The Last Chance Band
2006. április 11. | Hazai előadókA bajai Last Chance Band két éve színesíti a hazai keresztény könnyűzenei palettát blues/rock and roll stílusú zenéjükkel. Mivel eddig keveset lehetett hallani felőlük. ezért készítettünk velük egy bemutatkozó interjút, melyből azon kívül, hogy megismerhetitek magát az együttest, fontos gondolatokat olvashattok a hazai keresztény zene helyzetéről is.
- Ha jól tudom már két éve működik az együttesetek, mégis viszonylag keveset lehetett eddig hallani rólatok. Mesélnétek arról, hogy mikor és hogyan alakult meg a csapat?
- Igen, jól tudod. Két éve alakultunk. Hosszú lenne elmesélni hogy is állt össze a csapat. Röviden csak annyit, hogy Timó, az egyik gitáros és Jocó, a dobos egy alkalmilag összeállt zenekarban találkoztak 2003-ban Baján, a SOZO Fesztiválon. Egy évvel később Jim Stewart, a zenekar vezetője zenészeket keresett a zenekarához. Közös ismerősök révén találkoztunk. Megkérdezett tudnék-e zenészeket toborozni. Egy-két héten belül ott álltunk hatan startra készen. A létszám négyre redukálódott, mert ehhez a stílushoz ez a felállás jobban passzol.
- Bemutatkoznátok röviden, kikből áll a csapat, milyen hangszeren játszotok és mivel foglalkoztok a hétköznapokban?
Jim Stewart – szólógitár, ének. Ő a zenekarvezető, s egy bajai gyülekezet lelkipásztora.
Makaji Timotej – szólógitár. Baján él, édesapja vállalkozásában dolgozik.
Lukács Attila – basszusgitár. Sport-Horgász boltja van. Budapesten él.
Schafarek József – dob. Takarító vállalkozása van. Budapesten él.
- Megfogalmaztatok konkrét célokat az induláskor? Olyanokra gondolok, hogy kifejezetten a nem hívők megszólítása, vagy éppen a hívők felé való szolgálat, esetleg egyszerűen csak a zeneszeretetetek hozott össze benneteket?
- Mindhárom tényező szerepet játszott a zenekar megalakulásában. Nagyon szeretjük a jó zenét. Célunk mindazok minél szélesebb rétegeihez eljuttatni az evangéliumot, akik még nem ismerik az Urat. Ugyanakkor keresztény közösségekben, rendezvényeken is szeretnénk játszani..
- Hogyan született, ki találta ki a nevet? Voltak más ötletek is?
- Nevünk az egyik dal címéből ered. Legtöbbször ezzel a dallal kezdjük a koncertjeinket. A dal címe: Last chance boogie – azaz Utolsó esély boogie. A dalszövegben Noé idejéről hallunk. Az özönvíz előtt az embereknek utolsó esélyük volt a menekülésre a bárka, ők azonban nem hallgattak a figyelmeztetésre. Magunk is tapaszaljuk, hogy ma már az utolsó időket éljük. Nincs már mire várni, a világnak már csak egy utolsó esélye maradt a megmenekülésre, s ez maga Jézus Krisztus. Az előző név ötlet a Final Call volt. Jogos a kérdés, miért nem valami magyar hangzású nevet viselünk. Mivel a gitáros-énekes Jim amerikai, és a dalok is angolul hangzanak el, talán nem annyira disszonáns ez a név egy egyébként többségében magyar tagokból álló zenekarnak.
- A stílus kérdésére általában azt a választ kapom, hogy vagy sok mindennek a keveréke, vagy teljesen meghatározhatatlan, mégis felteszem újra és újra… Szóval milyen zenei stílust képviseltek?
- Erre a kérdésre nálunk egyszerű a válasz. Bluest és Rock and Rollt játszunk. Repertoárunk főleg Darrell Mansfield, Darrell Evans és a Third Day dalaiból áll. Saját szerzeményeket is szeretnénk játszani. Jimnek több mint húsz dala várja félkészen, hogy meghangszereljük, és kidolgozzuk. Erre azonban az elmúlt két évben még nem volt időnk. A zenekar egyik fele bajai, a másik fele budapesti, így nem tudunk heti rendszerességgel próbálni. Ennek ellenére a közeljövőben szeretnénk ezeket a dalokat is kidolgozni.
- Miről szólnak ezek a még meghangszerelés előtt álló dalok?
- Hogy miről szólnak? Olyan dolgokról, amikről egy Jézusban hívő ember gondolkodik nap mint nap. Isten csodálatos és felülmúlhatatlan személyéről, szeretetéről, megváltásról, kegyelemről. Érzésekről, élményekről, amiket Istenben tapasztaltunk meg. Gyakran megfogalmazódnak egyik másik dalban olyan gondolatok is, amelyek Istent még nem ismerő emberekhez szólnak. Ezzel persze nem sok újdonságot mondtam, de hát mi másról is szólnának a dalaink?
- Hogy álltok a koncertezéssel? Milyen gyakran van fellépési lehetőségetek? A közönségtől milyen visszajelzéseket szoktatok kapni?
- Eleinte kevés helyen játszottunk, hiszen még nem ismertek minket, újak voltunk a palettán. Aztán egyre többen hallottak minket. Idén már jóval több lehetőséget kapunk, mint egy éve. Ez annak is köszönhető, hogy ahol már játszottunk, oda vissza-visszahívnak. Új lehetőségek is megnyílnak a zenekar előtt. Játszunk szabadtéri rendezvényeken, klubokban, művelődési házakban, zenei fesztiválokon, és gyülekezetekben. Nagyon örülünk, hogy nem keresztény rendezvényeken is koncertezhetünk, mert bár nagyon jó hívő testvérek előtt játszani, legalább annyira örömteli még meg nem tért emberekkel megosztani az evangélium üzenetét a zene segítségével. Valószínűleg lehetőséget kapunk, hogy börtönökbe is vihessük az örömhírt az ott élő, büntetésüket töltő embereknek.
- Milyen terveitek vannak a közeli vagy akár a távoli jövő tekintetében?
- Szeretnénk, ha Isten használna bennünket az evangélium terjesztésében. Az ő terveit kell követnünk. Jó lenne a lehető legtöbb helyre elvinni az örömüzenetet.
- Sok panaszt hallani, ha a magyar keresztény zenéről van szó… Ti hogyan látjátok, milyen véleménnyel vagytok a hazai színtérről? Jó úton járunk, vagy van még mit javítani?
- Ez egy nagyon kényes kérdés. Nehéz úgy beszélni róla, hogy közben senkit sem bántsunk meg akaratunkon kívül. Legalább annyira fontos viszont őszintén beszélni. Volt egy időszak a magyar keresztény „könnyűzenei” életben, amikor még nagyon új volt minden, amikor még nem voltak tapasztalatok. Ki kellett taposni egy még nem létező utat. Bár még mindig az elején vagyunk sok mindennek, de ideje kicsit másképp gondolkodni a „keresztény zenéről” Azért tettem idézőjelbe, mert sokan úgy gondolkodnak, hogy a keresztény zene egyfajta zenei stílus. Szerintem ez hibás megközelítés. A keresztény zenébe sok stílus belefér. Attól lesz keresztény egy zene, hogy a megszólaltatói alárendelik tudásukat és egész személyiségüket Istennek, az Ő céljainak. Visszatérve az alapkérdésre. Most már itt az ideje egy minőségi váltásnak. Nem szabad úgy gondolkodnunk, hogy a keresztény zenében a gyengécske minőség is jó, mert Isten úgyis megáldja. Persze, ha valaki otthon dicséri az Urat akár egy szál gitárral, vagy anélkül, kevés zenei tudással azzal semmi baj nincs. Hiszem, hogy Istennek kedves, amikor szívünkből viszünk elé áldozatot, ez esetben pl. a dicséret áldozatát. Ugyanez igaz egy közösség életében is. Ha egy keresztény közösségben nincs komoly zenei tudással rendelkező team, annak sincs semmi jelentősége. Nem a zenei minőség határozza meg a szellemi minőséget. Magam is átéltem már komoly szellemi élményeket az Úr jelenlétében dicsőítés alatt, egyszerű zenei háttérrel. Ennek az ellenkezőjéről is van tapasztalatom. Profi zenei teljesítmény és tudás, jó felszerelés, jó hangszerek, stb. mögötte viszont alacsony szellemi tartalom. Amikor azonban ki akarunk állni az emberek elé akár keresztény, akár nem keresztény rendezvényen, ott adnunk kell a minőségre. Ez egyfajta felelősség. Természetesen nem öncélú, magamutogató virtuozitást értek ez alatt. A jó minőségű zene felé kell haladnunk egyre inkább. Vannak már kiváló képviselői a minőségi keresztény zenének Magyarországon is, és ezek száma szerencsére szaporodik, de azért van még bőven mit tenni ennek érdekében.
- Köszönöm az interjút! Van még valami, amit hozzátennétek az elhangzottakhoz?
- Mi is köszönjük a lehetőséget arra, hogy bemutatkozhattunk. Remélem sokatokkal találkozhatunk személyesen a közeljövőben valamelyik koncertünkön. Látogassátok meg honlapunkat, melynek címe: lastchancebaja.uw.hu. Itt találhattok friss információkat rólunk és a koncertjeinkről. Isten gazdag áldását kívánjuk mindnyájatok életére.
Rencsényi Áron