Vájtfül Archívum

A civil vallás, a rakománykultusz és a kereszténység. Avagy lakozhat-e a szívedben egyidőben Jézus is, és a gyűlölködés is?

“Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved hogy élsz, pedig halott vagy. […] ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire, de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen.”
(Jelenések 3:1, 17)

Szinte mindenkinek megvan a kész válasza arra, hogy kire vonatkoztatható ez az idézet. A pünkösdi mozgalmak hívei szerint egyértelműen a katolikus egyház hiszi magát gazdagnak, holott szegény. A konzervatív evangélikusok egy része pedig úgy véli, hogy ez inkább az új karizmatikus mozgalmak híveire vonatkozik. Szerintem viszont felesleges egész csoportokat keresni, akiket azonosíthatunk Szárdisz és Laodícea hívő közösségével. Elég csak önmagunkat megvizsgálni, hogy hívő életünk folyamán nem estünk-e bele például az önelégültség csapdájába, vagy ha valaki az életmódunkat párhuzamba állítaná az Újszövetséggel, akkor vajon minket keresztényként kategorizálhatna-e?

A minap például egy magát kereszténynek valló száját egy számára enyhén szólva nem szimpatikus egyén számlájára a következő minősítés hagyta el: “az egy zsidópárti gané”. Az első döbbenet után nagy szomorúság fogott el, hiszen egy ilyen kijelentés lábbal tipor számtalan újszövetségi igét. Nemhiába írta már Pál apostol, hogy “miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között” (Róm. 2:24). Hiszen kiegészítve Pál felsorolását¹ hozzátehetnénk: aki hirdeted, hogy szeresd ellenségedet, gyűlölködsz, aki hirdeted, hogy Krisztusban nincs különbség az emberek között, rasszista vagy?²

Mi is lenne az evangéliumi hozzáállás, még akkor is, ha igaz, hogy a fentebb említett személy mindig keresztbe tesz az őt így minősítőnek? “Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.” (Lukács 6.27). Hiszen: “aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. (Máté 5:22).³ És akinek kétsége lenne afelől, hogy ki az ő atyjafia/felebarátja az olvassa el az irgalmas szamaritánus történetét (Lukács 10: 29-37).

Ennek tudatában, hogy hallhatunk hát úgynevezett keresztények szájából annyi másokat becsmérlő, másoknak rosszat kívánó beszédet? Bizonyára az az oka, hogy valahol útközben elveszett a kereszténység, és az amiben most él már csupán bitorolja a keresztény elnevezést, és valójában civil vallás, esetenként keveredve egy kis rakománykultusszal.

Mit is neveznek civil vallásnak? Általában minden kultúrának vannak olyan elemei, amelyek vallási tartalmúak, mindenki által elfogadottak, de nem kapcsolódnak egy meghatározott egyházhoz. Egyfajta polgári vallás ez, az egyes vallások eltérő elemeitől megtisztított deista hit, amely az állam iránti polgári lojalitást biztosítja, és főleg az eskütételnél, az állami ünnepeken és egyéb politikai rituálékban jelenik meg. Ezért zárja pl. az amerikai elnök nagyobb beszédeit azzal, hogy “God bless you!” (Isten áldjon benneteket!), és ezért szerepel a dolláron az “In God We Trust” (Istenben bízunk) jelmondat. A civil vallás a népi hagyományokból építkezik, összetartó erő benne a közös múlt, de a valódi keresztény hit és erkölcs igen távol áll tőle. Vigyázzunk hát, hogy ne keverjük össze a civil vallást a kereszténységgel, mert a kettő nem ugyanaz! Ha hitünk központjában a hagyományok állnak (akár egy ország, vagy egyház évszázadokra, akár egy gyülekezet néhány évtizedre visszatekintő hagyományai) és nem az élő Isten, akkor ezt nem nevezhetjük kereszténységnek, csupán egy civil vallásnak.⁴

Ha kereszténynek vallod magad, akkor vizsgáld meg életedet⁵, nehogy azok között legyél, akikkel a következő párbeszéd fog lezajlani: “Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétálunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
(Máté 7:21-23)

A rakománykultusz/cargokultusz a nyugat-csendes-óceáni szigeteken jelent meg. Azt hirdették, hogy bizonyos rítusok elvégzése esetén teherszállítmány fog érkezni az égből, és ezután a fehérek el fognak tűnni, és visszatérnek a bennszülöttek ősei. Úgy hitték, hogy ha betartják a rítusokat, akkor elérkezik egy új kor, amelyben élvezhetik a fehér betolakodók anyagi jólétét, miközben minden másban folytathatják hagyományos életmódjukat. A szállítmány (angolul “cargo”) olyan javak voltak, amilyeneket a nyugati emberek hozattak a szigetre. A bennszülöttek, akik addig teljes elszigeteltségben éltek, úgy hitték, hogy a fehérek gazdagságának forrásai a rejtélyes repülő tárgyak. Logikus volt hát számukra, hogy azokat rituális módszerekkel a saját irányításuk alá akarták vonni, úgy, hogy közben megőrizzék saját szokásaikat. Ezért faragtak kis fa repülőgépmodelleket vallásos szertartásaikhoz.

Ez tehát a rakománykultusz. Nevetségesen hangzik? Nos, mielőtt nagyon belemerülnénk a nevetgélésbe nézzünk egy kicsit körül a saját portánkon is. Ha a hitünk központjában nem Isten áll, hanem csak az ajándékai, akkor az bizony közelebb áll a rakománykultuszhoz, mint a kereszténységhez.

Az Újszövetség nem azt ígéri, hogy fogadd el Krisztust, és attól kezdve az élet csupa habostorta, hanem azt mondja, hogy mindenkinek fel kell venni a saját keresztjét.⁶ Az afféle hozzáállás, hogy ha hited van, mindent meg fogsz kapni, amit megkívánsz nincs-e ellentétben azzal a kijelentéssel, hogy ne szeressük a világot és azt ami abban van?⁷ Hol is kell kincseket gyűjteni az Újszövetség szerint?⁸ Nem olvashatod a Bibliát úgy, hogy csak azokat az igéket veszed figyelembe, amelyek éppen kedvedre valók. Természetesen nem semmittevésre szeretnék buzdítani⁹, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem lehet cél sem az anyagi javak halmozása¹⁰, sem a dicsőség hajszolása¹¹, vagy egyes emberek istenként való imádata.¹²

Végezetül pedig, ami a cikk címében feltett kérdést illeti, szerintem nincs olyan, hogy keresztény mismás*. Mert valami vagy mismás, vagy kereszténység. És az evangélium szerint útból is csak a széles és a keskeny van, és nincs köztük semmilyen összefonódás. Csak két út közül lehet választani. És azt ugye tudjuk, hogy melyik hova vezet.¹³ Ha tehát valamit nem evangéliumi módon teszünk, akkor azt ne próbáljuk meg különféleképpen igazolni, hanem ismerjük el, hogy akkor, ott, abban elbuktunk, és nem úgy viselkedünk mint ahogy egy kereszténynek kellett volna. Mert attól, hogy mások is azt csinálják, mert hogy “emberből vagyunk”, attól az még nem válik igazolható keresztény viselkedéssé.

*mismás = bizonytalan egyveleg

Benedek Laura

Jegyzetek:

¹ “ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? Aki azt mondod, hogy ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?” (Róm. 2:21-23)
² “Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem csak Krisztus van.” (Kol. 3:11)
³ “Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete.” (1Ján. 3:15). “Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás, legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.” (Ef. 4:31). “Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Máté 7:12).
⁴ “Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem… Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.” (Márk 6:6-8)
⁵ “minden fát a gyümölcséről lehet megismerni…. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” (Lukács 6:44-46)
⁶ “Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” (Márk 8:34)
⁷ “Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is: de aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké.” (1Ján. 2:15-17)
⁸ “gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben,… mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:20-21)
⁹ “…némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek… a lelkükre kötjük, a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. (2Thessz. 3:11-12)
¹⁰ “Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.” (1Tim. 6:8-9)
¹¹ “Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor. 4.7)
¹² “‘Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!’ …áldozatot akart bemutatni nekik… ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak: ‘Emberek miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez.” (ApCsel. 14:11-15)
¹³ “Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7:13-14)