Kövi Szűz Mária Plébánia
2006. április 9. | Mórják, a Titokzatos HívőNéhány héttel ezelőtt igencsak megdöbbent egyik ismerősöm, miután megtudta, hogy mindig máshová megyek istentiszteletet hallgatni. Megpróbálta gyengéden érzékeltetni velem, hogy ez így nem helyes. Vitáztunk egy darabig arról, hogy szükséges-e egy meghatározott egyházhoz tartozni vagy sem, arról is, hogy lehet-e Istent gyülekezethez tartozás nélkül követni. Végül lezáratlanul hagytuk a témát, de ajánlott nekem egy katolikus atyát, és a plébániáját, hogy nézzem meg, mert szerinte jó. Így hát elmentem megnézni a Pál Feri atya által tartott összejövetelt a Kövi Szűz Mária templomban.
Péntek este, fél nyolckor kezdődött az összejövetel: úgy döntöttem, hogy bepillantok a katolikus ifjúsági életbe is. Amikor az ismerősömmel megérkeztünk az ifjúsági terembe, kissé „rémisztő” látvány fogadott: rajtunk és egy lányon kívül még senki sem érkezett meg! Feszülten, szorongva töltöttem a következő perceket, kíváncsian, hogy mi fog történni: elmarad az ifjúsági, vagy csak ilyen sokan késnek? Nemsokára megérkeztek az első emberek, és úgy tűnt, hogy mégis meg lesz tartva az összejövetel, bár a hangulat továbbra is kicsit nyomott volt, és kínos csend vett minket körül.
Úgy húszan jöhettünk össze (akkorra már néhányan beszélgettek, de mégse volt igazán jó kellemes, oldott a hangulat), amikor megkezdődött az alkalom. Feri atyában egy megnyerő arcú, kedves hangú embert ismertem meg, aki nagyon egészségesen gondolkodik. Régi negatív tapasztalataimat egy mozdulattal söpörte el, mintegy szabad utat engedve a katolikus út másfajta megítélésének.
A pénteki alkalom után már nagyon vártam a vasárnapot. Az este hat órai misére mentem (1033 Budapest, Szentendrei út 69-71.) .
Milyen jellegű összejövetelt látogattál?
A hat órai misét.
Mennyire volt megtelve az épület?
Minden ülőhely foglalt volt, aki késett annak állni kellett
Köszöntött bárki is személyesen?
Igen, ismerősöm.
Az ülőhely kényelmes volt?
Nem igazán. Egyszerű fapad volt, agyonnyúzott párnával.
Hogyan írnád le a szolgálat előtti légkört?
Huh. Amikor megérkeztem, akkor az idős hölgyek imákat, rózsafűzért mormoltak, halkan, ritmikusan: sejtelmes, misztikus légkör uralkodott, mint egy kétezer évvel ezelőtti titkos összejövetelen a katakombákban. Mikor ennek vége lett, akkor egy kissé feszült várakozás lett úrrá az emberekben: várták a hegyre érkező mestert, izgatottan, kíváncsian, igazságra éhesen.
Pontosan hogyan kezdődött a szolgálat?
”Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében Ámen.”
Milyen hangszereken játszottak?
Különleges alkalom volt (talán a tiszteletemre :), a szentendrei Szent Péter és Pál templom zenekara szolgált. Volt mindenféle szép muzsika, a domináns hangszer pedig a gitár volt, de hallottam hegedűt, meg fafúvósokat is.
Milyen stílusú volt a dicsőítés?
Mit is nevezünk dicsőítésnek? Ugyanis itt nem volt semmi hasonló, mint a Golgotában, Hit Gyülekezetében, vagy más hasonló helyeken, csupán a zenekar játszott énekeket, a hívők meg sem szólaltak.
Volt valami, ami zavart?
Az előre megszabott szövegek kicsit zavartak, nem engedte, hogy személyessé váljon a mise. Feri atya néha azért próbált ezen segíteni.
Pontosan mennyi ideig tartott a prédikáció?
Olyan húsz perces lehetett.
Milyen volt a prédikátor?
Szerintem nagyon jól tud igét hirdetni az atya. Minden elismerésen az övé! Teljesen emberhez szólóan beszél, életszagú példákat hoz fel, nem egyhangú, inkább vidám, sőt elgondolkodtató.
Dióhéjban miről szólt a prédikáció?
”Add meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené.” Ez a szentírási részlet volt, de mégse ezt a mondatot emelte ki. Arról beszélt Feri atya, hogy fontos nekünk is elcsodálkozni, mint ahogyan azt a Jézust próbára tevők tették a válasz hallatán. Azt mondta, hogy fontos rácsodálkoznunk Istenre (és fontos őt folyamatosan csodálni, mint ahogyan a szerelmünkre nézünk csodálattal), és nem szabad, hogy az őróla tudott információk gátként álljanak előttünk. Azt, hogy jól tette-e, hogy nem a megszokott, elvárt dologról beszélt, vagy rosszul, azt döntse el az olvasó, hallgató.
Mikor érezted úgy, hogy a mennyben vagy?
Nem éreztem így.
És mikor érezted úgy, hogy, a.. hogy is mondjam… szóval a „másik” helyen vagy?
Amikor térdelni kellett az eléggé fárasztó és fájdalmas volt, főleg, hogy a múlt héten elesetem, felhorzsoltam a térdem, és a seb még nem teljesen gyógyult be… De mégse mondhatom rá, hogy pokoli volt.
Mi történt az alkalom után?
Hagytam magam sodortatni a kifelé áramló embertömeggel, és hazamentem.
Mi lenne, ha ez lenne a te gyülekezeted?
Feri atya miatt érdemesnek tartanám, hogy elmenjek, de gyülekezeti életből csak keveset láttam az ifjúságin kívül, és az nem volt annyira megnyerő.
Kiváltotta belőled az alkalom azt az érzés, hogy örülsz, hogy keresztény vagy?
Nem.
Mi az, amire emlékezni fogsz még egy darabig?
Az, hogy Feri atya elcsodálkozott pár évvel ezelőtt azon, hogy egy kisbabának milyen pici a körme, és nem tudta elképzelni, hogy ezt hogyan kell vágni, vagy mit kell vele csinálni :)
Mórják