Újratöltés Velencén
2002. november 3. | BeszámolókVelence, Baptista gyülekezet és Iskola, 2002. november 1-3.
Ki gondolta volna, hogy eljön egyszer ez is: baptista szervezésű rendezvényen, Hit Gyülekezetes zenekar koncertje alatt, reformátusok és pünkösdiek is együtt ünnepelnek? Velencén ezen a hétvégén ez történt. Pedig egy átlagos konferenciának indult: fiataloknak és ifjú házasoknak hirdették meg az “újratöltődés” reményében. Azt hiszem sikeresen.
Az esemény péntektől vasárnapig tartott, ám jómagam úgy terveztem csupán szombat este megyek el, megnézni az Ámen együttest. Aztán mégiscsak azon vettem észre magam, hogy már pénteken ott vagyok. Sebaj, gondoltam, este majd hazamegyek, s másnap délután eljövök újra. Az események sűrűjében viszont legközelebb meg már arra eszméltem, hogy az imaház alagsorában vagyok egy emeletes ágyakkal telerakott szobában, ráadásul azzal a szándékkal, hogy itt fogok aludni. Szombat este aztán végül tényleg hazamentem, de addig még sok minden történt.
Az egész hétvégén a dicsőítést Gál Dávid vezetésével a Hajnalpír Baptista Gyülekezet dicsőítő csoportja végezte, a pénteki alkalom is ezzel kezdődött. Az énekek után Rácz Lajos tartott előadást az Atya gondviseléséről. Ezt követően - a vacsora után - jött az est fénypontja, az újjáalakult Agape zenekar koncertje. Debreceni Istvánék gondoskodtak arról, hogy jó legyen a hangulat: már amikor megjelentek a színen rögtön leszögezték, hogy ez bizony egy koncert lesz, amit nem ülve szokás végignézni, úgyhogy gyorsan keljünk fel, s likvidáljuk a székeket :) A hangulat és a hőmérséklet pedig egyre jobban emelkedett. A repertoárban elsősorban dicsőítő jellegű dalok voltak, melyek elementáris erővel szóltak. Nagyon jó volt az ének és a zenészek is teljes beleéléssel játszottak, gyorsan meg is rendeltem utána a koncertről készült videofelvételt.
A szombati nap fő előadója Nagy Péter volt. Többen is felkészítettek rá, hogy jó hosszú előadásra számítsak, amit alátámasztott a programban a prédikációnak szánt 3 óra is. Mivel azonban némi késéssel kezdődött csak el, így meg kellett elégednünk - számításaim szerint - 2 óra 52 percnyi beszéddel, mely alatt Isten eljövendő munkáiról hallhattunk. Délután volt még egy előadása a pásztói Hit Gyülekezete pásztorának, az adás és az igéhez való viszony témájában, ez azonban már jóval rövidebb volt :)
Az esti alkalom nem a helyi baptista gyülekezet imaházában volt - mint ahogy maga a konferencia, hanem egy iskola tornatermében. Mikor átértünk a helyszínre és beléptünk a terembe, rögtön egy bazinagy színpaddal találtuk magunkat szembe Húha, itt aztán nagy zúzás lesz - gondoltam magamban. A koncert előtt még Ruff Tibor tartott egy rövid előadást a Szentlélekről, majd következhettek Pajor Tamásék! Nem is csalódtam az Ámenben, nagyon jól szólt, alaposan ki lettek használva a hatalmas hangfalak. Felcsendültek az újabb számok (Tékozló fiú, Lesz mégis, Felszabadítasz, Valaki apunak szólít stb.) mellett a régi klasszikusok is (Magyarország fölött, Vége van, TV-terror), de voltak egész új dalok is, amiket eddig még nem ismertem.
Vasárnap délelőtt úrvacsorai istentisztelettel még folytatódott a konferencia, én azonban már szombat este hazamentem. Nagyon tetszett a hétvége, örültem, hogy végül két napot is maradtam. Jók voltak az előadások, de még jobbak a koncertek, a legjobban mégis annak örültem, hogy tényleg sok felekezetből voltunk együtt, de senki sem azt nézte, hogy honnan jött a másik, hanem, hogy a Megváltónk ugyanaz. És azt hiszem ez lenne a kereszténység lényege.
Rencsényi Áron