Vájtfül Archívum

Immáron 24. alkalommal került megrendezésre az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat. Az idei év mottója az volt, hogy „Újuljatok meg lélekben!” (Ef 4,23). A lelkigyakorlat célja tehát a megújulás volt.

Ha a mai világ keresztmetszetét szeretnénk diagnosztizálni, hitelesebbet nem találnánk, mint a Püspöki Kar januári körlevelét. Íme ennek néhány sora:

„Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket… Bizalmatlanság nemzetünkön belül, az összetartás drámai hiánya… Súlyosan nehezedik ránk a reménytelenség bűne és a csüggedés kísértése is. A térség országainál jóval korábban kezdődött nálunk a gyermekellenes magatartás. A hatalom, bár jólétet nem tudott biztosítani, megengedte az abortuszt, amelyet keresztények is tömegesen elkövettek. Így mintegy hatmillió magyar nem születhetett meg… Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a depresszió jellemzi. Nehezen jutunk átfogó, derűs életszemléletre. Alig érezzük a jövő vonzását és ígéretét. Nem csupán anyagi nehézségek, a családok életét megnehezítő külső körülmények, hanem gyakran ez a jövőtlen gondolkodás is okozza, hogy nemzetünk lélekszáma rohamosan csökken, hogy népesedési összeomlásnak nézünk elébe.” Majd egy mesteri fordulat következik a körlevélben: „Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket.”

Íme a diagnózis, és mindjárt itt a gyógyulás reménye is! Mégis felvetődik a kérdés: Miért, és kik miatt fog rajtunk könyörülni a Jóisten?

Jónás próféta Isten ellen cselekedett. Nem vállalta, hogy Ninivében bűnbánatot hirdessen. Elszökött. Besurrant egy induló hajóba, ott elrejtőzött. Iszonyú vihar tört ki a tengeren. Már-már elvesztek, amikor kitudódott, hogy az ő bűne miatt vannak veszélyben. Ekkor kidobták őt a hajóból. Azonnal csendes lett a tenger, és megmenekültek.

Ábrahám is sejtette a megoldás titkát. Amikor a mintegy 20-25 ezres teljesen elzüllött, erkölcstelen, Istent életéből teljesen kihagyó Szodomáról és Gomorráról volt szó, a szent pátriárka alkudozni kezdett Istennel, aki elhatározta, hogy elpusztítja e két várost. Először kérte, hogy ha él e városokban 60 igaz ember, akkor ne pusztítsa el azokat. Majd a sikertelen keresés közben egyre lejjebb és lejjebb alkudta a számukat. Megdöbbentő, hogy 10 igaz elég lett volna, akik miatt irgalmazott volna az Úr. Végül ugyanis ennyire alkudta le a számukat Ábrahám. De ennyi sem volt. A két város elpusztult istentelensége, erkölcstelensége és a szentek hiánya miatt! A mai ember számára talán furcsa lehet, de nem azt kérte, hogy jó politikusokat, ügyes vezetőket támasszon köztük. Istent ezek nem hatják meg, és nem indítják irgalomra. Csak azok, akiknek tiszta a szívük és szándékuk, akik istenkeresők és imádók, akik jó akaratúak és erkölcsileg kifogástalanok.

A lelkigyakorlat vezető előadója Kerényi Lajos atya volt, de rajta kívül több ismert személy is tanúságot tett, mint például Süveges Gergő (MTV), Balczó András, a nemzet sportolója, vagy Pindroch Csaba színművész.

Nagyon sok lényeges kérdés merült föl az előadások során. A kiinduló gondolat, a gondolkozás átalakulása volt. Megvizsgálni, hogy hol is állunk a hitünkben, milyen veszélyek fenyegetik azt. Milyen istenarc van bennünk, éljük-e az evangéliumot. Először magunkat kell rendbe tenni, majd csak ezután tudjuk továbbítani az emberek felé Krisztust. Amíg betegek vagyunk, nem tudjuk a másikat meggyógyítani.

A következő lépés, a hitünk megszilárdítása. Aki hisz, az tud jövőt látni, biztosítani, ígérni. A hitet követi a bizalom, majd a kivárás. Bizalom az Úrban, és az ő akaratában. Merjünk bízni a teremtőnkben. Kivárás, hogy mindig hűek maradjunk, bármilyen megpróbáltatások is érjenek bennünket az életben. Várj ki! És ha úgy érezzük itt az alkalom, cselekednünk kell!

A világ szemében a keresztények valami gyanús, félkész egzotikumoknak látszanak, de vajon képesek vagyunk-e ennek ellenére cselekedni? Valóban akarjuk-e ezt? Akarunk valódi keresztények lenni?

Hogyan lehetünk hiteles, értékes, tanúságtevő, misszionálók? Hogy hiteles tanúságtevők lehessünk, szükség van egymás erősítésére, és a helyes értékrendre (Isten, család, haza). Tovább kell adnunk a boldogságunkat. Úgy kell élnünk, hogy kérdezzenek tőlünk, és ne mi zúdítsuk rá az emberekre. Használjuk a kisebb könyök, nagyobb szív elvet.

Járjunk mindig nyitott szívvel, és legyünk készek arra, hogy az Úr, mint eszközt tudjon használni bennünket!

Bori Zsuzsanna