Vájtfül Archívum

Képzeljétek, az idén is volt zenei fesztivál Kalocsán! Július nyolcadikán… igen, tudom, hogy ez már nem most volt, nézzétek el nekem ezt a „kis” késést. Azért most beszámolok róla, jó? Eegy,…keettő, …hároom…-beszámoltam… :) most pedig tényleg: Van egy olyan mondás, hogy zenéről írni olyan nehéz, mint építészetről táncolni. Hát nekem most mégis zenéről kell írnom egy bizonyos fokig, de azért megkísérelném…

Szóval ez a rendezvény egy szép szombati forró délutánon-délben kezdődött gyerekprogramokkal a város főterén. (Most tényleg ott volt. Tavaly is ott lett volna, de elmosta az eső. Az idén nem!! :) ) Az oda látogató apróságokat ugrálóvár, lufihajtogatás és arcfestés várta. A gyerekek zsivaja vidám kezdési hangulatot adott a fesztiválnak. Még az „idősebb gyerekek” is visszaszálltak egy kicsit éveik számában, és csatlakoztak a lufis sarokhoz, vagy - mint jómagam - festett pillangót kértek a kezükre. A színes programok ezen részét követte Pintér Béla a csemetékkel, aktuálisan a Foci vb című számmal. Elméletileg ugye ez is gyerekeknek szól, de szinte ugyanannyi felnőtt is hallgatta a lendületes, tánckíséretes dalokat. Az időjárás olyan volt, mint ami alapjában véve lenni szokott júliusban: eszméletlen meleg, tűző napsütés, alig mozgó levegő kevés felhővel. De imáink meghallgattattak: az égen a tenyérnyi felhőből lett akkora, hogy árnyékot adjanak nekünk.

Következő fellépő a Via Stellis nevezetű együttes volt Szegedről. Őket követte Orbit, (aki nem ismerné: Makai Máténak hívják, Baján lakik… de az az érdekes, amikor rappel…), szóval ő folytatta a közönség szórakoztatását és a keresztény értékek ismertetését. Igaz, kis szünet után, mert a Szentháromság téren álló nagytemplomban esküvőt tartottak… gratuláltunk is az ifjú párnak egy nagy tapssal.

És akkor Orbit következett, mint már említettem, rap stílusban mondta el az evangéliumot, hol a vadregényes világ, hol a farkas és a bárány példáján keresztül.

Hogy a zenei kínálat palettája színesedjen, a kalocsai gyülekezet dicsőítő csoportja következett, Istent magasztaló és imádó énekekkel, megmutatva, hogy az Urat ily módon is lehet tisztelni.

Stílusváltásként a „The last chance band” rockosra vette a figurát, melyet biztosan sokan vártak már. Angolul énekeltek… meg nagyon vagányul gitároztak.

Gyülekezetünk együttese, az Adonai Song látványos órát töltött a színpadon. Amíg a három srác énekelt, a háttérben a lányok szalagos tánccal színesítették a műsort. Azért a fiúk is kerültek háttérbe, mert a szóló balett-táncosnak kellett az egész színpad. A búcsúszámuknál szintén táncosokat lehetett látni… a megkérdezettek szerint szuper volt… :)

Ezután már lassan sötétedni kezdett, de a hallgatóság töretlenül ott ült vagy állt, és érdeklődve figyelte az eseményeket. Mc Tono és Nóri következett. Nóri énekelt, Tono rappelt, az óvodás kislánya pedig szalagos táncot mutatott be. Nagyon édes volt!

Az este utolsó fellépője a ChikenFly volt, akik igényes blues-jazz stílusban, ilyen még nem volt a nap folyamán. Este későig szólt a zene a város főterén, ami biztos azoknak jelentett többet, akik a környéken laknak, és ismerik az embereket. Én oda járok suliba, és jó volt az, hogy a járókelők, tanáraim odajönnek, megkérdezik, hogy mi ez, miért van, meg ilyenek.

Hogy mi volt ez? Keresztény zenei fesztivál. Miért volt? Hogy az emberek meglássák: az Isten élő, és a keresztények is élnek, tesznek valamit azért, hogy mások is hallhassanak Istenről. Hát azon a napon hallottak, az biztos :) .

Nem tudom, hogy te, kedves olvasó, ott voltál-e, ha igen, élmény marad számodra, azt hiszem. Valószínű jövőre is megszervezésre kerül, akkor hozz magaddal minél több barátodat, hogy sokan legyünk. Ha nem voltál ott, akkor pedig gyere el! Ha nem hozol magaddal barátot, az sem baj, mert akkor majd itt szerzel néhányat…

Tímár Anna