Vájtfül Archívum

Ez az a könyv, amit sohasem akartam elolvasni. De úgy alakult, hogy elolvastam, és most már sajnálom, hogy nem korábban tettem, mert nem is olyan, amilyennek gondoltam. Ezért jó szívvel ajánlom nektek is!

Kezdjük az elején! A könyvvel szembeni ellenszenvemnek két fő oka volt: a cím és a borító. Belátom, hogy a cím az eredeti fordítása, ami így néz ki: I kissed dating goodbye. Mégsem volt semmi kedvem egy ilyen könyvbe belekezdeni. Az író szerint van néhány ok, ami miatt szimpatizálhat valaki egy ilyen című könyvvel, például:

• „1. Épp most léptél ki egy rossz kapcsolatból, és nem akarsz több sebet kapni. Elbúcsúzni a randevúktól nagyon jól hangzik a számodra.
• 2. Sehogy sem tudtál hozzászokni a randevúzgatás gondolatához, ezért érdekel egy másik lehetőség.
• 3. Egy rossz útra tévedt kapcsolatban vagy, amit szeretnél újra Isten határvonalai közé szorítani.
• 4. Egy nagyon jól működő kapcsolatban vagy, és kíváncsian várod, hogy miért akarna bárki is kimaradni egy ilyenből.”

De vajon tényleg tudják-e ezek az emberek, hogy miről fog szólni ez a könyv? Már a bevezetőben leírja nekünk Josh:

„Hadd jelentsek ki két dolgot, melyek segíthetnek eloszlatni a két leggyakoribb félelmet, ha arról van szó, hogy hagyjunk fel a randevúzgatással:

• 1. Nem hiszem, hogy randevúkra járni bűnös dolog. […]
• 2. Attól, hogy nem jársz randevúkra, még tölthetsz időt kettesben a másik nemmel. […]

Nem fogom azt mondani, hogy sohasem helyes időt tölteni a másik nem egyik képviselőjével. A megfelelő időben, ha tiszták a motivációink, és a körülmények nem adnak esélyt a kísértésnek, egy randevú akár egészséges is lehet.”

Na bumm. Akkor végül is miről szól ez a könyv? A szerző saját bevallása szerint:

„Ennek a könyvnek igazi témája pedig Teremtőnk terve és akarata az életünkre. Az igazi célunk nem az, hogy kitaláljuk, randevúzhatnak-e a keresztények, és ha igen, hogyan. Inkább az, hogy amint olvasod e könyvet, észrevedd azokat a területeket az életedben, amiket a randevúzás érint – hogyan bánsz másokkal, hogyan készülsz az életre a jövendőbeliddel, hogy állsz a tisztaság kérdéséhez –, és megpróbáld ezeket Isten igéjével összhangba hozni.”

Nem akarom persze az egész könyvet idemásolni, csak gondoltam, nem árt, ha a bevezetés ezen részletei ismertek, mielőtt valaki megvenné vagy nem venné meg, mert másra számít.

A másik taszító tényező számomra a borító volt. Megnéztem, nincs beleírva, hogy ki a borítótervező. Ezért merem leírni ezt, mert így nem vádolhatnak személyeskedéssel. Biztosan sok-sok jó és tetszetős borítót tervezett már az illető, és erre biztosan nagyon kevés ideje és energiája volt – mindegyikünkkel előfordul –, de ez számomra nem lett egy vonzó dolog. Főleg, miután megnéztem az eredetit, és a más nyelvekre lefordítottakét is, amik közt persze vannak rosszabbak is (hogy hol néztem meg, majd a végén elárulom).

Még két bosszantó dolog a magyar kiadásban, és ígérem, utána már csak dicsérni fogom. Az egyik, hogy elbírt volna egy korrektort, vagy ha volt is, akkor még egy korrektúrafordulót, mert így folyton be kell csukni félig a szemünket a bosszantó helyesírási vagy épp fordítási bakiknál. (A könyvből a fent idézett részeket sem betű- és szóhűen írtam le, hasonlítsátok össze a könyvben lévővel, és azután dobáljatok rám köveket a „pontatlan” idézésért!) A másik hasonló csúnyaság a tördelő lelkén szárad: a fattyúsorokból kosárnyit lehet gyűjteni. Nem kellettek volna.

És most jöjjön a dicséret! Tudjátok, ki ajánlja a könyvet az előszóban? Rebecca St. James . 1997-ben adták ki, tehát majd tíz évvel ezelőtt ajánlotta. Ahogy az azóta eltelt időt és eseményeket nézzük az életében, elég hiteles ajánlónak tűnik, vagyis nem azért írta, hogy jó, mert azt illett, hanem mert valóban tartja magát a könyvben leírtakhoz.

„Már régóta ugyanaz a véleményem a találkákról, mint Joshnak (e könyv írójának, aki egyben a barátom is). […]
Ekkor olvastam el ezt a könyvet. Azonnal úgy éreztem, hogy Isten bátorságot önt belém Josh szavain keresztül.
Azt hiszem, még sosem olvastam ennél őszintébb és hitelesebb vallomást. […]
Koránál fogva (épphogy túl van a serdülőkoron) jól tudja, miről beszél.
Nagyon szeretem az írásában azt, hogy mindent a Biblia tükrében vizsgál. Miután évek óta ismerem őt, elmondhatom, hogy ‘nemcsak prédikálja a vizet, de issza is’” – írja Rebecca.

A fiatalember a könyv írásakor 21 éves volt. Szóval ne higgyétek, hogy egy begyöpösödött alak, aki „savanyú a szőlő” alapon otthoni unalmában körmölte le nézeteit! Az azóta eltelt tíz év alatt meg is házasodott, két kisgyermeke is született. És Isten előtti őszinteséggel kijelentheti, hogy amint megértette Isten szavát az életében, bűneit megbánva tiszta útra lépett a másik nemmel való kapcsolat (akár gondolati is!) terén. Tiszta volt az udvarlása, a házassága, a családja. Nem vágysz erre? Ha nem, akkor sok szenvedést készítesz elő magadnak és a veled kapcsolatba kerülőknek. Ha igen, úgy olvasd el ezt a könyvet, mert segíthet megvalósítani ezt a vágyadat!

Mindenkinek ajánlom, aki még nem él házasságban! Nem csak abban segít, hogy majd hogyan válassz, hanem abban is, hogy már most, amikor talán semmi kilátásod nincs még a párkapcsolatra, hogyan készülhetsz rá tevékenyen (itt ne a kozmetikumokra gondolj! Istennek fontosabb tervei is lehetnek az életedben…).

Az a „kinti” világ, amit saját környezetéről, az amerikai (keresztyén) fiatalokról és találkáikról fest elénk Josh, nagyon remélem, hogy még csak fenyegető jövő, és egyelőre nem magyar valóság. Ha beköszönt hozzánk is ez az ágról ágra szállós idő, ami Isten előtt semmit se ér, mennyivel jobb lenne felkészülve várni, és nem besározódni!

Josh azóta több könyvet is írt az udvarlásról, házasságról, házaséletről. Rendkívül közvetlenül, fiatalosan, könnyen érthetően ír, nem „írószerűen”, hanem mint egy közeli barát, aki nagyon szereti Istenét, engedelmes akar lenni, és erre tanít bennünket is.

Megtudhattok róla többet is a www.joshharris.com címen.

Szóval ne féljetek kézbe venni ezt a könyvet, mert nagyon jó! Ja és van benne egy álma is, amiből azóta film is készült…

Szommer Hajnalka