Negyven év a pusztában
2006. március 11. | VallomásokAzt sem tudtam, ki vagyok, honnan jöttem és hová megyek? Ha ezt mondtam: ez az én kezem, ez az én lábam, fülem, szemem, vagy ez az én testem, akkor ki vagyok tulajdonképpen én? Tele voltam ilyesfajta megválaszolatlan kérdésekkel. Sem a családban, sem az iskolában vagy azokon kívül nem találtam választ, amit nagy izgalommal, az igazságra szomjazva kerestem.
Munkás szülők öt fiúgyermeke közül negyedikként születtem 1954-ben, Jászberényben. Szerettem a nagy családban élni, ma is érzem annak áldását. Nagyon mozgékony az élet értelmét kereső gyerek voltam. Nem értettem a születést és a meghalást. Nem tudtam, hogy kicsoda az ember, aki néhány évtizedes földi életében oly sokat szenved, gyűlöli embertársát, szeretetlenségben él, sokszor képmutató, hazug, irigy, stb. miközben azt mondja magáról, hogy egy értelmes lény.
Azt sem tudtam, ki vagyok, honnan jöttem és hová megyek? Ha ezt mondtam: ez az én kezem, ez az én lábam, fülem, szemem, vagy ez az én testem, akkor ki vagyok tulajdonképpen én? Tele voltam ilyesfajta megválaszolatlan kérdésekkel. Sem a családban, sem az iskolában vagy azokon kívül nem találtam választ, amit nagy izgalommal, az igazságra szomjazva kerestem.
Házasságkötés után feleségemmel az élelmiszer-kereskedelemben dolgoztunk. Két gyermekünk született, József és Ágnes. 1981-től családi vállalkozásban élelmiszerüzleteket és vendéglátó-egységeket üzemeltettünk. Egy időben ekkor hajnali 3-kor keltem naponta és este 6-ig, esetenként akár 10-ig is dolgoztam. Több és több munkára inspirált a vásárlók igényeinek kielégítése és a napi bevételek növelése. Egy napon az addigi legnagyobb bevételt értük el. Záróra után hazafelé tartva, pénzzel a táskákban, fáradtan baktattam. Elszállt belőlem a munka és a pénzszerzés minden öröme, izgalma. Azt kérdeztem magamtól: minek ez a pénz? Én az igazságot keresem!
A kereséssel nem hagytam fel. Sokféle sportot űztem, különféle közösségekbe jártam, majd 1988-tól okkult körökben forgolódtam, ahol sok hazugságot és képmutatást láttam.
1993-ban egy vegetáriánus klubból hívott el a helyi fiatal gyülekezet egyik tagja. Elmondta, hogy vasárnap ugyan ezen a helyen olyan emberek gyűlnek össze, akik körül “forró a levegő”, azaz tüzes emberek. Nagyon örültem a meghívásnak, ugyanis arra gondoltam, hogy nem kell tovább más udvarokba átjárni, hogy szellemi élményekhez jussak.
Nagy örömmel fogadtak, én viszont elmondtam, számomra az a fontos, amit cselekszenek, mert sok hazugságot hallottam már.
Néhány hét múlva rádöbbentem, hogy megtaláltam amit majdnem negyven évig kerestem: hit által Jézus Krisztusban a teljes igazságot, szeretetet, békességet és az örök életet. Bemerítkezésem alkalmából olyan bibliai idézetet helyezett Isten a szívembe, és mondtam el bizonyságul, amit addig nem ismertem, csak később olvastam!
“És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? “ (5 Móz 8,2)
Megértettem: akkor is velem volt, amikor még nem ismertem Őt. Most már tudom, hogy az Úr teremténye az ember, akit nagyon szeret, és aki az Istent szereti, ha meghal is él!
Helyreállt az identitástudatom, minden kérdésemre választ kaptam az élet Forrásától.
Gyermekeimre Isten ígéretét kaptam, miszerint ők is megtérnek Hozzá, az igazság útjára. Teljes szívemmel békességben hiszem és vallom, hogy isten megtartja és minden bajból kimenti őket az Úr és jó szerencsések lesznek az útjaik.
A hitéletem a következő bibliai idézettel indult: “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? “ (Márk. 8,36-37)
Pesti József