Vájtfül Archívum

Kiskőrös, 2006. március 10-12.

A pécsi egyetem zavaros forgatagából kikeveredve hirtelen azon kapod magad, hogy egy kényelmes autó hátsó ülésén ülsz, és Kaposvárról Kiskőrösre utazol barátaid lelkes kis társaságával. Végre itt van, amire olyan régóta vártál: egy pünkösdi ifjúsági találkozó, amelyhez hasonlón már majdnem fél éve nem vettél részt, rajtad kívül álló okok miatt. :(

Nem hiszed el, de igaz, hogy képes voltál legalább egy órát azzal tölteni, hogy kiválaszd a megfelelő felszerelést a hétvégére. Hihetetlennek tartod, hogy nem tudod kiverni a fejedből már hetek óta: oázis közeleg a sivatagban. Elgondolkodsz, hogy vajon mi az, ami ennyire izgalomba hoz, és gyorsan rendet raksz a szívedben, hogy pontosan Őérte mész el oda!

Megkönnyebbült sóhajjal szállsz ki az autóból, hogy csomagjaidtól roskadozva regisztráld magad a sokadik EPK által szervezett ifi találkozón. Mindez egy kedves karszalag csuklódra erősítésével történik, felgerjesztve a benned pislákoló, vérbeli konferencia-feeliget…

Szívedben új remény ébred aziránt, hogy a barátnőddel egy szálláshelyre osszanak be a huncut szervezők. :) A péntek esti tanításból, minden igyekezeted ellenére is, csak az ámet hallod és némi galiba után, amit megint te okoztál, álomra hajtod a fejed egy nagyon kedves lány, nagyon takaros kis lakásának nappaliában, azon elmélkedve, hogy mennyire boldog vagy, hogy itt lehetsz és holnapra talán többen lesznek az alkalmon.

A szombat jól kezdődik: három perc séta után - szerencsére ennyire messze van a szállás - már a negyedik sorban dicsőítesz a budapesti szabadkeresztény hiperszupernagyonjó dicsi csoport vezetésével és elnézed a körülötted éneklő fiatalokat, megköszönve őket Istennek!

Pintér Imre, pünkösdi lelkipásztor tanítása szíven talál, amikor, azt hallod, hogy nem számít milyen adottságaid, és ajándékaid vannak, ha a jellemed nem érett, kiformált és nem nő fel hozzá. Szívedbe vésed, hogy ez évek kemény munkáját kívánja és jó szokások kialakítását ez életedben. Rájössz, hogy sokszor azért vannak problémáid az igeolvasással és az imádkozással, mert nem tetted szokássá őket az életedben. Az ebédet, új barátokat szerezve eszed meg, és azon bánkódsz, hogy miért nem jelentkeztél röplabdázni.

Most hogy egy szabad délutánhoz jutottál, elhatározod, hogy egy kiváló helybéli idegenvezető segítségével felfedezed Petőfi szülőházát és megkóstolod a híres-neved kiskőrösi rétest. A beszélgetéseid már a nyári ifi táborról szólnak, és szerencsésnek tartod magad, hogy ilyen különleges emberek a barátaid! Délutáni kalandozásod eredményeképpen hulla fáradtan esel be az uzsonnára, amit hihetetlenkirály-Szenlélekkiáradós dicsőítés követ. Isten azt mondja neked, hogy senki sem fog úgy szeretni, mint Ő, egyetlen ember sem, egyetlen férfi sem.

Este Csonka Efraim tart egy evangelizációs istentiszteletet, amit Pintér Imre folytat előrehívással. Te is elgondolkodsz Jézus példázatán az asszonyról, aki elvesztett drahmáját keresi a házban. Vajon te magad Isten házán belül szolgálsz, mégis elveszett vagy? Bizony, annak érzed magad, de nem azért, mert elhagytad Istent, hanem mert türelmetlen vagy felé és nem bízol az akaratában és az időzítésében. Megszégyenít a Teremtő, és csak arra vágysz, hogy az összetöretés után Ő kaparjon össze, ha kell kiskanállal, a földről. A tanítás után végig csápolod a LIVE zenekar élő koncertjét, némi szent irigységgel a szólista leányzó hangja iránt.

A kiadós alvás után úgy érzed, hogy még hetekig tudnád folytatni a konferenciát, és nem akarsz vissza menni az egyetemre. Azzal vígasztalod magad, hogy még egy délelőtt vissza van. Hatalmasanmegérintő-könnykicsalogató dicsőítés után Pintér Imre a vetés és aratás törvényszerűségeiről tanít. Megérint a gondolat, hogy a mai napon, a tegnap gyümölcseit kell learatnod és a holnapi napra kell vetned. Megvizsgálod a szívedet, hogy vajon te mit vetsz el mindennap a szívedbe tudatosítva, hogy csak a tiszta gondolatok elvetésével tudsz tiszta életet élni. Megérted végre, hogy a hatalmas Isten azért teremtette egy nap helyett 6 alatt a világot, mert ezzel is bemutassa és megteremtse a rendszer és a jó szokás fogalmát. Amilyen szokásokat neked is ki kell alakítanod, önfegyelmet gyakorolva. A tanítás felbuzdít, hogy az aratásból a legjobb magokat Istennek kell eltenned és a kapcsolataidban a legjobbat kell adnod, annak, akit szeretsz.

Fájdalommal konstatálod, hogy az utolsó, katartikus dicsőítés után már csak a fincsi ebéd van vissza és a búcsúvétel a barátaidtól, na meg az Alföld, e kedves szögletétől.

Most itt ülsz a géped előtt, hazaérve, megfáradva és el akarod hinni, hogy ha egy konferencia véget ért is az elnyert bátorítás nem múlik el hamar. :)

Hosszú Ivett