Effeta: Ébredés album “élménybeszámoló”
2005. december 9. | LemezajánlókHa szereted az alteros rock zenéket, mint például a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk, a Heaven Street Seven, és/vagy a Quimby…; és nem vágysz túl komoly, lélekbehasító szövegekre; inkább csak könnyed, lágy, laza kikapcsolódásra, szórakozásra és felüdülésre; amibe azért helyenként mégiscsak beleférkőzik valami kis lelki mélység-féleség is; és szeretsz önfeledten nagyokat táncolni-tombolni-bulizni; akkor az Effeta éppen Neked szól, ha szól!
Kedves Barátom!
Ébredés!
Megjelent az Effeta harmadik albuma, az Ébredés! ;-)
Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy az Effeta együttes legújabb, harmadik, Ébredés című albumáról önthetem szavakba a véleményemet: érzéseimet, gondolataimat és benyomásaimat.
Röviden az együttesről:
Az Effeta „igazi” („hivatalos”) létezését 2000 -től számítjuk, amikor is Horváth Attila és Márton István „újraélesztette” az együttest rövid Csipkerózsika álmából, amelybe a kamaszkori szárnypróbálgatások után szenderült.
2002-ben kezdte meg a zenekar a koncertezést a kisebb klubok tenyérnyi dobogóitól a nagyobb fesztiválok hosszú deszkájú színpadaiig mindenhol, ahol csak lehetőségük adódott.
Ebben az évben két fontos kilométerkő mellett haladt el a zenekar, és állt meg megpihenni egy rövid ideig, hogy kifújják magukat és nyugodtan szétnézve a szép tájban gyönyörködjenek: megjelent első, 6 számot tartalmazó mini bemutatkozó albumuk Félálom címmel, továbbá megnyerték a „Legyen Neked Könnyű” tehetségkutató fesztivált.
2003-ban napvilágot látott második, immár teljes albumuk, Álom címmel, amelyen 13 dal lelt otthonra. Ez év egyik legkiemelkedőbb eseménye az együttes koncert-életében egy nagy sikerű, másfél órás fellépés a Művészetek Völgye rendezvénysorozat vigántpetendi színpadán.
2004 a változások éve volt az Effeta életében. Az énekes távozott, helyét az egyik alapító tag: Márton István vette át. Új csapattag érkezett az együttesbe az ének és vokál szólamok megszólaltatására, a briliáns hangú Kardos Kata személyében. Ekkor csatlakozott Bártfai Gábor is, kimagasló basszusgitár tudásával.
Idén pedig, azaz 2005 -ben elkészült és megjelent az együttes legújabb, harmadik korongja: az Ébredés, amelyre a tarsolyban lévő 21 friss dalból 12 nyert bebocsátást.
Az együttes mai felállása a következő: trombita: Ádám Csaba és János, basszusgitár: Bártfai Gábor, ritmusgitár: Horváth Attila, ének-vokál: Kardos Katalin, ének-szólógitár: Márton István, dob/ütősök(„üstökös”): Simon Balázs.
Tűnődéseim
Annak idején - 1-2 évvel ezelőtt -, amikor először meghallottam az Effeta együttes nevét, akkor azt hallottam róla, hogy egy keresztény együttes, de nem keresztény vagy dicsőítő dalokat játszanak és énekelnek; ami annyit jelent, hogy a dalaikban nem Istenről, a Szeretetről, Jézusról énekelnek, hanem teljesen átlagos, hétköznapi, „világi” dolgokról/témákról.
És még azt is halottam, hogy egy nagyon pozitív kis „szánsájnos, hepi, elszállós fílingjű acid jazz-es funky zenét” játszanak, amolyan „Kék az ég és zöld a fű. Ja, és persze süt a Nap is!” stílusban. Ahogy szétnéztem egyszer a honlapjukon (www.effeta.hu) és belekukkantottam a képgalériájukba, a klipforgatásukon készült képek színes, üde, vidám, tarka-barka képi világa is ezt az érzést támasztotta alá bennem.
Így, ilyennek könyveltem el magamban Őket és gondoltam, hogy egyszer majd, ha valamikor módom nyílik rá, biztosan megnézem a koncertjüket, mert a vidám feelingű, „miénk itt az élet és minden nagyon very happy” „című” acid jazz zenéket nagyon szeretem, mint például az Incognito-t vagy a Brand New Heavies-t…
Ébredés
Aztán jött az Ébredés és a nagy „pofára esés”, vagyis: a felébredés. Már az is nagyon gyanús volt, hogy a Pál Utcai Fiúk együttest kísérték elő-zenekarként, Nyilas Misiék koncertturnéján. Gondoltam magamban, hogy „Az meg hogy lehet?” Hát egy „nyálas acid jazz együttest” az alterok simán kifütyülnek… Ekkorát azért még Nyilas Misi sem tévedhet!
Ezért aztán amikor először betettem a lemezt, szabályszerűen azt hittem, hogy rossz CD-t tettem be: még meg is néztem! ;-) Ugyanis: ahogy elkezdődött, olyan volt, mintha Aurórát tettem volna be: laza kis punkos reszelés és még a szövegkörnyezet és az énekes hangja is Vigire emlékeztetett. Aztán a beúszó női hang és a bűbájos tingli-tangli zene némiképp megnyugtatott, „hogy van élet a halál után”. ;-) Ekkor már kezdtem kapizsgálni, hogy hogyan is lehet az Effeta a PUF előzenekara. No meg persze azt is, hogy ennek max. annyi köze van az acid jazzhez, hogy azt is emberek játsszák és hangszerekkel… ;-)
Engem valaki annak idején nagyon félretájékoztatott… ;-)