Vájtfül Archívum

Fűre lépni szabad. Esős vasárnap. A Kőszívű ember fiai… és még számtalan nagysikerű film, valamint sok színdarab főszereplője, a Thália színház tagja Polónyi Gyöngyi, aki nemrégen Debrecenben járt. Nem színházi fellépésre érkezett, hanem a Keresztény Üzletemberek helyi csoportjának volt a vendége. Azért jött ide, hogy beszámoljon arról, mit tett Isten az életében.

- Amikor Debrecenbe hívták, vonakodott elfogadni az invitálást, viszont, amikor megtudta, hogy a rendezvényen elsősorban személyes vallomást várnak hitéről, azonnal igent mondott. Annyira friss, vagy éppen annyira régi az Istenben való hite, hogy ezt ilyen boldogan osztja hallgatóságával?

- Nézze, aki egyszer megtapasztalta, hogy Isten mennyire szereti Jézus Krisztus által, annak nem lehet, hogy ne beszéljen erről. Az én egész életem nagyon sikeres volt, hiszen első nekirugaszkodásra felvettek a színművészetire. Ezt követve már főiskolás koromban - több filmfőszerep, majd a színházi szerződések, előbb a Nemzetibe, majd a Tháliába. Isten szünet nélkül ajándékozott, csak én nem tudtam, hogy ez Tőle van. Töretlen volt a pályám, de - úgy öt évvel ezelőtt lelki válság következett be az életemben. Elkezdtem bizalmatlanná válni kollégáimmal, családommal szemben. Úgy éreztem méltatlanul bánnak velem, s állandóan sértve éreztem magam. Egyre gyakrabban kerestem másokban a hibát, ugyanakkor ettől a helyzettől szerettem volna megszabadulni. Az egyik este a lakásomban leborultam és szinte kiáltottam az Úrhoz. Ahhoz az Istenhez, Aki addig számomra közömbös volt. Ő nem nézve a múltamat, kegyelmesen vigasztalt. Pár nap múlva már küldte a «követét», egy régi barátnőm személyében, aki elhívott egy gyülekezetbe. Azóta folyamatosan hallgatom az igét. Tapasztaltam, hogy a bibliaolvasás, a gyülekezeti közösség, az imádkozás milyen nagy erőt jelentenek a mindennapos harcokban.

- Nyilván ez azt jelentette, hogy az élet dolgait kezdte más megközelítésből látni, de emellett - gondolom sok időt is igényel a keresztény élet. Nem voltak emiatt konfliktusai a színházban?

- Körülbelül három évvel ezelőtt - amikor már igazán megtért ember lettem - az egyik színdarabban volt egy olyan szövegem, amelyet már hitem szerint nem mondhattam el Jézusról. Nem volt ez káromlás, de olyan gondolat volt, amit én már nem közvetíthettem. Ezt közöltem a rendezővel is, hiszen akkor már arra is kész voltam, ha Isten akarja otthagyom a színi pályát. Legnagyobb meglepetésemre az eset vége nem szerződésbontás volt, továbbra is a színháznál maradtam. Számomra ez a történet azt jelentette, ha hűséges vagyok, odaadom az irányítást Isten kezébe, akkor Ő a legváratlanabb helyzetben és időben megjelenik kegyelmével és megoldást hoz.

- Nem túl sokat kockáztatott és adott fel a hitéletéért?

- Nem, egyáltalán nem. Hiszen mindent Istentől kaptunk, csak a bűn megjelenése óta ezt nem akarják belátni az emberek. Mi csak a saját elképzelésünk, természetünk, vágyaink szerint akarjuk megoldani az élethelyzeteket, s ezeket sokszor erőszakos módszerekkel tesszük, hol magunk, hol mások ellen. Hiába a jó szándék, a szép tervek, nézzük meg, ma miről szól a világ. Szerencsétlenségről, gyűlölködésről, irigységről - tovább idézve a Bibliát - lesznek az emberek magukat szeretők, vagyis arról szól a világ, amiről Isten nélkül szólhat. Arra lettünk teremtve, hogy az Isten dicsőségére és embertársaink szolgálatára éljünk. Ez a teljes élet! Az ember ebből kilépett. De nem csodálatos, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása által mindenkinek fel van kínálva a kegyelem?! Kivétel nélkül mindenki, saját akaratából visszakerülhet az eredeti állapotba. Jézus köztünk élt, hogy megérthessük Istent.

- A mai időkben igen meglepő lépésre szánta el magát; ez év nyarától felmondta a szerződését a Tháliánál. Mik a tervei?

- Nekem nincs különösebb gondom a színészettel, de Isten bennem azt végezte el, hogy nem adhatom a testem, a szám olyan dolgoknak, amik nem Szerinte valók. Tudom, hogy Isten megmutatja számomra az utat. Ha az előadóművészi pálya az ahol szolgálhatok, akkor azt teszem. Addig pedig végzem a jelenlegi munkám és azt, amit az Úr rám bízott fél éve; bibliaórákat és lelki gondozást végzek az Evangéliumi börtönmisszióban, valamint a hárshegyi kórházban az alkoholisták, drogosok között.

Szeretnék hálás gyermeke lenni Istennek és szeretném, ha nagyon sok ember megérthetné Füle Lajos versének gondolatát: «…keresztre írott szenvedésen át, viszonozhatatlan, mély szerelmével fut az Isten az ember után…»

Polónyi Gyöngyi