Pestszentlőrinci Agapé gyülekezet
2006. március 26. | Mórják, a Titokzatos HívőAhogyan szépen lassan március végére kitavaszodik, úgy a Titokzatos Hívő ismét munkába áll. A telet visszavonulva, elmélkedésben töltötte, a világnak nem volt mitől „félnie”. Azonban a kis téli pihenő elaltatta az emberek éberségét, és Mórják ismét felhúzta álarcát, hogy „lecsapjon Metropolis semmit sem sejtő polgáraira”. Március 19-én elkapta a legközelebbi BKV-t és heves léptekkel megindult a pestszentlőrinci Agapé gyülekezet felé.
Miután sokan kritizálták ama apró-cseprő kis hibámat, hogy mindenhova késve érkezek, most megpróbáltam pontos lenni. De Istennek úgy tűnik más a szándéka: nekem késnem kell. Ugyanis hiába ballagtam bő egy órával az istentisztelet kezdete előtt a villamosmegálló felé, mégis lekéstem a villamost. A metrómegállóhoz érve meggyorsítottam lépteimet is, hátha még elkapom az éppen ajtait zárni készülő járművet, de hiába, igencsak hermetikusan lezártnak tűnt a lassan tovainduló szerelvény. A következő metró pedig váratlanul megállt az alagútban és csengő hang jelentette be, hogy műszaki okok miatt várakoznunk kell. Néhány percnyi szorongás után aztán tényleg megindultunk és végre kijutottam a szabadba. Így csupán negyed órát késtem, mert maximális sebességre kapcsoltam miután leszálltam a 136-os buszról.
Milyen jellegű összejövetelt látogattál?
Vasárnapi istentisztelet.
Mennyire volt megtelve az épület?
Teljesen meg volt telve. Rosszul tudok becsülni, de lehettek két-háromszázan is.
Köszöntött bárki is személyesen?
A bejáratnál a köszöntésre kijelölt emberek csak furán néztek rám, és nem üdvözöltek. Én azonban udvarias hangulatomban voltam, mert épp a sors iróniáján tűnődtem, úgyhogy rájuk köszöntem, de választ nem kaptam… Az épületben azonban egy kedves hölgy köszöntött. És egy szolgáló is kedvesen rám köszönt, és arrébbtessékelt, mert rossz helyre ültem le. :)
Az ülőhely kényelmes volt?
Szerintem tökéletes ülések voltak. Normális párnázott székek. Ennél több már luxus, ennél kevesebb meg a kényelmetlensége miatt zavaró.
Hogyan írnád le a szolgálatok előtti légkört?
Amikor megérkeztem, akkor épp hirdetések zajlottak, de az emberek vidámnak tűntek. Kedves, mosolygó arcokkal volt tele az épület.
Milyen hangszereken játszottak?
Volt dob, gitár, zongora, ahogy emlékszem. Ja! És volt női kórus, ami nagyon szépen hangzott!
Milyen stílusú volt a dicsőítés?
Álltunk, énekeltünk, felszabadultan az Úrnak, fiatalos volt.
Volt bármi is, ami zavart?
Itt sok dolgot megemlíthetek… Például az előttem ülők túl magasak voltak, így keveset láttam tőlük, és mellém beült pár kellemetlen alak, akik nem tartoztak a gyülekezethez, és zavaróan viselkedtek, de nem bírták sokáig a légkört. Persze ezek nem túl nagy dolgok, és eltekintettem tőlük már akkor is.
Pontosan mennyi ideig tartott a prédikáció?
Nem igazán figyeltem, csak az elején, mert kicsit nehézkesen indult be… addig azt hiszem 15 perc volt :). Körülbelül másfél óra lehetett, vagy kicsit több.
Milyen volt a prédikátor?
Lassan volt felvezetve, de jól és szemléletesen lett kifejtve a téma, szerintem jó a prédikátor.
Dióhéjban miről szólt a prédikáció?
Arról, hogy hogyan is kell Istent magasztalni, és hogy a dicsőítés igen sokféle lehet. Szóval ezek után már ezt sem lehet kifogásolni szerény személyemben. Megtanították, hogy hogyan dicsőítsem az Urat! És azt a választ kaptam, hogy ha valaki ugrál és futkározik dicsőítés közben, valaki pedig egyhelyben áll és üti a lábával a taktust, az a kettő ugyanannyira dicsőítés és Isten ugyanúgy örömét leli mindkettőben. Még személyes véleményként hozzáadnám, hogy ami a dicsőítésnél szerintem sokkal jobban tetszik Istennek, az az, hogy hogyan viselkedünk egymással, hogy szeretjük egymást, segítünk egymásnak, Krisztust nyújtjuk minden ember felé.
Mikor érezted úgy, hogy a mennyben vagy?
Az egész szituáció több szempontból is furcsa volt. Ugyebár ismét elkéstem, aztán a dicsőítésről hallottam prédikációt, ami ugye nekem állítólag „nem igazán megy…” Szóval szerintem ez a menny.
És mikor érezted úgy, hogy, a.. hogy is mondjam… szóval a „másik” helyen vagy?
Voltak zavaró dolgok, de nem sütögettek nyárson.
Mi történt az alkalom után?
Lassan és lustán kivonultam, nagyot szippantottam a friss éjszakai levegőbe, teleszívtam a tüdőm a természetben jelenlevő Istennel, mivel az egész istentisztelet felkészített arra, hogy ezt megtehessem. Aztán, mivel most sem tömtem tele magam, elmentem hát és megvacsoráztam.
Mi lenne, ha ez lenne a te gyülekezeted?
Tetszett a gyülekezet, voltak fiatalok, öregek, de azért főként a huszonéves, harmincas korosztály volt többségben. Szóval be lehet illeszkedni.
Kiváltotta belőled az alkalom azt az érzés, hogy te örülsz, hogy keresztény vagy?
Igen.
Mi az, amire emlékezni fogsz még egy darabig?
Sok dolog volt, amiket már meg is említettem. Még talán a fiatalos lendülethez hozzátenném azt, hogy az igehirdetés előtt volt egy tánc, amit pár lány adott elő. Az istenkövető ember elbukásait ábrázolta, és azt, hogy egy angyal mindig mögöttünk van, aki felsegít minket, ha mi is fel akarunk állni, de másképp ez sose sikerülne.
Mórják