Vájtfül Archívum

Az Újszövetség a Heródes királyi család három különböző tagjáról tesz említést, akik különböző korban uralkodtak Izraelben. Érdekes megfigyelnünk azt is, hogy Isten mindhármuknak adott egy esélyt a megtérésre. De ők nem használták ki a lehetőséget. Pedig mindegyiküknek csak egy lépést kellett volna megtennie.

Isten mindenkinek adott egy esélyt

A bevezetőben említett három személy közül Júdea királyát említeném meg elsőnek, akit Nagy Heródesnek jegyzett fel a történelem. Az ő uralkodásának ideje alatt született meg a világ Megváltója (Lk 1,5), Jézus Krisztus. Heródes,első kézből tudhatta ezt meg, hiszen a napkeleti bölcsek, és az írástudók is egyértelműen tudtára adták. De ő a hatalmát féltette és még a tömeggyilkosságtól sem riadt vissza.

Az sem volt titok, hogy Heródes (Antipász) a negyedes fejedelem (Nagy Heródes hetedik fia volt) kedvelte Keresztelő János társaságát és szívesen időzött vele. János viszont nem restellte nyíltan kimondani: ”Nem szabad együtt élned a te testvéred feleségével!” (Mt 14,4). Amikor azonban barátságuk próbára lett téve, és döntenie kellett, Keresztelő János és Heródiás lányának kérése között, ő ez utóbbit választotta. Hogy mennyire nem volt emiatt - később - tiszta a lelkiismerete, egyértelműen láthatjuk a Máté 14,1-2 versekben.

A hatásos bizonyságtétel legszebb példáját láthatjuk az Apostolok cselekedeteinek 26,1-28 verseiben. Pál a zsidók halálos fenyegetésének közepette felhasználja az alkalmat és megvallja hitét, miközben a római helytartó (Fesztus) bolondnak tartja és - ami nekem nagyon tetszik, - arra kényszeríti Agrippa királyt, hogy színt valljon. „Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek!” (ApCsel 26,28)

Mi jelent egy perc késés?

Sok évvel ezelőtt volt egy karórám, ami egy kicsit késett. Nem sokat, úgy egy-két percet hetente. Többször is elvittem az órásmesterhez, de nem tudta beállítani. Úgy gondoltam nem olyan vészes az a kis időeltolódás, hát nem dobtam el.

Egy alkalommal, vonattal kellett utaznom egy közeli kisvárosba. Annak rendje és módja szerint kimentem a vasútállomásra, megvettem a jegyet és kimentem a peronra. Úgy gondoltam van még időm. Amint kiléptem, az „én vonatom” ajtajai éppen zárultak és a vonat máris elindult.

Ott álltam tehát a vasútállomáson, zsebemben az érvényes vonatjegy és a vonatom elindult a cél felé. Csakhogy én nem ültem a vonaton. Majdnem elutaztam!

Egy majdnem keresztény

Van egy fiatal barátom, aki évente legalább öt-hatszor felhív telefonon, és közli velem milyen problémái vannak. Egyúttal kéri az imámat is. Néha még az is eszébe jut (sajnos nagyon ritkán), hogy beszámol az ima meghallgatásokról is. Amikor személyesen felkeres és beszélgetünk, mindent elfogad és elhisz, ami a kereszténység lényegét illeti. Csak éppen odáig nem jutott még el, hogy kilépjen felemás életéből, döntsön Jézus Krisztus mellett. Persze kereszténynek vallja magát, de szerintem ő is csak majdnem keresztény . Nagyon félek, hogy sohasem jut el a célba!

Statisztikák

Nemrég egy tévéműsorban valamelyik egyház vezetője arról beszélt, hogy Magyarországon - még napjainkban is, - a lakosság 74% kereszténynek vallja magát. Persze ezek közül sokan maguk is bevallják, hogy semmiben sem hisznek, de akadnak elkötelezett hívők is; a „majdnem” keresztények sokaságáról nem is szólva.

És a rokonságunk, baráti körünk? De sokan mondták már nekem: Tudod, szép és jó dolog a kereszténység, de hát a munkám, a család. Pénzt kell keresni! Ha már mi nélkülöztünk annakidején, legalább a gyerekeknek legyen meg mindenünk. Nincs időm Istenre. Talán, majd – ha megöregszem.

Mutatni vagy élni?

Mit tehetünk mi keresztények annak érdekében, hogy ez megváltozzon, és mit tehet az egyház? Sokszor hallom amint egyes gyülekezeti vezetők oktatják az újonnan megtérteket és fiatalokat: Mutassátok meg ennek a világnak, hogy ti különbek vagytok, mint ők! Hát, ami azt illeti a mutogatás az már elég jól megy, de vajon erre tanít bennünket Isten Igéje? Úgy vélem sokkal hatásosabb evangélizáció az, amikor a példás keresztény életünk beszél helyettünk. Erre buzdítanak bennünket a Máté 5,19 sorai is: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”

Egy ismert lelki vezetőtől hallottam egy találó figyelmeztetést, ami így hangzik: Akkor beszélj, ha kérdeznek, de olyan legyen az életed, hogy kérdezzenek!

Erre kérjük a Szentlélek erejét!

Arnold Ernő