasztó hőség”-részét, de azért nem hagyhattuk ki az esti fürdőzést sem. Besötétedett, mire kijöttünk a vízből (aki vízpartra utazik, ne hagyja ki az éjszakai fürdőzést!). Az egész napos pihizésnek köszönhetően valamennyire megteltünk energiával, és végig tudtuk pörögni a New York Ska Jazz Ensemble (USA) koncertjét. Fergeteges zenét játszottak, fantasztikus előadással. Nagy élmény volt őket látni. A Kispál és a Borzra ugrottunk még át. Hamar befejezték a produkciót, Lovasi elég durva szavakkal illette a közönséget – nem tetszett neki a nézők teljesítménye, nem érezte az igazi koncert-élményt. Van ilyen is. Azért ezt mégsem kellett volna. Vasárnap a pakolás és a hazaút következett. Három napba beletelt utána, mire újra embernek éreztem magam, nem pedig felmosórongynak.
Keresztények közül leginkább azoknak ajánlanám a fesztivált, akik nem botránkoznak meg azon, hogy mások mit csinálnak, s jól tudják érezni magukat „nem bezárt” környezetben is. Fontos a kísértésekre vigyázni, mert itt akad bőven, frissen megtérteknek talán nem a legcélszerűbb egy ilyen fesztiválra ellátogatni. Fontosnak tartom még a másokon való segíteni akarást. Rengeteg világi fiatal gyűlik ilyenkor össze, könnyen lehet ismerkedni, ezért teljesen ideális hely az evangélizációra.
Kiss Tímea