Vájtfül Archívum

Debrecen, Lovarda, 2006. február 23-25.

Február utolsó hétvégéjén újra Lendület Konferenciára utaztak a lendületre vágyó keresztények Debrecenbe. Az egyetemi Lovarda adott helyet a rendezvénynek a hosszú hétvégére. Én is abba a körbe tartoztam, aki vette a „fáradságot”, meghozta az „áldozatot” és csütörtökön, pénteken, iskola helyett észak-kelet felé vette az irányt vonattal. El lehet gondolni, milyen rossz lehetett nekem… :)

Már kíváncsian vártam, mert eddig csak híreket hallottam e programról, hogy mennyire jó, és mennyire áttranszformálja az ottlévőket. Engem mindig is vonzottak a lendületes keresztény konferenciák, és elhatároztam, hogy a legközelebbire elmegyek. Hát az most volt.
Erről szeretnék röviden (ezt majd meglátjuk…) beszámolót írni. Kérlek, kedves olvasóm, aki átfutod ezeket a sorokat, ne a szerkesztési stíluson legyen a szemed, hanem a hétvége üzenetkivonatán. Mert én ezt szeretném hangsúlyozni, nem az étel bőségét és finomságát, vagy a fiatalok nemek és megjelenés szerinti összetételét. Vallom, hogy egy keresztény rendezvénynek nem ez kell, hogy legyen a középpontja. Szóval én a lelki tartalmat, üzenetet kívánom tömöríteni. El is kezdem, jó?

A hétvége mottója a „A hit hegyeket mozdíthat el!” volt, erre alapultak a prédikációk és tanítások. Hozzá kell tenni, hogy nagyon jól és érdekesen épültek fel. Megtalálható volt bennük minden, ami egy jó tanításhoz kell: jó humorú, felkent szolgáló (hogy pár nevet említsek - vagy inkább mindet felsorolom: Kiss József, Tóth Sándor, Nemes Pál, Perjési István, Dr. Kováts György, Dani Zsolt, Rácz Lajos és nem utolsósorban Lakatos Péter.) szóval a szolgálók, ige felolvasása és elmagyarázása, életből hozott poénos példa vagy bizonyság. Valamint konkrét utasítás, hogy mit kell tennem nekem, aki hallgatom. Hát itt aztán mindenki megkaphatta, hogy mit kell tennie, az biztos - feltéve, hogy figyelt, és ezért jött.

Azzal indult, hogy szeressük az Urat szolgálni a Szent Szellem által. Az igét olvasni kell, szólni és megcselekedni, mert egyetlen szó sincs hiába, amit a Bibliából idézünk. Nem kell aggódnunk, Isten gondoskodik az országáról. Mi törődjünk a magunk feladatával, amit Isten adott nekünk. De azzal tényleg! Elmondták, hogy erőseknek és bölcseknek kell lennünk, ne tegyünk fel olyan kérdést, hogy : „Most mondd meg őszintén, igazat mondasz, Gonosz szellem?” Valamint újra felhívták a figyelmünket arra, hogy az életünk kormánya a nyelvünk és beszédünk… azt hiszem, ezt tovább nem kell ecsetelnem, gondolatébresztésre ennyi elég is volt. Legalábbis merem remélni.

Több apró gondolatot dobtak fel, mint például, hogy ne csupán magunkért imádkozzunk, nem az a „só” feladata. Vagy egy másik… hogy hajlamosak vagyunk csak akkor hívni az Istent, ha mi már minden más megoldást végigpróbáltunk a bajainkra. És hogy nem lehetne fordítva?

Az egyik legérthetőbb feladatot Kováts György tolmácsolta nekünk: hogy Isten országában kétfajta keresztény van: a néző, meg a résztvevő. Nem nehéz kitalálni, hogy melyik szektorba kell tartoznunk, és mit kell csinálnunk.

Lakatos Péter egy másik útravaló szöveget adott nekünk utolsó este: „Ne csak a hit harcosai legyetek, hanem egyenesen kommandósok. Majd néz az ellenség, hogy hol voltak ezek… és rájön, hogy lendületen…”

A legemlékezetesebb mégis Perjési István tükrös effektusa volt. Azt mondta, hozott egy tablót az ébredés embereiről, és most körbeadja, hogy mondjunk rájuk áldást. És hát körbeadott négy tükröt… :) Valóban, az ébredés a keresztényeknél kezdődik el, azaz nálunk. Érdemes ezt nem elfelejteni, és alkalmazni a hétköznapjainkban.

Elég nehéz a konferencia lényegét összefoglalni, de azért megpróbáltam. Tulajdonképpen, a hit, az ige és az Istennel való kapcsolatod kell, hogy az életed centrumában álljon. Ja! És „néha” tarts ima-összejövetelt… ha más nem, te meg a Szentszellem.

Talán ennyi volt, amit le szerettem volna írni. Ez tényleg csak egy kivonat, hitelesen nem lehet visszaadni. Szeretettel ajánlom mindenkinek, hogy vegyen részt ilyen, és ehhez hasonló rendezvényeken, ha teheti, mert biztos, hogy hasznára válik.

Végül, pár egymondatos idézettel fejezném be. (Hogy mennyire lett hosszú ez a beszámoló, ezt döntse el mindenki maga, mert elég relatív.)

„Attól, hogy te a sziklára építetted az életed, vihar még jönni fog.”
„Jó lenne, ha végre nem a körülményekből, hanem Istenből indulnál ki.”
„Akinek valami szüksége van, az olvassa előbb Isten igéjét!”
„Ha eljön az ébredés, az emberek még a Talpra magyarra is meg fognak térni, nemhogy Isten igéjére!”

Szóval az Úr áldja meg az életed, kedves honlaplátogató, és kívánom, tapasztald meg a hit hegyeket mozgató erejét!

Tímár Anna