Vájtfül Archívum

Jézus soha senkinek nem mondta: szeretlek. Azonban Ő maga volt a szeretet. Mindannyian olyan szépeket tudunk mesélni a szeretetről! De, mi a szeretet? Elmélet vagy cselekvés? Jézus arra tanított bennünket, hogy ha bárkivel jót teszünk, azt Ővele tettük meg. Jézus mondta: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok” (Mt 25, 35)

Gyermekkoromban elég lassan és nehezen fogadtam új embereket a barátságomba. Az évek során szintén lassan, de nagyon nagy változáson ment ez át. Ma sem könnyű a barátkozás, de tudatos és gyümölcsöző. Felismertem, hogy ha csak magammal és a magam kis társaságával vagyok elfoglalva, akkor nagy dolgokról maradhatok le. Elképzelem magam, amint az Úr Jézus földön járása idejében - például Jerikóban élve - odacsapódok egy menethez, amit Jézus vezet, de én a szomszédasszonyommal meg a régi ismerőseimmel vagyok elfoglalva, miközben körülöttem ott van Jézus, a tanítványok és egy csomó ember, akiket meggyógyított vagy megszabadított. Talán nem is Jerikóbeliek, csak követik Jézust, ahogy meghívja Zákeust az otthonába, de én a saját élményeimmel és baráti körömmel vagyok elfoglalva. Pedig megszólíthatnám a mellettem haladót. Lehet, hogy pont abból gyógyította meg tegnap Jézus, ami nekem most fáj. De ma már nem látszik, hogy tegnap még nyomorék volt, mert már meggyógyult. Pedig, ha tudnám! Biztos venném a bátorságot és megszólítanám. Hátha én is meggyógyulnék. Nem beszélve Jézusról! Én is kereshetném a vele való személyes találkozást. De néha úgy tűnik, hogy ez csak a kiváltságosok privilégiuma, akiket Jézus megszólít, mint Zákeust. Ám ha jobban utána néztem volna, akkor tudhatnék azokról, akik személyesen keresték fel Jézust, hogy látni, járni, hallani szeretnének, vagy éppen tisztátalanok.

Ma ugyanez megtörténhet velem, ha nem vagyok nyitott a keresztyén társaim felé. Meg kellett tanulnom, hogy nincs egyedül üdvözítő egyház, de van egyedül üdvözítő Jézus Krisztus. Aki tegnap, ma és holnap is ugyanaz. Aki ma is gyógyít, szabaddá tesz, szól hozzám, elküld. Meg kellett tanulnom azt is, hogy vannak olyan dolgok, amiket az „én kezem által” végez el. Amíg arra gondolok, hogy letöröljem egy síró kisgyerek arcáról a könnyeket, vagy felsegítsek egy idős embert a lépcsőn, vagy egy éhezőnek enni adjak, addig ez érthető. De az Ige ezt sokkal többre használja. „Áttört az Isten az én ellenségeimen, az én kezem által.” (1Krón 14:11). Lehet, hogy Jézus az én kezeim, által akar győzni az ellenségem fölött? Gyógyulást, szabadulást adni?! Olyan hihetetlennek tűnik. De úgy tűnik, hogy a mi Istenünk, a bennünk lakozó Szentlelke által még erre is képes.

Azt gondolom a keresztyének között általános az a vélemény, hogy Isten hangjának a felismerése, az annak való engedelmesség nem mindig könnyű feladat.

Lehet, hogy durvának tűnik a példa, amire ez emlékeztet engem. Szokták mondani, hogy jól lehet lakni a kukából is, egy koszos konyhában is, de mégis jobban esik az embernek egy ízlésesen megterített születésnapi vagy esküvői vacsorán, ahol minden tisztaságtól ragyog, a vendégsereg gyönyörűen, alkalomhoz illően felöltözve. Isten meg tud szólítani bennünket egy TV-műsoron keresztül is, vagy egy üres templomban is, mégis könnyebb felismerni a hangját, ha az emberi hangon érkezik olyan emberektől, akiket az Úr igazol. Akiket Ő hívott el, és akik neki engedelmeskedve szólnak. Lehet ez szószékről elhangzó igehirdetés része, egy otthoni beszélgetés, vagy bármilyen istentiszteleti alkalom.

Mindig várunk olyan emberekre, akik készek segíteni a szükségben levőkön. És várunk olyanokat is, akik szeretnének gyógyulni, szabadulni, felülemelkedni a problémáikon. Az a tapasztalatom, hogy a legfontosabb személy mindig jelen van közöttünk. Sőt már előre készít mindannyiunkat. A szolgálattevőket éppúgy, mint a résztvevőket. Mindig máshonnan kiindulva, de a Krisztus prédikáltatik.

Úgy élj, mint Jézus! Ennél nagyobb kihívás úgy hiszem nem szükséges.

Vandlikné Ficsor Renáta