Dicsőítő iskola 2006
2006. július 19. | BeszámolókIdén 6. alkalommal került megrendezésre a Debreceni Szabadkeresztyén Gyülekezet által szervezett Nyári Dicsőítő Iskola. A helyszín a debreceni Lovarda épülete volt, ugyanis az eddigi évek növekvő létszáma szükségessé tette ennek a több mint 600 főt befogadó épületnek a bérbevételét.
A tábor július 8-án, szombaton kezdődött. E napon már az első kurzusok is megkezdődtek a regisztrációt követően. Az esti alkalmon a dicsőítésé volt a főszerep, amely keretében Kiss József, a debreceni Élet Gyülekezet pásztorának buzdítása is elhangzott: „Csatlakozz be Isten áramkörébe!” Ezt követően Lakatos Péter, a Debreceni Szabadkeresztyén Gyülekezet pásztora osztotta meg velünk az Isten által rábízottakat. Témája: A második ház építése.
Az első tábori nap letelte után vasárnap sokan álmosan érkeztek, a reggeli dicsőítés azonban kávé helyett is kitűnő ébresztőnek bizonyult. Házigazdaként ismét Lakatos Pétert hallhattuk, prédikációjának címe: „Változtasd meg a világot a dicsőítéseddel!”
További tanítók–tanítások: Hétfő: Kiss József – A Szent Szellem ereje, hatalma és tüze
Kedd: Perjési István – Dávid elhívása és felkenetése
Szerda: Takács Ferenc – Evangelizációs felkészítés
Csütörtök: Nemes Pál – Dávid sátora
Péntek: Folk Iván – Hűség
(A tanításokat bizonyára meg lehet rendelni a Debreceni Szabadkeresztyén Gyülekezettől: www.szabkerdebrecen.hu, érdemes!)
Szerdán délelőttől folyt az esti evangélizációra való felkészítés. Az igehirdető Takács Feri volt, aki a Budapesti Autonóm gyülekezet egyik vezetője, evangélistája. A Főtéren felállított színpadon a táborban résztvevő zenei csapatok énekeltek Istenről. A tanári csapat kezdte Isten nevének felemelését, őket követte a BPA Gospel Team, majd Bágyi Péter albumáról szólt néhány dal (többek között) Csikós Zsófi közreműködésével. A sort a budapesti Részletkérdés zenekar zárta. Nem volt hiábavaló a munkánk, hiszen ezen az estén közel 30 fő ismerte el Jézus Krisztust személyes Megváltójának. Egy hölgy, aki eddig a napig fél szemére vak volt, az ima után meggyógyult, és tisztán látott. Halleluja!
A csütörtök esti alkalmon - a hagyományokhoz híven - zenés bemutatókat láthattunk. Legelőször Debreceni Magdi által a gyerekdicsőítés kurzuson betanított dalokat, és az azokra készült koreográfiát élvezhettük. Csodálatos élmény volt, ahogyan a gyerekek örömmel dicsőítik Istent az általuk betanult énekkel, tánccal, cigánykerekezéssel.
A vonós- és fuvolakurzus együtt mutatkozott be: a táborban tanult két dal „gerincét” a vonósok adták Kovács Péter (BAGY) vezetésével, és a két dalban felváltva két-két fuvolista improvizált az ismert dallamokra (Lakatos Vera felkészítésével). Őket a dobosok követték, két csoportra osztva adták elő kis műsorukat. Az ütősök az első felvonásban szó szerint mindent ütöttek, ami a kezük ügyébe akadt. A második műsorszámban négy tehetséges dobos által előadott ritmusokat hallhattuk.
A bemutatókat ünneplés követte, hiszen az evangelizáció előtt megígértük Istennek, bármi is történik majd szerda este a város főterén, mi ujjongva, ünnepelve adunk Neki hálát a kegyelméért.
Ezen az estén - a táborban már hagyományként – a tanároktól, vezetőktől imát, próféciát kérhettek azok, aki részt vett a táborban. Hosszú sorok kígyóztak a székek között a színpad elejéig, ahol sokan válaszokat, bátorítást kaptak, és újra megérezték Isten jóságát.
Pénteken, a tábor utolsó egész napján, délben kezdődött meg a 24 órás dicsőítés, amely szombat 12 óráig tartott, szinte az utolsó akkorddal zárva az idei nyári dicsőítő iskolát. Sok tehetséges fiatal dicsőítette itt az Urat, összeszokott, és spontán alakult együtteseikkel. A jelen és a jövő dicsőítői 24 órában megállás nélkül emelték fel Isten nevét.
Akik szervezték, és akik részt vettünk a „dics-suliban”, hisszük, hogy Isten cselekedni akar közöttünk. Nem csak ebben az egy hétben, hanem a tábort követő időszakban is az otthonainkban, a gyülekezeteinkben. Az, hogy több mint 100 magyarországi és határon túli gyülekezet jött össze, tanúságot tesz róla, hogy Isten népe egységet akar, és ez meg is valósulhat. Nem csak szóban, de cselekedetben is, hiszen a debreceni Főtéren egy gyülekezetként hirdettük az evangéliumot. Áldás volt ez a tábor az egyéni életünkre, Debrecen városára, és a saját gyülekezeteinkre is.
Aki Isten, és a dicsőítés iránt nyitott szívvel érkezett erre az egy hétre, az nem csalódott.
Köszönjük ezt az egy hetet a főszervező Lakatos Péternek és a Debreceni Szabadkeresztyén Gyülekezetnek, és mindazoknak, akik imáikkal támogatták, hozzájárulásaikkal segítették ezt a fantasztikus munkát. Már alig várjuk a 2007-es Dicsőítő Iskolát!
Barabás Szilvia