Vájtfül Archívum

Nagyszalontán 1889. szeptember 7-én született egyszerű földműves családban. Házuknál bibliai gyülekezet volt évtizedeken át, ahol egyszerű parasztpróféták hirdették Isten Igéjét iskolai képzettség nélkül, de isteni megbízásból. Gyermekkorára különösen nagy hatással voltak hívő szülei, azok között is a két nagyanya, akik “fundamentális szellemi emberek” voltak, a Szentírást rendkívül ismerték.Iskoláit Nagyszalontán, Székelyudvarhelyen majd Kolozsvárott végezte. Orvosi oklevelét 1913-ban megkapta, majd tanársegéd lett. 1917-ben Budapestre került tanársegédnek. 1919-től adjunktus a budapesti Anatómiai Intézetben. Itt “szólította meg” Isten 1919-ben egy nagy tanácskozáson a Ráday utcában Victor Jánossal való beszélgetésben. Akkor mutatkozott meg, hogy a Nagyszalontán vetett Igemagvak jó talajba hulltak, mert 30 éves korában elfogadta Jézus Krisztust Urának és Megváltójának. Ezzel élete teljesen új irányba fordult.

1922-ben házasságot kötött egy szegedi lánnyal, Kartmann Gizellával. 1923-ban már létrejött egy egészen kis csoportban induló ún. Keresztyén Testvér Gyülekezet, ahol megvalósult a gyülekezeti tisztaság, a krisztusi élet fegyelme - egységben, szeretetben a testvérek között. Négy évig találkozott a gyülekezet a dolgozószobájában, ehhez az Anatómia igazgatóságától az engedélyt megkapta. Isten megáldotta a neki szentelt helyiségben az evangélium munkáját. Erősödött a kegyelemben.

Nagy hatással volt igehirdetési szolgálatára az a mód, ahogyan az Igét két ízben külföldi (Wiedenestben, Angliában, Skóciában) konferenciákon hallotta magyarázni. Wiedenestben, ahol a Testvérgyülekezetek Bibliaiskolája volt, Kiss Ferenc elérkezettnek látta az időt, hogy eleget tegyen a Biblia szavának hite megvallására, és ő is bemerítkezzen.

1929. szeptemberében, negyvenévesen már Szegeden volt, mint kinevezett professzor, mert a kolozsvári egyetemet Szegedre mentették át. Őt nevezték ki, mert Kolozsvárott szerezte a diplomáját, és a kolozsvári gyűjtemények anyagát ő ismerte legjobban, mivel harmadéves hallgatóként már demonstrátori minőségben dolgozott folyamatosan doktorrá avatásáig.

Egyetemi előadásain mindig zsúfoltak voltak a termek, és nagyon tisztelték. A medikusok csak a vizsgán tudták meg, hogy az anatómia professzora micsoda kemény ember! Fankfurtban német nyelven tartott előadást az anatómiai kongresszuson, utána Svájcban megtekintette az anatómiai intézetek gyűjteményét, melyekről itthon számolt be. Utána Párizs, Amszterdam, London következett. A nyugati egyetemeken aratott elismerései, a hazai és külföldi orvosi szaklapokon át növelték itthoni hírnevét is.

Szűkebb körű hallgatósága előtt beszélt hitbeli tapasztalatairól is: “Én Isten kegyelméből nagy gyönyörűséggel kutathatok két világban, mert ha valaki nagyra becsüli a fizikai és kémiai észleleteket, becsülje nagyra a lelki téren tett tapasztalatokat is. Ha valaki sokra becsüli testét és a lelki élet tüneményeit, gondolja meg, hogy földi életünk egészét tekintve, a vezető szerepet ebben is a lelkiek-szellemiek játsszák, mert testi életünk irányítása kétség nélkül belső emberünktől függ. A természettudomány határán túl egy másik, hasonlóan nagy világ kezdődik, ahol a mikroszkóp lencséivel vagy műszerekkel nem boldogulunk, ott a hit szemei vezetnek az isteni kijelentések fényében. Ez a két világ szomszédja egymásnak…”

Akkoriban, tavaszelőn az egyetemeken zsidóellenes tüntetések fordultak elő. A főkolomposok nagy ordítozással vonultak be a tantermekbe, természetesen olyan fakultásokra, ahol nem ismerték őket a tanárok. Ott addig lármáztak, amíg a tanár kiment a teremből. Onnan egy nagygyűlésre mentek. Egy ilyen célú csapat betért a Kossuth Lajos sugárúton az Anatómia Intézetbe. Az orvostanhallgatók boncolási gyakorlaton vettek részt. Kiss professzor intézeti igazgató kiment a folyosóra, és felszólította a tüntetőket, hogy ne zavarják az oktatást. Egyikük nagyon szemtelen lehetett, mert társaival ennek ellenére a boncterem felé nyomult. A falon ott volt a tábla: Bonctermekbe idegeneknek tilos a bemenet! Ott azonban a professzor elállta az útjukat és szóváltás után “a fehérköpenyes orvosprofesszor egy szabályos pofonnal késztette önmérsékletre a fő-bajtársat.” Mindenesetre a tüntetők elvonultak. “Atyai dorgálásban” részesítette azt az egyetemistát, akit a fajgyűlölet téves irányba sodort.

Egyébként utólag kiderült, hogy “fő-bajtárs” tartalékos zászlós és egyben joghallgató volt. Azt beszélték a városban, hogy a “méltóságos úr” némelyeknek saját dolgozószobájában a Szentírást magyarázza. Hamarosan megduplázódott a csoport, mert nemcsak medikusok vettek részt a bibliaórákon. Szükségesnek érezte, hogy az értékes ige-magyarázatokat közzétegye. 1931-től a budapesti Anatómiai Intézet igazgatója. 1932-ben megkapták a lapengedélyt, és megjelent a kisméretű, tízoldalas könyv alakú füzet, a “KEGYELEM és IGAZSÁG”, címlapján az idézet: “A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és igazság pedig Jézus Krisztus által lett.” (Jn 1,17) Évente megjelent tíz füzet egészen 1944-ig.

A kapott világosság egyre növekedett életében, és mindig népe és minden hívő javára gyümölcsöztette. Nyíltan vallotta, hogy: “Társa vagyok mindazoknak, akik félnek téged!” (Zsolt 119,63). Kiállt az üldözöttekért (pl. a második világháború vége felé 120 halálra ítélt testvér életét mentette meg, akiket személyesen nem is ismert), a zsidóüldözések borzalmai között is mindent megtett, hogy segítsen rajtuk, nem törődve azzal, hogy ez a kiállás részére is végzetes következményekkel járhat.

Ez az Ige állt az ágya fölött: “Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta értünk; mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. ”(1Jn 3,16).

Népét és hazáját úgy is szolgálta, mint kiváló orvosprofesszor. Az őszinte megbecsülés jeleként 1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1959-ben, hetvenedik születésnapján a budapesti Anatómiai Intézetben, amelynek hosszú ideig vezetője és élete végéig munkatársa volt, 50 éves szakmai szolgálatát és 30 éves professzori müködését ünnepelték. Ott mondta el, hogy “keresztyén szemléletemben a gyakorlati szociális eszme és népünkhöz való ragaszkodás domináló, és örülök, hogy a mai autoritások ezt megbecsüléssel és azzal a meggyőződéssel nézik, hogy rám mindig számíthatnak…” - ez így is volt igaz, mert az Anatómiai Intézet keretén belül a kormány külön kutatórészleget kívánt létesíteni, az ő személyéhez kötötten.

A francia Tudományos Akadémiától két kitüntetést kapott, az angol Orvosi Akadémia levelező tagjai közé választotta, a Szovjetunióban pedig két hónapot töltött nagy megbecsülés mellett. Nyolc egyetemi tankönyvet írt, Szentágothai Jánossal együtt írt Anatómiai Atlaszát tíznél több nyelvre lefordították. Utazásai révén a fél világot bejárta, mindenütt szolgált az Igével is. A testvérek részére mindig volt ideje, de bármely vita esetén kizárólag a Szentírást fogadta el egyetlen tekintélynek. Az Ige szellemében munkálkodott azon, hogy létrehozzák a Szabad Egyházak Szövetségét, és abban összefogják és segítsék a különböző evangéliumi mozgalmakat.

Budapesten 1966. április 6-án a gyülekezetbe készült, amikor az Úr hazahívta. Készült erre, mert többször mondta: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”

(A “Ti vagytok a föld sója” és az “Élő kövek” c. könyvek alapján)

Makai Rozália