Vájtfül Archívum

Isten akkor áldott meg lelkével amikor hittel elfogadtam, hogy a Szentlélek kegyelmi ajándék! Félretettem végre a saját jóságomról és szentségemről alkotott képet, amelyet úgy alakítottam ki magamról, hogy nem dohányoztam, nem ittam, rendszeresen vagy hogy mindig ott voltam a gyüliben…

„Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallgatásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni?” (Gal 3,2)

Pál visszaemlékezteti a galátabelieket a megváltásuk kezdetére, amikor hittek Jézus Krisztusban, és ezen hitük alapján Isten igaznak ismerte el őket, még mielőtt bármit is tettek volna. Aztán jött valaki, aki azt mondta, hogy ha valóságosan szeretnétek megigazulni, akkor sok mindent nem tehetnek, a törvényt viszont meg kell tartsák. Ezáltal elkezdték a megigazításhoz vezető törvényeket felállítani, amit igen sokszor kényszerítenek ránk is. Pl.: ha minden nap 10 fejezetet elolvasol a Bibliából, és reggelente legalább fél órát imádkozol, akkor sokkal igazabb leszel, mint az aki ezt nem teszi. A törvény cselekvése által senki sem lehet igaz Isten szemében. Ha ez alapján megigazulhatnánk, akkor Krisztus hiába halt volna meg. A galaták fejét teljesen elfordították ezek a tanítások, mert nagyon hihetően hangzottak. Pál azt kérdezi: vajon a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallgatásából származó hit alapján? Ez egy költői kérdés, mert a válasz egyértelmű: Hit alapján. A jelenben is igen nagy a hajlandóság arra, hogy Istennel való kapcsolatunk alapját cselekedetek képezzék. Ez egy igen veszélyes alap az Istennel való kapcsolatra, mert cselekedeteinket nem mindig fogadják tetszéssel, sokszor még mi magunk sem.

Pünkösdi gyülekezetben nőttem fel, s nagyon vágytam arra, hogy a Szentlélek teljesen átvegye az irányítást életem felett. Nagyon sok estét töltöttem olyan imaórákon, ahol a Szentlélekben való keresztségre vártam, közben emberek megosztották egymással a Szentlélek munkájával kapcsolatos saját tapasztalataikat. A teológiám legnagyobb része ezen találkozók eredményeként alakult ki, és ennek következtében igen összekuszált volt. Sokszor hallgattam amint az emberek megosztják, hogy miként szállt rájuk a Szentlélek. Például volt aki elmondta, hogy amikor eldöntötte, hogy mától kezdve nem dohányzik, akkor Isten megkeresztelte az ő Szent Lelkével. „Sajnos” én nem dohányoztam, így én nem tehettem le a cigarettát. Ezekben a gyülekezetekben, kimondatlanul is volt egy olyan érzés, hogy a Szentlélek akkor tölt be, ha már elértél egy bizonyos fokú szentséget. Tehát én is úgy akartam megkapni a Szentlelket, hogy megpróbáltam betartani, a szabályokat “szentté válni”. De Isten akkor áldott meg lelkével amikor hittel elfogadtam ezt az ajándékát. Félretettem végre, a saját jóságomról és szentségemről alkotott képet, amelyet úgy alakítottam ki magamról, hogy nem dohányoztam, nem ittam, rendszeresen ott voltam a gyüliben, stb.

Pál költői kérdésére tehát egyértelmű a válasz: hit által kaptuk meg a Szentlelket. Nem érdemelheted ki! A gyülekezeti koncepció az volt, hogy testünk méltóvá formálható arra, hogy a Szentlélek benne lakozzék. Soha! A Szentlelket az ige meghallgatásából származó hit alapján kaphatjuk meg. Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Meg akarjátok javítani, amit Isten adott nektek? - kérdezi Pál. Hányszor próbáljuk magunkat még igazabbakká tenni cselekedetek alapján, megfelelés alapján, szövetségeket kötve vele, ígérve Istennek fűt-fát. „Ígérem Istenem, hogy jövő héten minden nap imádkozni fogok, naponta tíz részt olvasok igédből, és ennek az ígéretnek alapján azt akarom, hogy megáldj.” Látható, amint Lélekben indulunk, de aztán testben akarunk tökéletesekké válni.

Pál megfeddi a galatákat ezért a téves gondolkodásért.

Egy pásztor gondolatai.

K.GY.